Olvastam itt egy cikket:
https://wmn.hu/wmn-life/49068-anyuka-ha-otthon-van-a-kicsivel-a-nagyot-ne-hozza-nyaron-oviba
Aztán itt is egyet:
https://www.csaladinet.hu/m/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/26759/miert_ne_vidd_oviba_a_nagyot_ha_gyes-en_vagy_a_kicsivel_-_egy_ovono_valasza_a_nyilt_levelre
Nem borultam ki rajtuk különösebben, de az utóbbival sokkal jobban tudok azonosulni és fontosnak tartom elmondani, hogy miért.
- Mikor mi gyerekeket terveztünk, alapból úgy terveztük, hogy a lehető legtöbb időt töltjük velük akkor is, ha ez az anyagi jobblétünket háttérbe szorítja (értsd: GYES=28.500Ft)
- Aki a gyermeke 2 éves kora után visszamegy dolgozni, az részemről teljesen rendben van, abszolút érthető. Annyi, hogy én hálás vagyok a férjemnek, hogy bevállalja hogy kevesebb pénzből kell gazdálkodnunk. Nekem nincs szívem bölcsibe adni a gyerekeimet, nincs égető hivatástudatom, nem hiányzik a munka világába való visszatérés annyira, hogy inkább ott legyek mint itthon. De aki nem így dönt, az is jó anyukája a gyerekeinek!!!
- Természetesen a legjobb dolognak azt tartom, ha egy anyuka tud(na) pár órát pénzkereséssel tölteni gyerek mellett, de nagyon kevés ilyen munka van.
- Előzmény a nyári ovihoz: én ebéd után szoktam elhozni a fiaimat az oviból. Nagyon sokan megrökönyödve bámulnak rám és jönnek a beszólások, hogy "jövőre már bent kéne altatnod". Érveim a döntésünk mellett a következők:
● A fiaink 3 éves koruk óta kb évente 2x alszanak csak délután. Kényszer lenne nekik 2 órát csendben, mozdulatlanul feküdni az oviban alvásidőben. Inkább feküdjenek le szépen este 8-kor együtt egyszerre, mint 3 részletben este 11-ig elhúzva a fektetést. Így legalább Apjukkal is van időnk egymásra! (Ami nagyon fontos, hogy legyen!!!)
● Délben hazajönni a városban sokkal kényelmesebb, mint csúcsforgalomban. Mi úgy szoktunk közlekedni, hogy a legkisebbet tolom a babakocsiban, a nagyok pedig kétoldalról fogják a babakocsit. Sétálunk kb fél órát. Ezalatt olyan jókat tudunk beszélgetni, nézelődni. Próbáltam délután 4-kor is így hazajönni. Ha hárman nem löktek fel minket és legalább ketten nem szóltak be, akkor egyszer sem. Erre nincs szükségem a hét 5 napján.
● A legfontosabb érvem pedig az, hogy azért vannak a gyerekeinknek testvérei hogy megtanuljanak együtt lenni, szeressék egymást, tanuljanak meg alkalmazkodni egymáshoz. Ha már külön ovis csoportba járnak, legalább délután legyenek kicsit együtt. Jó az ovi, jó hogy másokkal játszanak és kialakítanak társas kapcsolatokat, de amíg picik, a családban töltött több idő fontos szerintem. Tehát a mi gyerekeink év közben is sokat vannak itthon.
- Nyilván a dolgozó szülők gyermekeire ez nem így vonatkozik. És eszemben sincs bűntudatot kelteni senkiben. Csupán érvelek a saját döntésünk mellett, mert sokszor megkapjuk mi is hogy "mi miért így"? - Hát, ezért.
- És hogy az eredeti témához kanyarodjunk: a nyár egy nagyon kritikus pont. Egyrészt, mert hosszú. Másrészt, mert akik nem pedagógus szülők gyerekei, azoknak bizony vagy marad a nyári ovis ügyelet, vagy a nagyik, vagy valami tábor - mert ennyi szabadnap semmilyen munkahelyen nem létezik.
- Hála Apjuknak, én "megtehetem, hiszen itthon vagyok a kicsivel", nálunk a nagyok itthon vannak nyáron
- Komoly fejtörés, hogy milyen programokat találunk a srácoknak: nyilván megfizethető, megközelíthető és érdekes kell hogy legyen. Ez 2,5 hónapon keresztül komoly kihívás. Mikor én gyerek voltam, Budapesten létezett egy Szüni-Dö-Dő nevű program. Ez abból állt, hogy a nyári szünet kezdetével szinte minden egyes hétköznapra össze volt szedve 1, néha több INGYENES program a város különböző kerületeiben, amiket művházakban, parkokban tartottak. Lehetett találni 1000-féle elfoglaltságot: fiúsat, lányosat, kézművest, íjászkodósat, chipsgyár-látogatást és bármit amit el lehet képzelni. Minden ilyen programon lehetett pecsétet kapni a programfüzet hátuljába. Aki a nyár végére összegyűjtött 6-féle pecsétet, és beküldte a pecsétgyűjtőjét, cirkuszjegyet nyerhetett, majd a cirkuszi előadás végén is sorsoltak pecsétgyűjtőket és komoly ajándékokat lehetett nyerni (emlékszem, egyszer gördeszkát nyertem). Na, ez most nincs. :(
- Viszont az ovival kapcsolatban azt látom, hogy a gyerekeim elfáradnak év végére. És az óvónéni is megérdemli a pihenést. A többi érv tökéletesen le van írva a 2. cikkben.
- Továbbá jobban preferálom azt a hozzáállást amikor a másik fél érzéseit/álláspontját/helyzetét is figyelembe vesszük (itt: óvónőkét).
- Persze hogy nehéz a szülőknek az összes gyerekük összes igényét kielégíteni, de azt hiszem, ha a nagyobb gyereket "eltávolítjuk" otthonról, mert "túl sok" és "úgyis jobb neki az oviban", az nem teljesen igaz. Ezt pedig kizárólag arra értem, ha a nagyobb egész nyáron egész napra bent van az oviban! Nem a pár napig pár órás megoldásra, mert az nagyon nagy segítség lehet egy anyának!
Szóval szép nyarat mindenkinek, szeretetben együtt-töltött minőségi időt, ha megvalósítható - gyerekmentes alkalmakat! ;)
