2017. november 15., szerda

Túlélőtippek újdonsült anyukáknak magány és unalom ellen

Mikor az első gyermekem megszületett, kb. 4 hétig nem mentem sehova. Tél volt, hideg és én annyira gyenge voltam, hogy még akkor is le kellett ülnöm 5 perc után ha vendégek jöttek hozzánk babanézőbe. Mikor a sógoromék jöttek látogatóba Marci 4-6 hetes kora körül, a sógorom gondolta, hogy milyen szép tavaszi idő van (addigra kitavaszodott), és lecuccolt minket sétálni. Ami nekem mellbevágó élmény volt: először is, alig bírtam tartani a tempót (a normális emberi sétatempót), másrészt megdöbbentett, mennyire elszoktam a város nyüzsgésétől. Én ettől kezdve, hogy megcsapott a szabadság szele, elkezdtem vágyni arra hogy ismét mászkáljak, éljem a normális életem. Marci 3 hónapos volt, mikor először elmerészkedtem vele közösségbe. Éppen a születés hete volt, és egy ilyen programra elsétáltunk. Egész napos program lévén vittem szendvicseket, ott lehetett szoptatni és előadásokat hallgatni egyben. Nagyon jó élmény volt. Szép lassan nyílt ki előttem a kisbabás világ. Sokat kellett keresgélni programok és baba-mama barát helyek után. Hogy ezt megspóroljam Nektek, gondoltam, megírom a tapasztalataimat - befordulás, unalom és magány ellen.

Fotó: hordozo.hu
1) Közelben lévő programok 
Első körben a kerületünkben, valamint közeli kerületekben kerestem programokat. Bizonyára sok helyen tartanak már ilyeneket:
- baba-mama klub a védőnői szolgálatnál
- hordozó/szoptatást támogató és egyéb csoportok
- ringató/zenebölcsi, egyéb zenés foglalkozások
- fejlesztő torna/egyéb mozgásos események
- maszatoló/baba angol és egyebek

Fotó: Rauscher Éva

2) Játszótér-turizmus
Mikor nagyobbak lettek a gyerekek, elkezdtünk más játszótereket is felfedezni, hogy ne mindig ugyanott legyünk. Budapestre szűkítve néhány játszótér, ami nekünk bejött:
- csepeli kalózos játszótér, XXI. kerület
- Olimpia Park, XIII.kerület
- Városligeti játszótér, VII. kerület
- Fehérvári úti repülős játszótér, XI. kerület


Fotó: Füredi Anna

3) Baba-Mama barát beülős helyek Budapesten
Ezekben nem mindben jártam, csak egy anyukás-apukás FB csoportban szedték össze, itt most listázom Nektek. Nézzetek utána, kinek mi jön be, vegyesek a tapasztalatok. Én 3 fiúval nem nagyon vállalom már a kávézást. :D

- Cat Café, V. kerület (Révay u. 3.) 
- HelloAnyu, VII.kerület (Csányi u. 7.)
- Görbe Bögre, VIII. kerület (Rökk Szilárd u. 3.)
- Grund, IX. kerület (Nagytemplom u. 30.)
- Púder, IX. kerület (Ráday u. 8.)
- Rombusz terasz, IX. kerület (Ráday u. 10-12.)
- Addicted Caffeine, XI. kerület (Bartók B. út 62-64.)
- Tranzit Art Café, XI. kerület (Kosztolányi D. tér)
- Pagony Kávézó, XI. kerület (Bartók B. út 5.)
- La Nube Café, XI. kerület (Bartók B. út 41.)
- Odú Közösségi tér, XII. kerület (Krisztina krt. 15.)
- Briós Kávézó, XIII.kerület (Pozsonyi út 16.)

Továbbá egy cikk: http://minimatine.hu/6-gyerekbarat-kavezo/

Ha tudtok más jó helyeket: akár játszótereket, akár beülős helyeket, kérlek osszátok meg kommentben a címeket! :)

Fotó: Szöllősi Mátyás
4) Saját baba-mama klub, vagy közös reggelizés barátnőkkel
Ha több gyerekkel mennél, és nem szeretsz közlekedni, továbbá a gyerekeid hozzá vannak szokva a vendégekhez és te sem hátrálsz meg egy kis rendetlenségtől, akkor egy jó megoldás lehet a saját baba-mama klub.
Tipp 1:
- csinálj egy zárt FB csoportot
- hívd meg kisgyermekes barátnőidet
Tipp 2:
- legyen egy közös reggelizés
- osszátok ki, hogy ki mit visz a reggelihez
- legyen a találkozó mindig másnál
(Ötlet: Németországból, a húgoméktól.)
Tipp 3:
- legyen mindig nálad a tali
- kis kávé/tea/nasi
- esetleg ebéd
(Ötlet: saját)

Sok sikert az új élethelyzethez! Mindenki átmegy ezeken! Remélem, tudtam hasznos tippeket adni a túléléshez! :) Anyának lenni jó és izgalmas! ;)


2017. november 6., hétfő

Fiús anyukának lenni...

5,5 éve lettem fiús anyuka, 3,5 éve kétfiús anyuka, 1 éve pedig háromfiús anyuka. Tehát lassan 6 éve tapasztalom, élem meg ennek minden gyönyörét és nehézségét, és úgy látom, van különbség abban, hogy egy anyuka milyen nemű csemetét nevel. Fiús anyukának lenni nagyon sokszor nehéz, néha könnyebb, rettentően kimerít a nap végére, de közben elmondhatatlan büszkeséggel tölt el. Egy szóval úgy érzem: csakfiús anyukának lenni - kiváltság!

 - Szigorúan szubjektívan -


És hogy hogy néz ki a csakfiús életem a hétköznapokban?

Először is, úton-útfélen ilyen megjegyzésekbe botlik az ember lánya ha 3 fiúgyermekkel kimerészkedik a nagy világba:
- A legkisebb ugye kislány?
- Anyuka, lesz negyedjére egy kislány?
- Mindhárom fiú? Részvétem!
Másodszor: a játszótéren bukik ki leginkább, hogy ki melyik tábort népesíti. Ebben az esetben a csakfiús anyukák ismét érdekes helyzetben lehetnek. Én például hamar megtapasztaltam, hogy a gyermektelen álmodozásaim egy átlagos játszóterezésről igencsak távol álltak a rideg valóságtól. Ugyanis én azt képzeltem, hogy a gyermekeim majd szépen játszanak a játszótéren én pedig a padról ülve gyönyörködöm bennük, csodaszép képeket készítek róluk a napsütésben és mikor kijátszották magukat, mindannyian feltöltődve, kellemesen elfáradva, de boldogan térünk haza az otthonunkba. (Hahaha!) Ami ebből stimmel a valóságban, az a kifáradva, de néha az is csak részben. Irigykedve nézvén látván sok lányos anyukát a padon ülve, vagy a homokozó mellett beszélgetve, míg a kislányuk szépen homokozik, krétával rajzol, babakocsit tologat szépen lassan, hosszú-hosszú percekig; nekem ez marad: cikk-cakkban rohangálok a fiaim után bugyiig leizzadva, négyszer szedem le olyan magasságból ahonnan nem tud egyedül lejönni, kétszer mentem meg az életét egy eséstől és háromszor mentem meg a más gyerekéét a saját fiamtól. :D




Természetesen vannak lányok akik után legalább annyit rohannak a szülei mint a fiúk után, és vannak kisfiúk, akik mellett lehet szusszanni egy kicsit. Az enyémek nem ilyenek! :D



Maradjunk még a játszóteres példánál. Mikor fiús anyukaként bugyiig izzadva kiloholtam magam, és hangos csatakiáltással hazafelét fújok a fiúknak, itt jön egy kis könnyebbség (ennyit megérdemlek), ugyanis a fiaimmal hála az égnek, a nevelésüknek, a nemüknek, a csillagok állásának stb. :D , velük az elindulás gördülékenyen megy. Egy kis alkudozás, hogy "még egy csúszás" vagy "10-ig számolok és leszállsz a hintáról", és már jönnek is.

A játszótérről hazatérve ismertetem a négy fal között történő fiús jelenségeket. Gyerekeim fiú-voltának köszönhetően a lakásban folyó (néha szó szerint!) játék a következőképpen néz ki: mindenképpen valami nagymozgásos - ezt úgy kell érteni, hogy annyira nagy, hogy abba még a szomszédaink is beleremegnek. Nálunk hajók süllyednek, kalózok támadnak, csatasorok dőlnek ki, 60 nm-ünk lovagi tornáknak ad otthont és cápatámadásnak vagyunk kitéve nap mint nap. Garantált a halláskárosodás és egyéb harci sérülések beszerzése fél óra alatt. Ellenben elönt az érzés, hogy ha mindezek a fent említett fenyegető események egyszer valóban bekövetkeznének, én lennék a legnagyobb biztonságban, mert az ellenségnek/cápának/kalóznak/egyébnek az én HÁROM FIAMMAL szemben egy szikrányi esélye sem lenne. :D


Nálunk nincs hiszti, ellenben van bunyó. Szerencsére rövid és megfelelő felügyelet mellett nem életveszélyes. Nincs nyávogás-visítás-fejhangon sikítás, ellenben van harci üvöltés vagy t-rexhörgés. Nincsen fél napig tartó harag vagy duzzogás, hamar kiengesztelődnek. Nincsen kiborulás hogy aznap melyik tüllszoknya-tiara-bizsuszettet vegyék fel, ellenben nyáron kesztyűt és vastag kötött lovagi sisakot hordanak, fakarddal, miniatűr LEGO figurákkal és botokkal közlekednek az utcán.


Sajnos nálunk nincs sokáig tartó csend melyben csak a filctoll sercegése hallatszik, ellenben vannak fali dekorációink saját kézzel készítve. Nincsenek matricás füzetbe belefeledkezések, ellenben hatalmas lovagos matricagyűjtemény díszeleg a gyerekszoba ajtaján. Nálunk még a plüssállatok is inkább cápaeledelek vagy az aktuális ellenség csapatai, mint jól nevelt játékok egy papás-mamás-orvosos-fodrászos szerepjátékban. Arról a vágyamról, hogy a játékokat szépen megőrizzük az unokáimnak, már régen letettem. Annak is örülök, ha az aznap kapott ajándék csak másnap törik el, vagy esik áldozatául valamilyen harci eseménynek. Pár perc csendet megér nekem ha kiborul egy zsák krumpli, vagy újabb "festmény" kerül a falra - legalább addig sem tesznek kárt sem egymásban, sem magukban.



Talán ennek az intenzív-impulzív tesztoszterontúltengéses életünknek köszönhetően a kis harcosaink estére kimerülnek, és szépen alszanak. És mikor kapunk egy ilyen jó éjt puszit, minden tönkretett laptopot, eltört bútort, elszakított ruhát, nem rendeltetésszerűen használt kozmetikai szert megbocsájtunk!



Hát, ilyen az életem három NÉGY férfival  hős lovaggal a lovagi várunkban, melynek én vagyok az egyedüli királynője. :D