1. Éjszaka és nappal felcserélése
Azzal kezdeném, hogy a két nagyobb fiúnk, hála az égnek, nem cserélte fel a nappalt és az éjszakát, így mi nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat (még). Noha nekem személyes tapasztalatom nincs ilyen téren (egyelőre), azt tudom, hogy sokaknak ez okozza a legnagyobb problémát alvás-ügyben. Nekik ezt a cikket találtam: http://www.lll.hu/node/90
Saját info: ismerőseink mesélték, hogy nagyjából ez az állapot a baba 1 éves koráig húzódik el maximum, szóval kitartást!!! Nem lehet könnyű, de van fény az alagút végén!!! Semmi sem tart örökké!!! :)
2. a) Alvásigény: eleget alszik?
Minden kisbabának más az alvásigénye, és más a ritmusa. Az alvásigénnyel kapcsolatban leginkább ezzel a táblázattal értek egyet, amit itt találtam:
Éjszakai alvásigény
Nappali alvásigény
|
||||
Hányszor alszik?
|
Milyen hosszan alszik?
|
Mennyit tud ébren lenni?
|
||
| Újszülött |
12-14 óra
|
4-5
|
1-3 óra
|
30-60 perc
|
| 1 hónapos |
12-14 óra
|
4-5
|
1-3 óra
|
30-60 perc
|
| 2 hónapos |
12-13 óra
|
4
|
1-2 óra
|
1-1,5 óra
|
| 3-5 hónapos |
11-12 óra
|
3
|
30-90 perc
|
1,5-2 óra
|
| 5-7 hónapos |
11-12 óra
|
2
|
30-90 perc
|
2,5-3 óra
|
| 7-10 hónapos |
10-12 óra
|
2
|
1-1,5 óra
|
3-4 óra
|
| 10-12 hónapos |
9-12 óra
|
1-2
|
1-2 óra
|
4-5 óra
|
| 12-18 hónapos |
9-12 óra
|
1-2
|
1-2 óra
|
5-6 óra
|
| 18-24 hónapos |
9-11 óra
|
1
|
1,5-3 óra
|
5-7 óra
|
| 24-36 hónapos |
9-11 óra
|
1
|
1-2 óra
|
6-9 óra
|
2. b) A délutáni alvásról külön is
Saját tapasztalat: Marci kb. 0,5 éves korától 1 éves koráig 3x30 perceket aludt napközben. Éjszaka szépen aludt (természetesen szopizni felkelt többször), de megvolt a napi 10-12 óra alvása. A nappalok voltak nehezek. Olyan érzésem volt, mintha nappal nem akart volna semmiről lemaradni, vagy alvással pazarolni az időt. Ő a mai napig ilyen, 4 éves kora előtt óta nem alszik délután. Bercinek mindegy volt, hogy mi zajlik körülötte, pontosan tartotta a nagykönyvben megírt ritmust. Kisebbik fiam kb. 8-10 hónapos koráig 2x aludt nappal, és most 2,5 évesen is van igénye 1x1,5-2,5 óra délutáni alvásra. Ő így született, neki így jó. Nagy kincs, ha a testvérek tudnak egyszerre aludni nappal. Nálunk ez addig működött, míg Marci aludt délután és Berci délutáni alvása is kitolódott 11.00 óráról későbbre. Ekkor a mi délutáni altatási időnk kb. 14.00-16.00 vagy 15.00-17.00-ig tartott, úgy, hogy reggel kb. 09.00-kor keltünk és kb. 22.00-kor feküdtünk le aludni. (Ekkor még nem volt ovis a családban.)
3. Számít a gyerek személyisége!
Saját tapasztalat: nálunk a férjem koránfekvő-koránkelő típus, én vagyok a későn fekvő-későn kelő típus. Szerintem ezek olyan veleszületett tulajdonságok, amik változtathatók egy napirendre "kényszerítéssel", de alapból megmaradnak. Az első gyermekünk rám hasonlít, ami az alvást illeti. Marci sokáig fent volt velünk 23.00-ig, és nagyon jókat heverésztünk az ágyban kettesben 10.30-ig. Imádtam ezt az állapotot, mert teljesen passzolt az akkori életritmusunkba. A férjem akkor még 3 műszakban dolgozott, és amikor délutános műszakból hazajött kb. 21.00-kor, még bőven volt ideje a fiával játszani. Berci velünk szemben azonban teljesen más volt. Már a születésétől fogva volt saját ritmusa. Reggel semmiképpen nem tudott 08.00-nál tovább aludni, és este legeslegkésőbb 20.30-kor kidőlt. Az ő ritmusa kapóra jött, mikor Marci oviba ment. Akkor sikerült őket összehangolni, de éreztem Marcin, hogy a ráhangolódós pár nap azért nem volt neki könnyű. Így, a nyári szünetben a két fiú külön alszik el, és külön kel. Berci ritmusa tökéletesen belesimul a "dolgozó emberek" ritmusába. Reggel 07.00 előtt fent van, 21.00-kor már édesdeden alszik.
4. Hogyan altassam?
Saját tapasztalat: Marcinál az vált be, hogy a mellemen elaludt és a franciaágyban hagytuk éjszaka is, és csak ha nagyon mélyen aludt, akkor emeltük be a kiságyába. Nappal gyakran aludt ránk kötve, hordozókendőben, vagy Adamo hintában. Bercinek elég volt, ha hasra fektettem és elaludt magától. Én előtte el sem tudtam képzelni, hogy ilyen létezik. A mai napig könnyen és egyedül szeret aludni, nem bírja, ha altatás közben simogatom, elhúzódik tőlem. Gyorsan és magától elalszik.
5. Mikor fogja átaludni az éjszakát?
Ez egy olyan kényes kérdés, amivel kapcsolatban én azt érzem, hogy nem szabad túlságosan erre vágyni, mert sajnos a kisgyermekes lét nem erről szól. Természetesen rengeteg tényező befolyásolja az átaludt éjszakát. Ilyenek pl.:
- a baba személyisége
- a baba élethelyzete: fogzás, hasfájás, fejlődési ugrások
- szoptatás v. tápszeres táplálás
- érzelmi hullámvölgyek, pl. szeparációs szorongás
- a baba kora és érettsége arra, hogy át tudja aludni az éjszakát
Egy baba nem egyformán alszik, vannak jobb és nehezebb hónapok. Fogzós és szeparációs szorongós időszakban borzalmasan nehéz lehet az éjszakai alvás. A szoptatott babák nagy százalékban sokkal többször kelnek, mint a tápszeres babák.
Saját tapasztalat: én alapból úgy mentem neki a kisbabás létnek, hogy számítottam rá, hogy nem fogok annyit és úgy aludni, mint a gyermekeim előtt. A tapasztalataim azt mutatják, hogy 2,5-3 éves korában a gyerekek már át tudják aludni az éjszakát. (Nyári napokon 1-2 alkalommal felkelnek vizet inni.) Szerencsére engem az éjjeli kelések nem készítettek ki, mert a babáim mellettem aludtak, szinte fel sem ébredtem, mikor magamhoz vettem szoptatni őket. A délutáni nem-alvás azonban sokkal jobban megviselt engem, mint az éjszakai 5-6x-i szoptatás. Az hiányzott nagyon, hogy nincs a napban egy teljes óra, amikor csak egyedül vagyok és a magam dolgával foglalkozom, csendben! :)
6. Hol aludjon?
Erre a legegyszerűbb válasz az, hogy ahol a babának és a szülőknek a legjobb és ahol a legpihentetőbb az alvás. Vannak babák, akiknek elengedhetetlen az anyai közelség, de vannak olyan babák is, akik nem igénylik feltétlenül a folytonos testi közelséget. Nyilván sokaknál beleszólnak az alvási elrendezésbe a lakás/ház adottságai, sajnos ez nem mindig összeegyeztethető azzal az altatási móddal, amit a szülők szívük szerint alkalmaznának. (Én pl. annak örülnék a legjobban, ha lenne egy hatalmas alvószoba, ahol mindenki együtt aludna egy tatamiszerű matracon, ahonnan nem lehet leesni. :) )
Saját tapasztalat: nekünk abszolút az jött be, hogy egy szobában, sőt, néha hogy egy ágyban. Szívből tudom javasolni a franciaágy mellé tolható féloldalt nyitott rácsos ágyat (ld. előző képen). Ez azonban maximum 2 gyerekkel működik (legalábbis nálunk csak eddig működött). Most, hogy van egy 2,5 éves és egy 4,5 éves nagyfiúnk, már nem olyan életbevágó, hogy együtt aludjunk. Főleg, hogy nem sokára egy újszülött fogja felborítani a megszokott alvási "rendet". Hogy ne közvetlenül a születés után boruljon a rend, felborítottuk már most: Marci kapott egy szép nagy emeletes ágyat (200cmx90cm) amibe mi is beférünk altatni, Berci is kikerült a gyerekszobába egy rácsos ágyból ifjúsági ággyá alakítható fekhelyre (140cmx70cm). Ezekben az ágyakban remélhetőleg sokáig elférnek majd.
A helyzet a következőképpen alakult: Marcit elaltatja valamelyikünk ebben az új kuckóban, mellé fekve. Ő elalszik, és 02.00-03.30 között már átjön a franciaágyba. Berci lefekszik magától a kiságyába, elalszik úgy, hogy valamelyikünk fekszik mellette a földön, míg elalszik. Egyszer szokott inni felkelni, majd utána visszafekszik a saját ágyába és alszik tovább. Ő egy olyan gyerek, akinek - be kell látnom - könnyebb az alvás, ha mi nem vagyunk a közelében.
Néhány plusz dolog, amit fontosnak tartok megemlíteni:
(Természetesen nem állítom, hogy egyik vagy másik módszer jó vagy rossz, csupán annyit szeretnék érzékeltetni, hogy ezek mellett a paraméterek mellett nekem így sikerült az altatás!)
- én nem adtam a gyerekeimnek cumit sem altatáshoz, sem megnyugtatáshoz (emiatt macerásabb volt az altatás, mert folyton szoptattam, de én így láttam jobbnak)
- a mi gyerekeink érdekes módon nem ragaszkodtak plüssállathoz, rongyikhoz; 2,5 éves koruk körül kezdtek el játékokkal aludni (és minden esetben valami kemény műanyaggal sajnos: Tűzoltó Sam figurával, műanyag vízilóval, LEGO figurákkal)
- egyikük sem szopta az ujját (ami pedig sok gyereknek segít az elalvásban)
- én nem hiszek a szigorú napirendben, sokkal inkább abban, hogy a baba személyiségéhez és igényeihez alkalmazkodjunk
- hiszem, hogy a rugalmasság sok akadályon átsegít minket: ne ragaszkodjunk a szakkönyvek által meghatározott "egy gyereknek ezt és ezt kell csinálnia ennyi és ennyi idősen c. szabályokhoz"
- nem szabad egymáshoz mérnünk magunkat: pl. a szomszéd gyereke már átalussza az éjszakát, mert minket is és a gyereket is frusztrálja az ilyesfajta elvárás
Remélem, a mi példáinkon keresztül Ti is találtok megoldást az altatási problémákra! Sok sikert!!! :)
