Saját tapasztalatom, hogy van két húgom: az egyik 3 évvel fiatalabb nálam, a másik 6 évvel és 4 hónappal. Sajnos mire a nagyobbik húgom velem együtt-játszós korba ért, én már iskolás lettem... Később engem nagyon más dolgok érdekeltek, mint Őt, a személyiségünk is sok szempontból pont ellentétes. A kisebbik húgommal elbabázgattam amikor megszületett, rá már nem voltam féltékeny, de Vele például nem jártam egy időben egy iskolába, mindig elballagtam már, mire Ő oda jött; így nem is ismertem az osztálytársait, barátait sem. Én soknak érzékeltem a köztünk lévő korkülönbséget.
Ezért döntöttem úgy, hogy ha gyerekeim lesznek, én szeretném, ha köztük kisebb korkülönbség lenne, hogy még szorosabb kapcsolat alakuljon ki köztük. Marci 1,5 éves volt amikor belefogtunk a kistesó-projektbe, és így lett Marci és Berci között 2 év 3 hét. Nekem ez a korkülönbség nagyon bejött. Mivel Marci nem volt bölcsis, szinte Kánaán volt az itthon együtt töltött 3,5 év. Ekkor Marci elkezdte az ovit, és én már akkor nagyon szerettem volna egy következő babát. Berci 1,5 éves koráig nagyon barátságos, "könnyű" természetű baba volt, gondoltuk a férjemmel, hogy mellé simán jöhet a tesó. Mikor Berci 21 hónapos volt, akkor fogant meg Lóci. Közben a nagyok között a kapcsolat úgy alakult, hogy Marci természetesen féltékeny lett amikor Berci már beleszólt a játékába, illetve Berci eléggé vad kisgyerekké vált. Féltünk is nagyon, hogy bántani fogja-e az öccsét, de azt kell hogy mondjam, a kistesó születése csak enyhítette a helyzetet. Én összességében úgy látom, hogy nekik is jó ez 2-2,5 év korkülönbség, annak ellenére, hogy a természetük nagyon különbözik és gyakran riválisok is. A mi szempontunkból: mindig két gyereket pelenkáztunk, illetve most is van egy babakocsis (legalábbis alvásidőben) és egy elöl hordozott gyerekünk. Egyedül a legnagyobb olyan önálló, hogy jön a saját lábán, öltözik egyedül, tud fürdeni egyedül. Nekem a közlekedés az ami most eléggé nehéz... Egyébként többségében nagyon élvezzük, és ritkább az, hogy tehernek éljük meg a 3 kisgyereket egy rakáson.
Amit látok ismerőseim körében: 1-1,5 év korkülönbséggel az anyának az első 1-2 év kegyetlen nehéz, viszont utána szinte egy levegővel lélegezhet fel, mert a gyerekek majdnem egyszerre lesznek sokkal önállóbbak és a nagyon közeli korkülönbség miatt nagyon hamar tudnak együtt játszani, a problémáik is talán hasonlóbbak, és a társaságuk is lehet akár ugyanaz. Ez lehet a helyzet ikreknél is. Dupla öröm, dupla gond, duplán nehéz aztán pedig duplán könnyebb. :)
A 4-6 év különbséggel született testvérek között az anyának nagy könnyebbség, hogy nagyon sok mindenben tudnak segíteni neki a nagyok: bevonhatók a baba ellátásába, és egyedül lehet hagyni a babát a nagyokkal. Az anyának jó lehet megint átélni a babázós korszakot egyedül, de már sokkal nagyobb rutinnal, és nem egy etetés-pelenkázás-főzés-mosás-takarítás-etetés-pelenkázás-ruhamosás futószalag lesz az élete. Nem beszélve arról, hogy a még nagyobb gyerekek (10-12 évvel nagyobbak pl.) már egyedül tudnak menni iskolába, el is mondják hogy mi bántja őket, a féltékenység is kezelhetőbb.
Ami befolyásolhatja a korkülönbséget:
- az anya és az apa kora (főleg az anyáé)
- előző szüléséből való felépülésének tempója
- a többi gyerek természete (főleg az aktuális legkisebbé)
- az apa és az anya hozzáállása (akarják-e mindketten a babát)
- a szülők kapacitása (elbír-e a család még egy gyereket)
- van-e segítsége a szülőknek (nagyszülő, rokon, bébiszitter)
- a lakás mérete
- anyagiak
Összegzés: Mindenféle korkülönbségnek van előnye és hátránya, de amit én a legfontosabbnak látok az az, hogy szülők mit bírnak: lelkileg, testileg, érzelmileg. És még egy dolog biztos: egy gyereknek nagyon jó, ha testvére van.
.
