2018. április 25., szerda

Kedvenc kisgyermekes időszakom

Ahogy ígértem, ezután következzék a kedvenc kisgyermekes időszakomról pár gondolat. A legeslegkedvesebb időszakom az volt, amikor Marci 2 éves volt és Berci megszületett. Tavasz volt, jött az egyre jobb idő, a kisbaba (4100g születési súllyal) már végre kívül volt, felszabadult voltam minden értelemben: testileg és lelkileg is, és nagyon-nagyon boldog. Mindketten nagyon jó állapotban voltunk a szülés után, én fitt voltam és erős, a baba pedig nyugodt és elégedett. Ezek azért mind nagyban befolyásolták, hogy miért imádtam ezt az életszakaszt. De voltak más faktorok is amik miatt nagyon szerettem:




- végre kétgyermekes anyuka lettem
- a legnagyobb gyermek még nem volt ovis: szinte soha nem kellett időre mennünk sehova
- a neccesebb szitukat tudtuk otthon intézni, csak akkor indultunk el pl. játszótérre ha mindenki kikakilta magát, jól bekajált, a lelke is rendben volt (ezzel szemben most függetlenül frontoktól, rossz éjszakáktól, egyéb egyéni szoc-problémáktól, ha tetszik ha nem, menni kell: oviba, edzésre stb.)
- ha valaki sokáig akart aludni - tudott; ha korán kelt, megoldottuk úgy hogy nem ébresztette fel a még alvót
- mindegyik gyerek aludt még délután, akár 2 órát is, és sokszor egyszerre(!): ennek következtében nekem volt 1 óra alvásidőm és 1 óra a hobbijaimra (torna, varrás, lakás rendezgetés)
- volt időm rájuk külön-külön és magamra is, regenerálódni is: akkoriban rengeteget tornáztam otthon (próbáljátok ki, zseniális otthoni torna kifejezetten anyukáknak: www.gyerunkanyukam.hu), Berci féléves korában eljártam futni, 13 hónapos korában lefutottam a félmaratont.
- ebben az időszakban még boldogan hallgattuk ahogy a legnagyobb beszélt: örültünk minden új szónak (ezzel szemben ma nem halljuk egymást Apjukkal a három dumagéptől és ez nagy feszültségforrás)





Arra jöttem rá, hogy az egyetemen/főiskolán agyonrágott Maslow piramis hogyan is működik az életben: lépcsőkből áll a jól-érzésünk. Anyukákra ez lefordítva valami ilyesmi lehet:


Azt hiszem, hogy ha ezek a lépcsők megvannak egy nap, akkor az már fél siker. Ezek hiánya okozhatja azt is, ha egy időszakot nagyon kellemetlennek vagy nehéznek élünk meg. Amit tudok javasolni csak annyi, hogy ha valaki segítséget ajánl, mindenképpen fogadjátok el!

2018. április 19., csütörtök

A legnehezebb kisgyermekes életszakasz

Beléptünk Lócival a legnehezebb életszakaszba. Hogy ő miket tartogat számomra, azt még nem tudom, Vele még csak most kezdjük, de Berci ennyi idős alakítása mély nyomokat hagyott bennem. Számomra a 1,5-3 éves kor közötti időszak az, ami a leginkább felőröl és amitől megőrülök. Hogy miért éppen ez?


Alvás
Legtöbbször már csak 1x alszik napközben. Ha az hosszúra sikerül, akkor nagyjából minden rendben. Viszont ha nem, mert: babakocsiban alszik, vagy valaki felébreszti, vagy front van, vagy elment mellettünk egy szirénázó autó, vagy ugatott a szomszéd kutyája, vagy lehúzták felettünk a wc-t, vagy egyéb kifürkészhetetlen esemény: akkor aztán jön az esti "hatórai dili".
Fogzás
Jönnek a fogak, és ez kinél éppen miként csapódik le: szoptatott gyereknél mellbimbó-harapdálás, éjjeli üvöltés min. fél óráig, hajtépés (baba tépi az enyémet, vagy én a sajátomat), vergődés, nem-alvás (se ő, se én, se a többi családtag).
Játék
Dobálás, pakolás: alacsonyan szállnak a fakockák és kemény bedobóformák; száraz ruhákat hajtogatni véletlenül sem egy egyfelvonásos, de annál inkább dráma. Nem beszélve a felmászik, de lejönni nem tud, vagy a még durvább felmászik és a mélybe veti magátról.
Kötődés
Kiskacsa-effektus: ismét gyerekkel a hátsómban főzök, fürdök, járok wc-re. Idegen helyen esetleg a hajamat is fogja hozzá, ezzel is még rövidebb pórázon tartva az anya-rabszolgáját.
Viselkedés
Dac, bunyó, akarat: otthon még csak-csak. Játszótéren és egyéb publikus helyeken annál kínosabb.
Beszéd
Kommunikációs problémák: érti amit mondok, de nem csinálja. Nem érti amit mondok és nem csinálja, nem is akarja érteni amit mondok, mert úgyis más csinál.
Társas kapcsolatok
Szociális kilengések: nem várt rúgás a csúszda tetejéről a következő felmászó gyerek fejére, világháború egy kisautó miatt, bal egyenes egy nem megkapott lapátért cserébe.
Étkezés
Válogatósság: ami kaja eddig jolly joker volt, holnap már nem az, és mire kitalálom mi a legújabb jolly joker, már az sem az.



Túlélési technikák:
-  legelőször is nagyon örülni, hogy nem 13 éves, csak 3, nem 15, csak 1,5 - mert ha kamasz lesz, az nagyobb szívás lesz
- másodszor elhinni, hogy lesz jobb: mert tényleg lesz jobb!!!
- igyekezni kibekkelni a legneccesebb szitukat: nekem pl. a játszótér volt ilyen: ha 3 gyereknél többen voltak, mentünk inkább a kutyasétáltatós parkba dombokon rohangálni
- engedni ránk-ragadni, mert akkor könnyebben jön le rólunk
- engedni szopizni, mert ilyenkor nagyon nagy szüksége van rá
- nem engedni verekedni, harapni, más bántani - illetve kerülni az ilyen helyzeteket
- elpakolni a veszélyes tárgyakat és újból átrendezni a lakást veszélytelenítés céljából
- nagyon figyelni arra, hogy mit akar, nem feladni (nagyon nehéz), lassan beszélni és rövid érthető utasításokat adni
- mindig legyen otthon 3-4 féle kaja, hátha valamelyiket elfogadja vacsorára. :D (vicceltem)

Hányan vagytok ugyanígy? Nektek melyik a legrettegettebb kisgyermekes időszakotok?

Spoiler: A következő bejegyzésben elmesélem, nekem melyik a kedvenc időszakom. ;)