Nemrég beleszaladtam egy altatást boncolgató beszélgetésbe a facebookon, és elgondolkoztam, hogyan is alakultak nálunk ezek a dolgok. Arra jutottam, hogy nagyon hálás vagyok a gyerekeimnek, mert négyen négyféle alvási mintát mutatnak, így tehát négyféle technikát kellett megtanulnunk és alkalmaznunk eddigi szülői pályafutásunk során.
#1
A legnagyobb gyermekünkhöz csak nekünk, szülőknek kellett alkalmazkodunk, így viszonylag könnyű dolgunk volt. Sokszor volt, hogy délelőtt volt már jócskán, mikor felébredtünk, és sokszor aludtam vele napközben. Éjszaka viszont volt, hogy ébren volt akkor, mikor az Apukája hazajött a munkából, akkor ő ugyanis 3 műszakban dolgozott... Marcinak babakorában este 8-10ig volt egy ordítós etapja (puki-büfi-séta-ringatás), ezt csak az Apja tudta hatékonyan csinálni, én ugyanis a szülés után elég gyenge voltam, 5 percig nem bírtam állni, nemhogy órákig büfiztetni. Ez 2-3 hónapos kora körül elmúlt, és attól kezdve éjjel aludt (persze szoptatni keltünk, de ez csendben félálomban megtörtént és nem volt megterhelő egyáltalán, akkor sem, ha teszem azt, 6x keltünk), viszont nappal csak 30 perceket aludt, de azt többször. És nagyon sokszor éreztem azt, hogy nekem ezek a 30 percek semmire sem elegek. Ez kb. 1 éves koráig volt így, után "állt be" a délelőtti-délutáni alvásokra. Marcinak 2 éves korában született testvére - ez szerintem sokban befolyásolta az ő alvását (is). A délutáni alvást ekkor kezdte elhagyogatni, fokozatosan. Ez alatt azt értem, hogy pl. egy héten 1-2x nem aludt, utána harcok árán másnap aludt egy órát, de egy alvós-délutános nap után már csak fél órát vagy egyáltalán nem aludt, aztán a következő nap megint egy nagyobbat aludt. Azt tudom mondani, hogy 3-3,5 éves korára már egyáltalán nem aludt délután, és ekkoriban este 8kor fektettük le a gyerekeket. Most, hogy már lassan 9 éves lesz (te jó ég!), az este 9 órás fektetés korai neki, és olyan f10-10 körül tud csak elaludni.
#2
Berci úgy aludt, mint ahogy a "nagy könyvben meg van írva". Evett, aludt, mosolygott. Vidáman kelt és gond nélkül elaludt magától. Hozzáteszem, hogy az összes gyereket szoptatva altattam - ez az egy "receptem" van, és soha nem csinálnám másképp. (Persze csak addig amíg szoptattam - utána ezt felváltotta az összebújás, amikor valamimet fogták a gyerekek, úgy aludtak el, de erről később.) Bercinek alapból megvolt a saját ritmusa, nagyjából az, amit "elvárnak" minden más gyerektől a régi berögződés szerint - így aztán nem sokan kekeckedtek velünk. :D Berci is nagyjából 3-3,5 éves volt mikor már nem aludt délután, cserébe viszont este 8kor szinte koppra közölte, hogy ő álmos, és ment aludni. Ő most 6,5 éves, és továbbra is ilyen. Kevés elég neki, hogy kiegyensúlyozott legyen, és viszonylag önálló az alvásában.
#3
Lócinak hétköznap sajnos már az ovis ritmushoz kellett igazodnia. Így ő gyakran ébresztve volt reggel (amit én sosem szerettem csinálni - alvó gyereket mindig szerettem békén hagyni, addig aludni hagyni amíg fel nem ébred magától). Lóci újszülött korában volt szintén az este ordítós időszak, nagyjából 9-11-ig. Ez ugyanúgy lecsengett, mint Marcinál. Viszont ekkor már volt hogy téptem a hajam a tehetetlenségtől, hogy ő ordít, a többiek meg aludnának - és aludtak is, sosem ébredtek fel a Lóci-ordításra szerencsére, de én nagyon ideges voltam. Lóci évekig babakocsiban aludt délután, amíg összeszedtem a tesóit az oviból/suliból, de amíg kicsi volt, még néha át is tudtam tenni a babakocsiból az ágyba, és még ott is ráhúzott egy órát. Ő volt tehát az egyetlen akinek valóban szüksége volt a nagy alvásra délután - az idei karanténig aludt 1-1,5-2 órákat. Az egészben az volt még a szép, hogy ő még így is szépen elaludt mindenkivel együtt 9 óra körül.
#4
Ezek után pedig jött Vencike, aki megmutatta, hogy milyen is tud még lenni a (nem)alvás. :D Az ő ordítós időszaka ugyanis 2 hónapos koráig elég gyakran az éjszaka kellős közepére tehető, vagy ami még annál is sokkal rosszabb volt, hajnali 3-5ig, ami rendesen taccsra tud vágni. Szerencsére ebből kevesebb jutott, azt hiszem, neki a hajnai 1-ig való ébrenlét a műfaja - ami még épphogy bírható, bár a másnapok azért nem a szorgos, pörgős, hatékony házvezetéssel jellemezhetők. :D
Ja, és az egész, amitől ihletet kaptam, az pont az oviban alvás/nem alvás témája volt. Nekem az a kiváltságos helyzet adatott meg, hogy hazahozhattam minden gyerekemet ebéd után, és tudom, ez azoknak nagyon szívfájdító lehet, akik dolgoznak, tőlük elnézést kérek. Én azt látnám jó megoldásnak egyébként, hogy az oviban lehessen "nem-alvó" szoba, ahova fakultatívan lehetne menni, és akkor sok szülőnek lenne könnyebb dolga, de azt is tökéletesen értem, hogy a mi ovis rendszerünkben nincsen erre kapacitás sajnos (sem annyi óvónéni, dadusnéni, vagy éppen csoportszoba).
Összességében azt tapasztaltam, hogy a csend, a sötét, az összebújás nagyon jót tesznek. Mi az esti mesét és lámpaoltást követően már nem nagyon szoktunk megszólalni. Ott voltunk velük mindig míg elaludtak (a nagyokkal is még most is néha, bár már nem mindig). És nekem minden gyerekem fogott rajtam valamit, amikor már nem szoptattam őket. Van két hajazós gyerekem, és egy aki a mellemet fogta. Plüssállathoz csak egyikük ragaszkodik, cumit egyiknek sem adtam, az ujját csak egy szopta, de csak a fogzás idejéig. Alapvetően nagyon szeretek a gyerekekkel együtt aludni, aztán mikor már túl sokan vagyunk és nem férek el, akkor egyet-egyet kiteszek. De a kicsik velünk szoktak aludni. Ha tehetném egy irtózatosan nagy ágyon aludnék mindegyik gyerekkel és Apjukkal, de ehhez lassan egy szobányi matrac kéne... :) Egyelőre ennyi a mérlegünk, kíváncsian várom, van-e új a nap alatt. :D :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése