Kisgyermek(ek)kel az élet

Útnak indulás gyerek(ek)kel - gyors lista

Avagy, goodbye csinos női kézitáska.

Egy apró bejegyzés arról, hogyan lehet praktikusan, gyorsan elindulni egy/két gyerekkel úgy, hogy semmi ne maradjon otthon.:)
Szépek a pelenkázótáskák, és hú, de harmonizálnak a babakocsival, de amint lecserélődik a mózeskosaras babakocsi, a sarokba lehet dobni a pelenkázótáskát, mert leszakadna tőle a vállunk, és a gyerek úgyis a másik csípőnkön csücsül, és máris elfogyott a szabad kezünk...

Tipp 1: hátizsák.
Szubjektív: én még mindig/már megint a gimis hátizsákommal nyomulok. -> 2 szabad kéz :)

Tipp 2: ez a kis versike:
Szubjektív: 3 évesem minden indulásnál kívülről fújja:

kulcs, pénz, telefon
kaja-pia, váltóruha

és mellé felkapom  a hátizsákomat amiben alapból van:

4db pelenka, 1cs popsitörlő, 1 kicsi Neogranormon (külön kis szütyőben)
papucs nekem, váltócipő a gyerekeknek, esernyő, papírzsepi, ajakír, kézkrém, orrcsepp 

ohh, és a BKV bérlet! :)

Jó utat! ;)

hátizsák a babakocsin, pici gyerek ekkor éppen az Apukáján hordozóban

Babaprogramok, bolti kedvezmények, törzsvásárlói kártyák

Hova érdemes? - Mindenkinek máshova.
Nekem ide vannak kártyáim, regisztrációim:

IKEA Family - http://www.ikea.com/ms/hu_HU/ikea_family/about_ikea_family.html
Online és helyszíni regisztráció is van: "Az IKEA FAMILY klubba a honlapunkon vagy az IKEA áruházakban az IKEA FAMILY állomásoknál lehet regisztrálni, neved, címed, születési dátumod és e-mail címed megadásával. Ha az áruházi FAMILY állomások egyikén regisztrálsz, azonnal kinyomtathatod a kártyádat, és igénybe veheted a klubtagsággal járó előnyöket. Honlapunkon történő regisztráció esetén 5 nap elteltével tudod a kártyádat kinyomtatni bármelyik áruházi FAMILY állomáson."
Szubjektív: bizonyos termékekre bizonyos ideig nagy kedvezmény, szerintem megéri.

dm Bababónusz program - https://www.dm-drogeriemarkt.hu/hu_homepage/szolgaltatasaink/baba_bonusz_program/
A boltban kell elkérni az űrlapot az active beauty regisztrációhoz, kitölteni, itt adnak egy ideiglenes kártyát, majd postán küldik a véglegest. Ezzel a regisztrációval lehet bejelentkezni a bababónusz programba is. (Ha már van dm kártya, akkor csak katt a linkre!) Minden elköltött 300Ft után jár 1 pont. A pontokért kuponokat lehet kapni. Már kismamák is regisztrálhatnak! A baba születését követően a boltban születési csomag vehető át! Utána a baba féléves, egyéves, kétéves és hároméves korában postáznak kuponokat, kisebb promó anyagokat.
Szubjektív: 3 évvel ezelőtt sokkal több előnye volt és sokkal értékesebb "ajándékokat" lehetett kapni, én egyre ritkábban használom. Leginkább a 15%-os végösszeg kedvezményt szoktam igénybe venni pelusvásárláskor.

Libero Klub - http://www.libero.hu/Libero_klub/
Minden Libero pelenka csomagolásán belül található egy kód, amit regisztráció után a honlapra kell feltölteni és pontokat lehet gyűjteni amiket aztán ajándékokra lehet beváltani. Fontos: a minimum levásárolható pont 16! A baba születésekor és minden szülinapján +3 pontot adnak ajándékba, sms-ben is értesítenek.
Szubjektív: annak aki rendszeresen Liberot használ, nagyon megéri, főleg a 30-40 pontot érő ajándékokért. Én a 3 év alatt 20 pontot ha gyűjtöttem, még nem váltottam be.

Rossmanó - http://www.rossmann.hu/babaprogram/a-programrol
Internetes regisztrációt követően a boltban lehet átvenni a kártyát. Hírlevélben lehet értesülni az akciós termékekről.
Szubjektív: economy (nagy kiszerelésű) pelenkáknál nagyon hasznos, szoktam használni mikor eljutok a Rossmannba.

Fakopáncs törzsvásárlói kártya - http://fakopancs.hu/torzsvasarloi-program.html
A webáruházban és a boltokban is ki lehet váltani 10.000Ft feletti vásárlás esetén. Internetes vásárláshoz automatikusan postázzák. 5000Ft alatt -5%, 5000Ft felett -10% kedvezmény jár.
Szubjektív: mi viszonylag sokat vásárolunk itt, ha szereti a gyerek a fajátékokat, bábokat, kreatív játékokat, akkor megéri.

Minimanó Klubkártya - http://www.minimano.hu/klubkartya.html
Bolt és webáruház. Regisztráció után postázzák a kártyát, majd az azon található számmal lehet az akciókat érvényesíteni.
Szubjektív: én egyszer használtam eddig, de nagyon elégedett voltam vele.

(Mese)könyvajánló gyerekeknek!

Mikor a gyerekeimet vártam, elképzeltem, mennyit fogunk olvasni, kézműveskedni, sütni-főzni. Bölcsészszülők gyermekei lévén másként sem álmodhattuk meg őket, mint okos, értelmes, könyvszerető gyerekeket. Jó előre áthoztam a szülői házból kedvenc könyveimet, és be is szereztem néhány igényes, szép, új könyvet. Úgy esett, hogy nagyobbik fiam kisbaba korában egyetlen pillanatra sem volt hajlandó mondókázni beleülni az ölembe, énekelni nem tudok (így nem is szeretek), maradt volna az olvasás. Előre láttam, ahogy gyermekem kölesgolyót majszolgatva AnnaPetit olvas hasonfekve... Nos, minden másképp alakult. Marci most 3 éves, és úgy tűnik, most jött el az idő, hogy képes leülni mesét olvasni/hallgatni. Eddig csak cikázott a lakásban, rohangált, játszott, de soha nem ült le egyetlen pillanatra sem. 1 éves Berci fiam nagyon szereti a könyveket - széttépni, megrágni. Ám viccet félretéve, ő úgy tűnik, kicsit jobban érdeklődik majd az irodalomtudomány iránt.

Tudom, én rontottam el őket. Sokat néznek mesét, youtube videókat, ezt elismerem. De azt sem lecövekelve, hanem csak úgy a háttérben. Közben játszanak, rohangálnak. Ezalatt barátnőim fiai és lányai órák hosszat üldögélnek anyukájukkal összebújva (óóóóhhhh....) mesét olvasva... Nálunk csak az esti mese játszik ilyen minőségben. Akkor félhomály van, csend és nyugalom, akkor figyelnek. Illetve Marcival csináltuk azt gyakran kiskorában, mikor hosszabb útra indultunk, hogy böngésztünk (ld. évszakos Böngészők) a 4-es 6-oson a babakocsiban ülve. Csak így bírt benne maradni a babakocsiban. És csak addig "olvasott" amíg utaztunk.

Természetesen minden szülőnek más az ízlése, és minden gyereket más mese bilincsel le. Én csak a mi kedvenceink listáját tudom Veletek megosztani, és azokat, amikről hallottam, hogy nagy népszerűségnek örvendenek. Hálásan megköszönöm, ha kommentben kiegészítitek az utóbbi listát! És még annyi megjegyzés: erősen fiús-orientált listám van.

Íme az én listám (korosztály jelölve):

- Rotraut Susanne Berner: Téli/Tavaszi/Nyári/Őszi böngésző (Naphegy Kiadó) 1+
- Marék Veronika: Boribon sorozat (Pagony kiadó) 2+
- Zdenek Miler: A kisvakond sorozat (Móra Könyvkiadó) 3+
- Guido Wandrey miniböngészői (Naphegy Kiadó) 3+
- Berg Judit-Agócs Írisz: Maszat sorozat 2+
- Kerekítők (Naphegy Kiadó) 0+
- Ringatók (Kolibri) 0+
- Szalóki Ági: Körforgás (Kolibri) 0+
- Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék/A sün, akit meg lehetett simogatni 3+ (Móra)
- Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne (Móra) 0+
- Tor Áge Bringsvaerd: Locspocs sorozat (Móra) 3+
- Lovagok Kalandos enciklopédia (Ventus Libro Kiadó) 3+
És persze az elmaradhatatlan Grimm mesék és Magyar Népmesék (Benedek Elek).

Szubjektív: Nekem Bogyó és Babóca nem jött be és az AnnaPetit én személy szerint nem pártolom, de elismerem, hogy nagyon népszerű, és nagyon sokan szeretik. Varró Danit nagyon szeretem, de nekünk még nincs (de lesz), csak szerintem a mi gyerekeink még kicsit kicsik hozzá.

És pár másik nagyon jó lista, amit a neten találtam:

http://www.egigerokonyvek.hu/neveljunk-olvasokat/konyvekrol/item/nem-lehet-eleg-koran-kezdeni
http://www.egigerokonyvek.hu/neveljunk-olvasokat/konyvekrol/item/meses-kisded-evek

Jó olvasást Minden Kicsinek és Nagynak!

U.i.: És egy Tipp: ha nem akarod, hogy a gyerek széttépje a könyvet, ne add a kezébe!
Szubjektív: nálunk sajnos sok nagyon kedves és új könyv esett a gyerekek áldozatául, ezeket utólag nem adnám a kezükbe addig amíg nem tudnak velük szépen bánni.

Mit csinálj amikor a gyerek alszik?

édes álmok

Nagyon foglalkoztat engem ez a téma, különösen miután egy barátnőmmel beszélgettünk erről, és ő elmondta, hogy mindig akkor csinálja meg a házimunkát, amikor a babája alszik. Leesett az állam. Meg amikor több ezredjére botlok bele abba a mémbe miszerint a jó anyukának rendetlen lakása és boldog gyereke van. Azóta próbálom magamban megfogalmazni a tökéletes időtöltést gyerekalvásidőben. Először is ott kezdődik a kérdés, hogy alszik-e a gyerek délután? Nekem mivel még csak 3 és 1 évesek a gyerekeim, a jobb napokon alszanak délután. A még jobb napokon hosszút alszanak délután, a legjobb napokon együtt alszanak délután, és a legeslegjobb napokon hagyják, hogy velük aludjak délután. De ez nem volt mindig így. Első gyermekem 1 éves koráig 3x30percet aludt napközben. Aztán beállt nála a napi 1 alvás, szerencsémre, szerencsére. Azt hiszem, ezt ott rontottam el, hogy nem altattam vissza a félórás ébredése után. Úgy érzem, ha próbálkoztam volna, és nem veszem készpénznek, hogy kész, akkor ő most felébredt, hanem odafekszem mellé és még álomba szoptatom, nyertem volna magamnak egy másik fél, esetleg egy órát is. Hangsúlyozom, a mostani 2-3 órás délutáni alvás közben is szoktam 1-2x szoptatni, nehogy azt higgyétek, hogy a 3 óra teljesen egyhuzamban, töretlenül és csak az enyém. :)

De mire is jó az a kincset érő 1/2-1-2, esetleg-netalántán-véletlenül 3 óra, amit egy anya egyedül eltölthet? Nyilván, ha az apa otthon van, sokkal többre, de számoljunk azzal, hogy Apa késő délután, kora este ér haza, és ez a kincset érő idő pl. 13.00-15.00 vagy 14.00-16.00 között zajlik.

Tipp: tedd azt, amitől a legboldogabb, legkipihentebb, legkiegyensúlyozottabb leszel, hogy mikor felébred a baba, újult erővel kezdj neki a nap hátra levő részének és ne érezd azt, hogy valami olyannal töltötted, aminek semmi értelme nem volt. Az én szubjektív véleményemet pedig olvassátok a lista címszavai alatt. Ó, és a lista nem fontossági sorrend! ;)
Mert szerintem a jó anyukának akkor van boldog gyereke, ha boldog anyukája van!!!

fenomenális ötlet

1) Aludj!
Szülés után mindenki azt mondta nekem, hogy aludjak, amikor a baba alszik. Nekem eszem ágában sem volt aludni. Ezernyi jobb ötletem volt ennél. Most már, a második gyerek után, tudom, milyen jó is délután aludni egyet. És pláne sejtem, mennyire vissza fogom sírni ezt a boldog időszakot, hogy egyáltalán alhatok ebéd után, mikor majd vissza kell mennem dolgozni. Mondjuk számomra akkor pihentető a délutáni alvás, ha tovább tart, mint fél óra. Különben fáradtabb leszek, mint előtte. De nagyon jó tud lenni az olyan éjszakai baglyoknak, mint én.

2) Olvass, vagy nézz egy jó filmet, sorozatot, videót!
Ha ez kapcsol ki, tedd ezt! Főzz egy teát, kávét, tölts egy gyümölcslevet, fel a lábakat, takarózz be és belelapozhatsz végre megint, vagy elindíthatod végre. Akkor se bánd elkezdeni, ha csak 20 oldal, vagy 45perc a kétórás filmből! Ha örömet okoz, ennyi is örömet fog okozni.

3) Facebookozz, netezz, válaszolj emailekre, rendezgess fényképeket, tedd ami jólesik!
Senki nem fog érte megkövezni, és ha ettől leszel boldog, nyugodtan! Lelkiismeret-furdalás szigorúan tilos! Ha ez bárkit megnyugtat: én szoktam neten függni és jólesik!! ;)

4) Csinálj valamit, amit már 1000 éve halogatsz, vagy valami spontán új dolgot!
Ettől garantáltan jobban fogod érezni magad, ha a baba felébredt és te elkészültél vele végre. Vagy valami teljesen új dologba fogni ugyanolyan öröm. Én pl. varrtam egy plüssállatot tegnap. Még most is a fellegekben járok tőle, olyan sikerélményt adott.

ilyen lett

5) Engedj egy jó meleg fürdőt, epilálj, sminkelj, csinosodj!
Tuti biztos, hogy üdének, szépnek és boldognak fogod magad érezni, és ez mindenkinek jót tesz. Baba mosolyog, Apa megdicsér, Te pedig büszke lehetsz magadra, milyen szép vagy!

6) Elő a polifoammal: tornázz!
Szívből ajánlom, otthoni kényelemben elérhető, online élő és rögzített adások elérhetők: Gyerünk, Anyukám! Garantált izzadás, garantált önbizalom-növelés, garantált jókedv!

7) Takaríts, pakolj, vasalj!
De csak akkor, ha komolyan ez tesz boldoggá. Én igyekszem minden ilyesmit akkor megcsinálni, amikor a gyerekek játszanak, és nem igényelnek engem még annyira, pl. a reggeli időszakban. Gyors mosás, teregetés, főzés, porszívózás, wc-pucolás. Nem több, mint 1, vagy max. 2 óra, de azt ne az én drága me-time-omból vegye el. A srácok meg ennyit kibírnak a járókában, Legoval, neadjisten mesenézéssel. Utána az övék vagyok, kaja is van, rend is van, tiszta ruha is van, és nekem sem azon kattog az agyam, hogy ezt is meg kéne csinálni valamikor.

Élvezzétek ki, amíg a gyerek alszik!

Üvölt a gyerek, mit csináljak?

Ezt a bejegyzésemet az a tegnapi esemény ihlette, ami különben minden nap többször is megismétlődik, történetesen az, hogy ülök a wc-n (természetesen nyitott ajtónál, hogy a gyerekek lássák, nem mentem sehova), és épp egy kis nyugalomra lenne szükségem, hogy rendesen elvégezzem a dolgomat, mikor 14 hónaposom becsattog a fürdőszobába, rám vigyorog és már megy is a wc-kefe, pumpa, fellépő dobogó irányába... A nyugalmamnak annyi, mondanom sem kell, milyen fenékkel, hogyan rakom ki a fürdőszobából, mennék vissza a dolgomra, majd ugyanez megismétlődik még kétszer. A világért sem csuknám be az ajtót, nehogy üvöltsön. :) Na, az ilyen szituációkra van egy jó nagy fajárókánk, és mindig megfogadom, hogy annyit kibír benne a gyerek amíg elmegyek wc-re. Tegnap nem sem így történt, de egyébként a járóka erre kiváló! :) Csakhogy mindenkitől hallom, hogy a gyerek üvölt a járókában. Elsőszülöttem is így volt ezzel, míg a kicsi órákat kibír csendben, eljátszogatva. Közben mozizik azon ahogy a nagy körülötte tesz-vesz. Ennyivel könnyebb neki. :)

fotó: Baski photography

Szóval a kérdés: Üvölt a gyerek, mit csináljak?

Teljesen szubjektív szemszögből:
Egy gyereket az anyukája ismeri a legjobban, ő tudja mikor miért sír. Meg lehet különböztetni ezerféle sírást. Én úgy gondolom, hogy van az a sírás, ami csak nyafogás kategóriába tartozik, és ha (maradjunk az előző példánál) beteszem a járókába, 2 perc múlva boldogan játszik a formabedobóval, akkor nyugodt lélekkel lehet hagyni sírni arra a 2 percre. Ha éhes/kakis/fáradt, akkor nem fogja 2 perc múlva abba hagyni úgysem. Ekkor saját belátás szerint kell cselekedni. Ha megütötte magát, és azért sír, szerintem minden anya megvigasztalja a babáját. Én arra a nagy "igazságra" jutottam, hogy a baba akkor boldog, ha az anya boldog, és ha az anya ideges, a baba is ideges lesz. Tehát ha az anya akkor boldog, ha rend van és ebéd van, akkor délelőtt 1-2 órát kibírhat a gyerek a járókában, amíg elkészül az ebéd, és anya elpakol, elmosogat stb. Nyilván 1-2 óra üvöltést egy anyai szív sem bír ki. ;) Nálunk ennyit nyafogással kibír a kisebbik, de máshogy is ki lehet logisztikázni ezt az 1-2 órát pl. hintával, etetőszékkel, kölesgolyóval. Ha az anya attól boldog, ha a babája főzés közben a hátán van kendőben, akkor az a jó. Ha az anya attól boldog, ha együtt alszanak, akkor az a jó. Ha az anya frászt kap az üvöltéstől, legjobb abbahagyni a főzést, és játszani egy kicsit, idegösszeroppanás elkerülése végett. A legfontosabb, hogy nem szabad gyötrő lelkiismeret-furdalásban szenvedni ha a gyerek üvölt. Nyilván egyik szélsőség sem jó: az sem, ha minden nyekkenésre ugrunk, de az sem, ha nem reagálunk a sírásra. Vannak cikkek, amik azt elemzik, milyen lelki sérüléseket okoz a babának, ha hagyják ordítani. Ezek a cikkek az én véleményem szerint arra jók, hogy beletaszítsák az anyát egy mély, önmarcangoló örvénybe, ami egyre mélyebbre húzza az amúgy is önmagát vádló anyukát. Ennek szerintem semmi értelme!!! Aztán vannak irányzatok (amik szerint természetesen minden más irányzat rossz), és amik azt tartják, ha üvölteni hagyjuk a gyereket, majd "leszokik" róla. Szerintem ez sem teljesen így van, a gyerek egyszerűen "feladja a küzdelmet". A baba értelmes kis lény, és ha odafigyelünk rá, nagyon jó együttműködő partner válik belőle. Szerintem egy közös bizalmi kapcsolat alakul ki anya-baba között, és tudni fogja mikor "kell" csendben maradni (pl. a barátnőm kislánya tudja, hogy az autóban az anyukája nem tud mit csinálni vezetés közben, így nyugton ül a kocsiban). Az én fiam is tudja, hogy ha a konyhában teszek-veszek, annak előbb-utóbb kaja lesz a vége. :)

 

Amikor én nem hagyom sírni:
- ha éhes -> megszoptatom, megetetem
- ha fáj valamije -> megvigasztalom
- ha csak bújni akar -> addig várhat magára az új blogbejegyzésem ;)
- éjszaka semmilyen körülmények között

+ vélemény az éjszakai sírással kapcsolatban: az én eddigi gyerekeim csak félálomban felkelnek/felkeltek szopizni, és már alszanak is. Akinek éjszakázik a gyereke, nyilván máshogy van ezzel. Ismerek olyan anyukát, akinek a sírvahagyós módszer hozta meg a "családi békét", természetesen ez is megoldás lehet!

Tipp: Te vagy a gyerek anyja/apja, Te tudod a legjobban!!! Ne hagyd, hogy ítélkezzenek feletted!

Gondolatok a szobatisztaságról

Mikor nagyobbik fiam kisbaba volt, naponta többször 1,5 órákat töltöttem ágyban fekve, szoptatva. Hogy hasznosan teljen az idő, ezt a könyvet olvastam el oda-vissza. Már akkor is nagyon kíváncsi voltam, mit írt az általam nagyon szeretett és tisztelt Ranschburg Jenő bácsi, hogyan kell egy gyermeket leszoktatni a pelusról. Eleve, nekem ez az egész téma kicsit ijesztő volt, mert a saját fiam az első fiúgyermek az én családomban - azt sem tudtam, hogyan fogom majd pisiltetni pl. a játszótéren... Az elméleti tudás megszerzése után elmentem egy beszélgetésre, aminek a szobatisztaságra nevelés volt a témája, és azt reméltem, valaki majd ott megmondja nekem a tutit, hogy mit-mikor-hogyan csináljak. De ezen az előadáson csak annyit tudtam meg, hogy minden a gyerek és a szülő hozzáállásán múlik. Szóval, ugyanott voltam, mint amikor szoptatás közben agyaltam, hogy majd mi hogy lesz.

Azóta eltelt 3 év, és Marcink most lett szobatiszta. Pár "mérföldkő" az ide vezető útról: 16 hónapos volt, mikor megvettük a bilit. Tetszett neki, aznap ráült, és belepisilt; majd hosszú szünet után 22 hónaposan belekakilt egyszer. Előtte, után semmi. Megint hosszú szünet következett, míg kb. 1 hónappal ezelőtt a nulláról eljutottunk oda, hogy már éjszakára sem használ pelust. Játszótéri pletykákból tudom (és reméltem), hogy azok a gyerekek, akik viszonylag későn szoknak le a pelenkáról, azok egyik napról a másikra teszik azt. Mindezek után annyit tudok csak elmondani, hogy mi hogyan "csináltuk" a szobatisztaságra nevelését, azt én sem tudom, hogy hogyan kell.

- mi nyitott ajtónál végeztük a dolgunkat, hogy ne legyen a gyerek előtt idegen, ami ott történik
(ez természetesen ízlés/szemérmesség kérdése, nem mondom, hogy ez a jó/követendő út, csak, hogy mi így csináltuk)
- mindig mondtuk, hogy pisilt vagy kakilt a pelusba, hogy tisztában legyen a fogalmakkal :)
(Pl. "Most csak pisi van a pelusban." "De szép nagyot kakiltál, ügyes vagy." stb.)
- felajánlottuk neki az opciókat akár többször is egy nap: akar-e bilire, wc-re, szűkítős ülőkére ülni
- ha bármelyikre "nem" volt a válasz, nem erőltettük
- adtunk neki időt, amíg úgy érezte, ő akar önállóan bilizni/wc-zni
- motiváltuk (Pl. "A hős lovagok is wc-be kakilnak!") - ez nagyon hatásosnak bizonyult!!!
- megdicsértük, bármi is történt

Amit fontos szem előtt tartani:
- minden gyerek más, és másképp lesz szobatiszta
- semmit nem szabad siettetni és erőltetni
- ha a gyerek érzi, hogy dönthet/választhat, magabiztosabb lesz
- a gyerek idegrendszerének meg kell érnie arra, hogy szobatiszta tudjon lenni
- nagyon nagy türelemmel és szelídséggel kezelni ezt a témát
- ez egy nagy fejlődési ugrás (majdnem olyan nagy dolog, mint a kamaszkor)
- fontos, hogy minél biztonságosabban ugorja meg, és ne maradjon utána maradandó sérülés/nyom
(amit pl. ilyenek okozhatnak: megszégyenítés, kiabálás, szidás, türelmetlenség, nagy elvárások)

Játszótéri pletykák:
- vannak gyerekek akik csak pisilni/csak kakilni hajlandók a wc-be, a másikat kizárólag pelusba
- vannak gyerekek, akik nem akarnak megválni a pisitől/kakitól -> erre ki lehet találni valamilyen rituálét, aminek segítségével elbúcsúzik "tőlük"
- van, akinek a mosható pelus használata válik be
- van, aki nem szeret pisis/kakis lenni, és már attól leszokik a pelusról, ha nyáron bugyit kap
- van, aki korán (1-1,5 évesen) érett a szobatisztaságra
- van, aki később (3-3,5-4 évesen) szokik le a pelusról
- a bölcsiben pelusos, míg az oviban csak szobatiszta gyerekeket vesznek be

Táplálkozási tipp-tár kismamáknak, anyukáknak

Nálam várandósan kezdődött minden, történetesen azzal, hogy mindent kihánytam, ami valamilyen módon nem felelt meg a szervezetemnek. Legelőször a kifőzdés kajákat, aztán a péksütiket, majd egyes gyümölcsöket. Az lett a vége, hogy elkezdtem főzni és termelői/bio/jobb minőségű alapanyagokat vásárolni... Első várandósságom 24-26. hete körül kiderült, hogy terhességi cukorbetegségem van, így 150 grammos szénhidrát-diétát kellett tartanom a 36. hétig. Ezzel gyűrűzött be csak igazán az egészséges táplálkozás a családba. Mindez a második várandósságom során sem volt másképp.

Mikor megszülettek a gyerekek, szépen lassan megint ettünk kifőzdés kaját, és péksütit. És jöttek a problémák: első gyermekem nagyon válogatós, keveset és ritkán eszik. Szerencsére, a kisebbik nagyon jó étvággyal, rengeteget fogyaszt. Sokat gondolkoztam, hogy mit és hol rontottam el, és a következőkre jutottam:

Amit én úgy érzem, hogy jól csináltam:

- nagyobbik fiamat 20 hónapos koráig szoptattam
- a kicsi most 15 hónapos, még szoptatom
- 6, ill. 7 hónapos korukig kizárólag anyatejjel tápláltam őket
(Nyilván, hálás vagyok, hogy nekem megadatott, hogy szoptathattam őket, és természetesen a tápszeres táplálás ellen sincs kifogásom, amennyiben az édesanya bármilyen okból nem tud szoptatni.)

Amit jobban kéne csinálnom:

- tartani a napi ötszöri étkezést (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora)
- közben nem nassolni (kölesgolyót sem)
- a mennyiségekre figyelni, pl. reggeli, ebéd bőségesebb legyen

Amit kifejezetten rosszul csinálok:

- adok édességet a gyerekeknek, amit nem kéne, de nagyon nehéz megtalálni az arany középutat

Tipp 1: ha nincs otthon édesség (se magunk, se a gyerek számára), nem esünk kísértésbe.

Tipp 2: napi/heti menüt írni, előre eltervezni segíthet hogy jobban odafigyeljünk a táplálkozásu(n)kra.

Tipp 3: ha idénygyümölcsökből/zöldségekből készítjük a kaját, még spórolunk is vele.

Tipp 4: étkezés közti nassolás elhagyásával a gyerek biztosan megéhezik, és megeszi azt is, amire félig teli gyomorral fintorogna.

Tipp 5: motiváljuk a gyereket valami érdekes történettel. (Pl.: nálunk most a "hős lovagok" a menők, akik pecsenyét ettek a királyi udvarban - és hopp, máris elfogyott a husi a tányérról.) :D

Tipp 6: más formában talán azt is megeszi, amit egyébként nem. (Pl.: tortillába beletekerve a cukkini is elfogy; vagy tésztára téve/szószba keverve el lehet rejteni egyéb "finomságokat", mint mondjuk a csirkemáj; ha szereti a turmixot, abba sok mindent bele lehet csempészni.) :)

Tipp 7: jutalomfalat, "ajándék", minőségi idő eltöltésére szolgáló ágyban együtt elmajszolt csemege lehet aszalt gyümölcs, házi ropi (együtt készítve még finomabb), nyers uborka, répa - mártogatóssal.

Jó étvágyat minden kicsinek és nagynak! :)

Játékok, amik nekünk legjobban bejöttek

Mikor a nagyobbik fiam megszületett, nemhogy játékai, de még rendes gyerekszobája sem volt. Aztán szépen lassan megtelt az egyik polc, majd az egyik sarok, majd az egyik szobánk a játékaival, így a kisebbik már egy konkrét, 2-3éves korig terjedő, a teljes játékspektrumot fedező gyermek-paradicsomba született. Íme, pár játék tipp, ami nekünk bevált.
(Megjegyzés: mivel fiús anyuka vagyok, ezek főleg fiús játékok. Bár nyilván nem kényszerítünk szerepeket rájuk! Játékbaba is van itthon, az én régi élethű, újszülött formájú, természetesen hímnemű ;) játékbabám - már kiskoromban is elhivatott voltam a témát illetően ;) - de a fiaim, nagy bánatomra, rá se hederítenek szegényre.)

Tippek:

- flakonok, régi távirányító, rossz kábelek (4-6hó+)
- formabedobálós játékok (legegyszerűbb, legolcsóbb) (6-8hó+) ülni tudó gyermeknek
- építőjátékok (hordók, torony-poharak) (4hó+)

- gyerek szerszámosláda IKEA (12hó+)
- kalapálós játék IKEA (12hó+)
- labdák - kicsiknek kisebb, amit jól meg tudnak fogni (4hó+)
- LEGO (3+) és Duplo (12-18hó+) minden mennyiségben
- Kismotor (12-18hó+) járni tudó gyermeknek
- 1-2 halk zenélős játék (nem több, mert megőrülsz) (0hó+)
- játékhangszerek (minőségi, drágább a jobb) (12-18hó+)
- Schleich állatok (drágák, de gyönyörűek)
- fakopáncs játékok (innen szinte minden jó)
- kisautók, matchboxok (18+)

Schleich csodák

Kislányos barátnőimnél láttam:

- babák (12hó+)
- mesekönyvek (6-12-18hó+)
- matricás albumok (3+)
- főzőcskés készletek (2+)
- játékbabakocsi (12-18hó+), járni tudó gyereknek
- plüssállatok (18hó+)
- babaház (3+)
- puzzle (2+)

gyermeki énem titkos vágyai

Szabadtéri játékok, amit vennék, ha lenne kertünk:

- hinta (6-8hó+)
- csúszda (8-12hó+)
- trambulin (2+)
- homokozó (8-12+)

játszótér otthon

Amik nekünk nem voltak, ill. feleslegesnek éreztem megvenni:
(Természetesen másnak lehet, hogy épp ezek a kedvencei!)

- játszószőnyeg (0+)
- járássegítő (10+) állni tudó gyereknek
- bébikomp (10+) állni tudó gyereknek

Szubjektív: azt tapasztaltam, hogy a játékboltban kapható babajátékokkal a gyerekek NEM játszanak, csak a helyet foglalják. Ha hasznos dolgot szeretnél vásárolni, olyat érdemes választani, ami műanyag, nagy, könnyen megfogható, és ha a gyerek nagyobb lesz, valami kreatívat tud belőle készíteni később. Pl. a szerszámos láda kalapács és csavarhúzó része már 4 hónapos korban is helyettesíti a rágókat (amivel később nem lehet kezdeni semmit), viszont 2 évesen tudja majd a csavaró mozdulatot próbálgatni vele.

Szubjektív: az én gyerekeim valamiért nem szeretik a plüssállatokat, pedig én mit nem adtam volna egy olyan Kisvakondért anno, amilyen nekik van... Plüssökkel kapcsolatban azt tapasztalom, hogy csecsemőknek nem annyira praktikus. Ha szereti a baba, akkor arra érdemes figyelni, hogy az anyaga mindenképpen természetes és 100% pamut, vagy frottír legyen, semmiképpen ne műszálas!

busy board

Nyaralós lista

 Végre itt a nyár! És ilyenkor marad otthon egy csomó minden, amire szükség lehet... Én végre, szülői jó tanácsot megfogadva, megírtam a nyaralós listánkat. Kicsit magánjellegű, de megosztom Veletek! :) Ha maga a lista nem is, de a gyógyszeres lista talán többeteknek hasznos lehet! Használjátok egészséggel! :)


Ruhák:
- meleg pulcsi
- vékony pulcsi
- pizsama/hálóruha
- gyerekeknek rugdalózó
- törölköző
- póló/top/felső
- gyerekeknek body
- alsónemű
- zokni
- melltartó
- farmer/nadrág
- leggings
- szoknya
- futócucc/sportcucc
- nyári ruha/strandruha
- papucs/flip-flop
- cipő
- szandál/saru
- gumicsizma
- esőkabát/széldzseki
- zsák a szennyes ruhának
- fürdőruha


Nesszeszer:
- hajkefe
- tusfürdő
- sampon
- dezodor
- sminkkészlet
- hajszárító
- kézkrém
- Labello
- borotva/epilátor/gyanta
- fogkefe
- fogkrém
- hajgumi/hajcsatt
- manikűrkészlet
- varrókészlet

Egyéb:
- fényképezőgép
- töltője
- telefontöltő
- sportkrém
- bérlet/útevél
- utazós ruha
- esernyő
- babakocsi
- utazóágy/mózeskosár

Gyerekeknek:
- orrszívó
- D-vitamin
- Neogranormon
- Cebion csepp
- futós óra
- WC papír
- papírzsepi
- popsitörlő
- pelenka
- ússzópelus
- gyerekeknek kalap
- labda
- vékony pamut takaró
- strand pléd/strand sátor
- bébiőr
- mesekönyv
- játék

Gyógyszerek:
- lázkúp
- glicerinkúp szorulásra
- Irix/Panthenol leéégésre
- Fenistil gél és csepp csípésre
- naptej
- szúnyogriasztó
- orrcsepp
- sebtapasz
- MagneB6 hányáscsillapító
- Daedalon tabletta
- Daedalonetta kúp gyerekeknek
- Sodioral/Smecta kiszáradás ellen
- Algopyrin
- Panadol/Rubophen szoptatósan is!
- Poly B vitamin kullancscsípés ellen
- ACC 200 megfázás esetére
- herpeszkenőcs/gombakenőcs/intim kenőcs
- Nurofen lázcsillapító/adagolója!!!
- Kalcium pezsgőtabletta csípésre
- Betadin
- probiotikum
- lándzsás útifű megfázásra
- egyéni gyógyszerek

Túlélő/Nomád:
- kis hátizsák túrázáshoz
- kispárna
- hálózsák/ágynemű
- polifoam/matrac
- elemlámpa
- tányér/pohár/flakon
- evőeszköz/bicska

Jó nyaralást mindenkinek!!!! :)

Korosztályos "minek örülj"

Minden alkalommal, mikor 16 hónapos kisebbik fiam szétdobálja a játékait, leönti magát vízzel napjában ötször, amikor elszalad pelenkázás közben pucér fenékkel a lakás másik végébe, mikor kiszedi a wc-ből az illatosítót, mikor a lassan 3,5 éves nagyobbik fiam kijelenti, hogy ő ma nem alszik délután, vagy mindenre kapásból rávágja, hogy NEM, mikor napjában huszadjára pakolom el egyedül a Legókat, akkor sóhajtok egyet, és arra gondolok, milyen jó is volt, mikor még csak x hónaposak vagy évesek voltak, akkor bezzeg mennyivel könnyebb volt. Ez indította el bennem ennek a bejegyzésnek az ötletét, ami pont az ilyen esetekben lelket önthet egy édesanyába vagy édesapába.

MINEK ÖRÜLJ, ha

0-3 hónapos- noha sokat sír, és sokszor nem tudod, miért

- noha a háztartás egy káosz

- noha nem tudod, mikor epiláltál/sminkeltél/viseltél rendes ruhát utoljára

- ilyenkor tudsz benne a legtöbbet gyönyörködni

- sőt, ilyenkor tudsz róla a legtöbb képet készíteni, mert később elszalad :)

- viszonylag sok időt alszik, így Te hasznosan tudod eltölteni ezt az időt

(lásd: http://feszekrakotippek.blogspot.hu/2015/04/mit-csinalj-amikor-gyerek-alszik.html)

- hidd el, könnyen ki lehet mozdulni ilyen pici babával, (ez később sokkal macerásabb lesz): kirándulj, sétálj, barátnőzz, romkocsmázz - mindez csak egy kényelmes mózeskosár vagy egy pihe-puha hordozókendő, pár pelus és szoptatásra alkalmas helyszín kérdése

4-6 hónapos- noha elkezdődhet a fogfájós időszak

- noha aktivizálódhat a BCG oltás

- mégis ez az az időszak amikorra már megismerkedtetek és minden sóhajáról tudod, mit szeretne

- mikor már ő is egyre többet észlel Belőled és a nagy világból

- mikor már ügyesedik: forog, játékok után nyúl, kúszni kezd, esetleg mászik vagy feláll

- elég egy pléd, pár flakon és órákig elvagytok: mindezt lehet baba-mama klubban, látogatóban is

- még nem rohan el messzire, nem esik le, nem üti meg magát

- elég ha mellette ülsz, de nyugodtan tudsz beszélgetni barátnőkkel, barátokkal, nem szól közbe minden 2. szavadba :)

mi éppen strandoltunk 4 hónapossal

7-12 hónapos- ez lesz a szétpakolós-elpakolós időszak, amikor ő mindent szétpakol, Te pedig mindent elpakolsz biztonságos magasságba

- talán ez a legnehezebb időszak, mert kötve vagytok szoptatáshoz, érzelmileg, és a mozgásában is ott kell lenni vele minden pillanatban

- viszont (ha szerencsések vagytok), ilyenkor sok időt eltölt a járókában, a játékaival

- egy hintával, és egy doboz ki-be dobálós játékkal, hátadon hordozással sok mindent meg lehet oldani

12-18 hónapos- igen, tipikusan ez az az időszak, amikor sok minden (ha nem éppen minden) NEM

- pelusozástól elszaladós, fürdővizet kipacsálós, homokozóban homokdobálós időszak

- viszont ilyenkor a legszembetűnőbb, hogy napról napra mennyit okosodik, ügyesedik: már mindent megért, amit mondasz neki, pl. kidobja a szemetet a kukába, odaviszi Neked a papucsodat, felszedi a játékait a földről (még) :D

- önállóan közlekedik, nem kell minden pillanatban ott lenned, mert már nem esik csak úgy fejre, sőt, a kanapéról is már ügyesen lecsúszik

- ha van testvére, már kezdenek egymással játszani

- szerencsésebb szülők gyerekei már beszélnek is, ezzel még érthetőbbé válik, mit szeretnének (az enyémek ezt elég lassan kezdték)

 

1,5-2 éves- az én tapasztalatom, hogy ebben az időszakban a babák kicsit labilissá válnak érzelmileg, pl. nagyon anyásak lesznek megint, vagy verekszenek, vagy hisztiznek

- az én nagyobbik fiam mindhármat produkálta ennyi idősen, örülj, ha a Tiéd egyiket sem, vagy csak kettőt ezek közül! :D

- de örülj, ha elmondja, mit szeretne

- már lassan ki lehet próbálni a gyurmát, a festéket, zsírkrétát, mert már nem veszi a szájába

- lehet Vele fogócskázni, labdázni, nem kell a csúszdán minden mozdulatát lesni

- mert ügyes és okos

2-2,5 éves- noha kezdődik a dackorszak

- ilyenkor már el lehet indulni babakocsi nélküli sétákra

- jókat lehet beszélgetni, mesélni

- már (talán) segít elpakolni a játékait

- már jól eljátszik más gyerekekkel a játszótéren, lehet a padon pihenve asszisztálni :)

- Te is könnyebben elszökhetsz mellőle pár órára

2,5-3,5 éves- noha a dackorszak kellős közepe, és szinte mindenért harcolni kell min. fél órát (reggeli felöltözés: nem azt a ruhát, reggeli: mást, nem vagyok éhes, délelőtti program: inkább maradjunk itthon, vagy menni akarok, ebéd: mást, nem vagyok éhes,délutáni alvás: természetesen nem, délutáni nyűgösség, 6órai dili, vacsora: mást, nem vagyok éhes,fürdés: azt nem, csak tusolni, kijönni a kádból: természetesen nem, még egy mesét, este 11kor éhes vagyok, stb.)

- már mindent megért, elmagyaráz, kompromisszumképes, értelmes, okos

- öröm Vele beszélgetni, tanítani minden szépre és jóra

- határozottan jobb a logikája, mint bármilyen felnőttnek

- érdeklődő, kíváncsi, kérdez, örül, ha sikerül neki valami, amit Te tanítottál neki: ez a büszke kis mosoly szerintem megfizethetetlen

- rengeteg dolgot észrevesz, megfigyel, összekapcsol, amire mi nem is figyelünk

- bármit el lehet neki magyarázni, mindent megért, ha az ő nyelvén meséled el

- aki meri, már nyugodtan elengedheti ottalvós buliba nagyszülőkhöz, nagyon közeli barátokhoz (én ezt még csak 1x mertem)

- ha nincs kistesó, akkor komoly túrákat is be lehet iktatni, vagy egész napos programokat

- kistesóval felelősségteljes, gondoskodó, figyelmes

szépen játszanak együtt, amikor éppen nem verekszenek :)

Ugye, milyen jó, hogy most pont annyi idős amennyi?? :)

Anya-Apa egyensúly, avagy a békességes családi fészekről

Mikor még csak egy gyerekem volt, több ismerősöm is mesélt az ő ismerőseikről, ahol a családi béke felbillent, és egy kicsit a gyerekek számlájára írták a dolgot. Nem tudom, kinél, hogy van, de nálunk akkora a zsivaj napközben, hogy nem halljuk egymás hangját, mindent ötször el kell ismételni, ha kommunikálni akarunk egymással, és ez idegességet szül, valamint estére olyan fáradtak vagyunk, mintha 16 órát dolgoztunk volna egy kőbányában, hogy nincs erőnk semmire. Ez a több hónapja tartó állapot hozta ki belőlem a következő öngyógyító-önsegítő sorokat. Hátha van még, akinek segít, akit gyógyít...

 1. Anya-Apa egyensúly

APA
- ha a munkahelyen feszültség van, és azzal lépsz be az ajtón, a gyerekek "kiszagolják" és ők is feszültté válnak
- légy nyugodt, kedves, hangolódj a gyerekekre, ők nem tudnak azonnal váltani, hogy kiegészült a család (csak szépen, lassan)
- ne légy mérges ha nincs kaja (rendeltek pizzát), ha rendetlenség van (majd este úgyis elpakoltok), ha kosz van (fogd meg a porszívót) - hidd el, lett volna, csak nem úgy alakult
- érdeklődj, mit csináltak az otthoniak egész nap (minden vágya egy Anyának, hogy percről percre beszámoljon végre egy felnőttnek, Neked!)
- ha van energiád, vidd le a srácokat a játszóra, hogy Anya egy kicsit egyedül lehessen (talán kaja is készül, rend is lesz, tisztaság is lesz ezidő alatt) ;)

ANYA
- ne beszélj úgy Apával, mint egy kisgyerekkel, ő a partnered, érti a rendes beszédet is
- figyelj Rá, ne mindig a gyerekek legyenek az elsők a kommunikációban (úgy értem, az teljesen mindegy, hogy hol van a piros LEGO ninja sisakja, ha Apa éppen a következő heti beosztását ismerteti)
- ne borulj ki, ha Apa érkeztével felfordul a lakás - ők így érzik jól magukat, ha így jön létre a jó Apa-gyerek kapcsolat, hát ennyi árat megér, nem?
- ne légy türelmetlen, ideges, feszült (ld. fent)
- várd, szeresd, figyelj Apára, mert a Te érzéseid átragadnak a gyerekekre

2. Zaj
- az együtt evés nagyon szép csendet tud varázsolni (mindenkinek tele a szája) :)
- szőnyegen együtt játszás, mese olvasás háttér zaj nélkül - nem feltétlenül végződik hangzavarral
- együtt fürdés - nálunk nagyon bejött, mint gyerek"csillapító"

3. Elhatározás mindkét részről
Elhatározom, hogy ma többet figyelek arra, hogy...
- tisztább legyen a lakás, ki legyenek mosva a ruhák
- legyen főtt étel
- nem kiabálok
- nem leszek türelmetlen
- mindennel időben elkészülök
- nem kritizálok
- megdicsérek, elismerek, szavakkal simogatok, odafigyelek

4. Erőfeszítések
Erőfeszítést teszek annak ellenére, hogy:
- nem aludtam, fáradt vagyok
- nem aludtak a gyerekek és emiatt ideges vagyok
- nem sportoltam, nem epiláltam, nem tudtam egy normális ruhát magamra venni
- stressz volt a munkahelyen, az iskolában, az óvodában
- semmihez sincs kedvem, leginkább játszótérre menni

5. Békességes családi fészek
Nincs két egyforma nap, holnap tuti, minden jobb lesz!!! A fentiekre törekvéssel szerintem mindenkinél megvalósul a boldog, békés családi fészek. :)

Babahordozásról

háton-Marcim

Kisbabánkat szorosan magunkhoz ölelve hordozni az egyik legcsodálatosabb dolog. Ez tény. Az én szubjektív tapasztalatom az, hogy minden anyának van egy babás téma, ami becsípődik; én például szoptatás-fanatikus lettem. Sokaknak azonban pont a hordozás válik a kedvenccé, érthető módon. A pihe-puha babaillat, a kicsi hozzánk simuló test, és a sok gyönyörű kendő/hordozó/mei tai elragadja az embert. A hordozás témakörét nálam sokkal profibbak már leírták, így csak őket tudom a figyelmetekbe ajánlani, és egy-két személyes tapasztalattal kiegészíteni.

Előnyök:
- sokkal könnyebben lehet hordozóval közlekedni, mint babakocsival
- sokkal ritkábban sír a baba az úton, ha hordozóban van
- nagyobb biztonságban van a baba, ha rajtunk van
- kiváló "altatóeszköz", ill. sírás esetén megnyugtatás

Hátrányok:
- ha a baba nagy súlyú, megterhelheti az anya szervezetét
- ha az anyának egészségügyi állapota nem teszi lehetővé, akkor más megoldást kell keresni

Nandu szövött kendőben

1. Hogyan? http://www.lll.hu/node/341
Szubjektív: én elöl szerettem hordozni, mert láttam hogy mit csinál a gyerekem. Háton hordozni azonban sokkal könnyebb (a hátizsákot is sokkal kevésbé érezzük nehéznek), és egy kis gyakorlással tökéletesen meg lehet kötni a kendőt vagy becsatolni a csatos hordozót, és hozzá lehet szokni a puttonyos közlekedéshez. Az anya pedig akkor is tudja, mit csinál a babája, ha nem látja, mert érzi a mozgását, lélegzését. Mégis, nekem úgy volt megnyugtató, ha elöl voltak rajtam a babáim. Abból a szempontból volt nehéz, hogy nekem a csípőmet és az aranyeremet terhelte a hordozás 7-8kg felett.

rugalmasban Berci

 2. Mivel? http://www.lll.hu/node/347 és http://www.mamami.hu/cikkek/hordozas/6-miben-hordozzunk-babahordozok-fajtai/#more-6
Szubjektív: nekem a következő típusú hordozóim voltak:
a) Liliputi rugalmas kendő (kölcsön)
- nagyon puha és rugalmas
- jó szorosan kell megkötni
- max. 7kg-ig jó, utána nem bírja el a baba súlyát, kinyúlik
- 2. babám 2 hónapos koráig használtam
- rugalmas kendőmárkák listája itt
b) Nandu szövött kendő
- nagyon erős, jól tart
- olcsó, talán a legolcsóbb típus
- Vaterán vettem használtan, tökéletes állapotban (2500Ft körül)
- Apjuk viszonylag hamar "kinőtte" a 420cm-es méretűt
- a célnak tökéletesen megfelel
- nem a csúcsminőség kategóriába tartozik
- több gyereket kiszolgál
- 10-12kg-ig simán bírja
- szövött kendőmárkák itt
c) Liliputi csatos hordozó (régebbi verzió)
- szintén Vateráról, olcsón (7000Ft körül)
- talán a legtöbbet ezt használtuk
- nagyon gyorsan fel lehet venni magunkra
- ha babakocsival mentünk valahova, akkor is mindig nálunk volt
- régi típus, ennél vannak sokkal profibb fajták, érződik a különbség!
- csatos hordozómárkák itt
d) Liliputi Mei Tai
- nem használtam soha, mert a csatos jobban bejött
- noha jobban tetszik, mint a csatos
- izgő-mozgó fiaim lévén nem volt időm/energiám a kötéssel időt tölteni
- akinek kölcsönadtam, nagyon szereti, máig is használja :)
- mei tai márkák itt
Amit nem próbáltam: a karikás kendő. Oka: féloldalasan nem szerettem hordozni. Egyik kedves barátnőm úgy használta a karikást, hogy pl. a játszótérre menet magára dobta, kisfia ment vele kézen fogva/kismotorral/futóbiciklin és mikor hazafelé elfáradt, csak ráült anyukája csípőjére a karikásba, és szépen hazaértek. Én azt mondanám, hogy 30-45 percnél tovább egy oldalon nem kényelmes.
Karikás kendőmárkák itt.

csiniben csatosban

3. Meddig?
Ez anyánként/apánként és babánként változó. Az én fiaim nagyon hamar megtanultak állni és önállóan jártak 10 ill. 11 hónapos korukban. Ettől kezdve nem szerettek hordozóban lenni, mert menni akartak. Ficánkoltak, sírtak, feszengtek. Azonban vannak babák, akik akár 3 éves korukig vagy annál is tovább szeretnek hordozva lenni. Én kb. 1 éves korukig élveztem a hordozást, utána teherként éltem meg. Azt hiszem addig jó hordozni, amíg a baba is és az anyukája/apukája is élvezi.

4. Egyéb tudnivalók, gyakori kérdésekre válaszok itt

Ha tehetitek és szeretitek, hordozzátok gyereketek'! :)

Mire megy el az idő kisgyerekeséknél?

  
Valamelyik nap óvodába menet egy nő telefonbeszélgetéséből ez a mondat ütötte meg a fülemet: "Ő otthon van a gyerekével, úgysem csinál semmit!" - Nyilván nem hallottam miről van szó, nem volt meg a kontextus, de azért az ilyen mondatok általában kiütik a biztosítékot az anyukáknál, szerintem teljesen jogosan.

És hogy mire is megy el az a bizonyos idő?

1) Pelenkázásra
Kb. 4-5 hónapos kortól a pelenkázás legkevesebb 15 percet vesz igénybe. Piszkos pelenka levesz, ne mozogj, emeld a lábadat, még ott hadd töröljem meg, ne forogj, ne szaladj el, gyere vissza, feküdj le, még egy kicsit, jó, már csak a másik oldalt hadd kapcsoljam be. Várj, még a többi ruhát is fel kell venni! Időszak vége a szobatisztasággal, legkorábban 1,5 éves, legkésőbb 3,5 éves korban! ;)

2) Öltözésre
Lépésről lépére ugyanaz mint a pelenkázás, csak minden egyes ruhadarabnál ismételve. Télen különösen egy élmény. :) Több gyereknél többszörös élmény. 3-4 éves kortól lehet rá számítani, hogy felöltözik egyedül. Addig esélytelen. :)

a magyar verziót hirtelen nem találtam, bocsi

3) Főzésre
(Már aki főz.) Ezen rengeteget lehet/ne spórolni. Van a pépeskaja korszak, ami szerintem a legidőpocsékolóbb: zöldség/hús stb. megfőz, turmixol, lehűt, kiadagol, lefagyaszt. Egyébként meg előkészítem, igen, leveszem a játékot a polcról, megpucolom, ne veszekedjetek már, megmosom, jó, akkor most azt tedd el, mert veszélyes, köpd ki a LEGO fejet, oké, hol is tartottam, ja, még fel sem tettem a lábost. Gyere, semmi baj, megmossuk a kezed. Ruhacsere. Ó, hogy nem gyújtottam meg a gázt, ezt nem hiszem el. 2 óra, mire elkészülök... Éhes vagy, jaa, hát a kaja az még nincs kész. Egyél egy kis ropit/kölesgolyót/kekszet... Kész a kaja. Ja, hogy már nem vagy éhes?! Minek adtam neki ropit/kölesgolyót/kekszet???

4) Etetésre
Előveszed, felszeleteled, megterítesz, ledobta a kanalat, felveszed, elmosod, vissza, jó, (másodjára már tuti nem mosod meg), előke elő, leveszi, feladod, leveszi, elrakod inkább (legközelebb már elő sem veszed), megeteted, engeded hogy pacsmagoljon, szalvéta, szájtörlés, kéztörlés, kérsz még? ne pacsálj, második fogás, majd utána 10 perc takarítás.

5) Takarításra, rendrakásra
Minden időben, minden életszakaszban, minden nap. Kaja előtt-után, játék közben-után, altatás előtt. Kiborult, eltörött, szétszóródott, kifolyt, leette, leitta, lecsöpögtette, összefirkálja, összegyurmázta, telematricázta. Naponta átlagosan hatszor-tízszer. A porszívót elpakolni nem is érdemes.

5) Vészhelyzetekre
Épphogy tisztába tetted, bekakil, megetetted, de túl sokat rohangált és kihányta az egészet, simán csak bukott egy szökőkútnyit, kezdd újra az első három pontot. Beütötte a száját, tiszta vér minden ruhája, kezdd újra a 2. pontot. Elesett, megütötte magát, vigasztalás 10-15 perc. Összevesznek a játékokon, szétválasztod őket, megvigasztalod az egyiket, majd a másikat 10-20 perc. Leesett a kanapéról, megbotlott a kisautóban, elcsúszott a rajzolós papíron, beütötte a fejét az asztalba kimászás közben. Sírás, vigasztalás, helyrehozás.

6) Altatásra
Annak, akinek a gyereke nem hajlandó nélküle aludni. Délután, este 10 perctől 1,5 óráig terjedő intervallum. Én csak arra gondolok, ha kamasz/egyetemista lesz, örülök majd, ha tudom, hogy kinél alszik...

Mivel lehet spórolni?

- ha otthon maradtok, nem kell kinti ruhába (is) felöltöztetni
- ha elmentek otthonról, máshol pakol szét, tesz tönkre, borítja ki, szórja szét stb.
- ha a játszótéren vagytok, talán kevesebb dolgot tud tönkretenni
- ha a bababiztos gyerekszobában játszotok, talán kevesebb az esély, hogy vészhelyzet alakul ki
- ha kaját rendeltek, nem kell főzni, sem mosogatni
- egyébként meg minél idősebb, annál ügyesebb, szóval kitartás! ;)
- és egy örök tipp: holnap lehet, hogy jobb lesz! Tényleg.

És egy kis elismerés, hogy mennyit ér/ne a munkánk:

A szó, amit mi anyukák ritkán hallunk: SEGÍTHETEK?

Most egy kényes kérdéssel szeretnék foglalkozni kisgyermekes, sőt, várandós szemmel. Ez pedig a SEGÍTSÉG. Minden anyuka boldog, ha egy ici-pici segítséget kap. Vannak, akik mindent megtesznek, hogy segítség nélkül megoldjanak mindent. Vannak akik minden témában, minden esetben segítséget várnak. Én olyan vagyok, aki nem kér, csak ha már nagyon nagy a gáz, de nagyon örül ha valaki segít. Úgy érzem, nagyon kevés segítséget kapnak az anyukák általában. Leszögezem, én a férjemtől 150%-os segítséget kapok minden áldott nap és ezért nagyon hálás vagyok neki! Nélküle nem menne a 2,5 gyerek napi menedzselése! :) De néha nagyon boldog lennék, ha ennél többel is megajándékozna az élet. 

De hogy mivel is tudunk segíteni egy anyukának? Tippek azoknak, akik szívesen segítenének:

UTCA EMBERÉNEK, SZOMSZÉDNAK, UTASOKNAK:
- lépcső előtt álló babakocsis anyukának felajánlod, hogy segítesz felvinni a babakocsit
(Egy nagyon kedves Apuka Marci fiam ovijában minden nap fel- és leviszi Berci fiamat babakocsistól a lépcsőn - ezúton is, itt is, köszönet neki!!!)

- kinyitod a boltajtót babakocsis anyukának, vagy megtartod az ajtót míg kimegy a boltból

- nem ugrasz be a villamosba azonnal amint meglátod hogy babakocsis anyuka vár a megállóban, mert utána rajtad keresztül fog végigvergődni ahogy be akar jutni a babakocsis helyre (pl. 4-es 6-os villamoson); ne aggódj, te is felférsz a járműre

- kisgyermekkel utazónak átadod a helyed, mert balesetveszélyes ha a kisgyermek mozgó járművön áll; kismamáknak szintén illik átadni a helyet, bár itt dilemma lehet, hogy az illető nő várandós-e; erre jó trükk, ha úgy "adod át" a helyet, hogy nem szólsz neki, csak felállsz, ő pedig ha babát vár és le akar ülni, le fog ülni! :)

- behúzod a lábad pl. a villamos csuklós részében ha babakocsis anyuka közelít, hogy ne guruljon a lábadra és ne neki kelljen már ezért is szólni!

- boltban a sorban előreengeded a kisgyermekest, hogy ne kelljen a gyerek ordítását hallgatnod

ROKONOKNAK, BARÁTNŐKNEK:

- nem sértődsz meg, ha anyuka nem veszi fel a telefont, nem válaszol azonnal az emailre - nyilván oka van rá (kakis pelenkát cserél, gyereket vigasztal, etet, altat, pisi ágyneműt húz, főz, tereget stb.)

- nem támasztasz irreális elvárásokat: pl. nem invitálod késő estébe nyúló programra mert csak a szívét fájdítod; nem teszel megjegyzéseket a külsejére!!

- hozzátok érkezéskor segítesz levetkőztetni a nagyobb gyereket míg ő a kisebbet vetkőzteti

- rápillantasz a nagyobb gyerekre amíg ő a kicsit szoptatja/elmegy wc-re stb.

- játszol a gyerek(ek)kel míg anyuka eszik (általában aznap először)

- egészséges nasit viszel ajándékba/vagy kész ebéddel állítasz be

- néha felajánlod, hogy elviszed a gyereke(ke)t a játszótérre

- felteszed a varázskérdést: Mit segíthetek???

ÉS MINDIG, MINDEN ESETBEN A LEGNAGYOBB SEGÍTSÉG, HA NEM ÍTÉLKEZEL!!!!

Minden Anyuka-társam nevében KÖSZÖNÖM (a figyelmet, a figyelmességet)!!! :)

Az anyaság öt(ven) árnyalata féltékenység nélkül

"Ars poeticám"

Ennek a posztnak a megihletője egy tegnapi beszélgetés és egy reklám, amibe kb. egy évvel ezelőtt futottam bele Gyerünk, anyukám! Nóri jóvoltából. Biztosan minden már játszótérre járó anyuka megtapasztalja a végigmérő pillantásokat a többi anyukától, majd besorolja magát a játszótéri hierarchiába. Erről szintén Nóri írt egy nagyon jót, sokszor eszembe jut, olvassátok itt. Sajnos, mi, anyukák (szerintem) gyakran féltékenyek/irigyek vagyunk - legalábbis én ennek érzékelem a jelenséget.

Ki ne tapasztalta volna a versengést:
- természetesen vagy császárral szült anyukák (1)
- szoptató és tápszeres anyukák (2)
- dolgozó és otthon maradó anyukák (3)
- játszótéren üldögélő és gyerekkel együtt játszó anyukák (4)
- gyereknek mindent megengedő és túlságosan aggódó anyukák között? (5)

Pedig mindenkinek megvan a maga története, a maga oka arra ahogyan megéli az anyaságát. 

1) A szülés mikéntje nem tesz minket többé vagy kevesebbé a másiknál. Én mindig úgy fogalmazok, hogy hálás vagyok, hogy természetesen szülhettem a gyerekeimet (remélem, a harmadikat is sikerül), és hozzáteszem, hogy köszönet ezért a gyerekeimnek (a jó erős szívhangjuk miatt) és a doktornőmnek, mert nélkülük nem biztos, hogy így alakult volna. Másnak viszont lehet, hogy pont a császármetszés mentette meg a babája vagy a saját életét!

2) Nyilván a szoptatás a legjobb a babának, és úgy érzem, itt nálunk nagyon szépen támogatják a szoptatást és sok édesanya szoptat. Viszont hogy kinek milyen szerkezetű a melle, mennyi tejet termel (termel-e egyáltalán), az teljesen egyéni. Tápszeres mellétáplálással és kizárólagosan tápszeres táplálással is felnőnek gyerekek és okos, egészséges felnőttek lettek.

3) Melyik otthon lévő anyuka ne pillantana a csinosan, sminkelten, rendezett frizurával és tiszta (!) ruhában játszótérre érkező dolgozó anyukára egy sóhajjal a szívében, hogy "De széép!", és melyik dolgozó anyuka ne pillantana egy picit szúró érzéssel a lelke mélyén, hogy "De jó neki, ő tudja mit csinált a gyereke egész nap!". Mindenkinek a saját élete, a saját családi berendezkedése, a saját döntése/kényszere az oka annak, hogy úgy dönt ahogy. Ebben a témában egy kis léleksimogatás: Levél Dolgozó Anyától Otthon Lévő Anyának és viszont.

4) Talán a legfurább érzés amit én tapasztaltam, az,  amikor egy rosszalló pillantást odaszúrva felém a padra, odamegy egy idegen anyuka és látványosan homokvárat kezd építeni a magányosan játszó gyerekemhez. Senki nem ismerheti a másik anyuka gyerekét, sem őt, hogy ítélkező pillantások kísértében megmutassa neki, hogyan is kell egy gyerekkel foglalkozni. Minden gyerek életében vannak időszakok, amikor szoros anyai közellétet igényelnek és vannak időszakok, amikor a saját felfedező útjukra indulnak, és ezt mi csak akadályoznánk. Minden gyermek habitusa teljesen más, nem mindenki szereti (ahogy mi, felnőttek sem), ha beletör valaki idegen az auránkba. És azt sem tudhatjuk, hogy az anyukának éppen az az 5-10 perc a napjában amikor először nem a gyereke mellett játszik, hanem akkor szusszan aznap először. Az megint más, amit soha nem felejtek el, hogy míg én a padon szoptattam a félévesemet, egy másik anyuka a saját kisfiával és az enyémmel tízszer végigment a kötélpályán, vigyázva az én két és félévesemre is! Köszi szépen, Kata! ;) (És bocs a személyességért, engem mostanában ez érint legtöbbször!)
5) A másik mostanában tapasztalt élményem a túlaggódó vs. mindent lazán vevő anyukák ellentéte a játszótéren. Fiús anyuka lévén a mindent megengedő "kategóriába" sorolom magam, és sokszor elmosolyodom mikor mások felszisszennek annak láttán, hogy a kétévesem meginog a csúszda tetején vagy hason csúszva jön le onnan. Minden anya tökéletesen tisztában van a gyermeke képességeivel és határaival. Talán az arany középút ilyenkor, ha megkérdezzük a másik anyukát, hogy segítsünk-e a gyerekének vagy tudja egyedül a "nyaktörő" mutatványt. Ezzel tapintatosak is vagyunk, kollektív felelősséget is vállalunk (ami szerintem nagyon szép dolog a játszón!).

És ez csak öt olyan helyzet amiből ellentét alakulhat ki. Még nem említettem a bio-öko mamikat, a hordozós anyukat, a vállalkozó anyukat. Megteszi ezt helyettem a reklám (és kérlek, tekintsetek el attól, hogy egy tápszer-reklám! ;) ):

Szerintem tökéletesen leírja a szituációt! :) Ki melyik csoportot érzi a magáénak? ;) Én személy szerint a reklámban említett cici-police lelkes tagjának érzem magam :D

Egy biztos, minden anyának a saját gyermeke a legfontosabb, és ha egy gyerek bajba kerül, bármelyik anyuka a zsigereiben éli meg a másik aggodalmát és ösztönösen segít! Ez a lényeg, anyukák! <3

Könyvből vagy ösztönből? - A nevelésről.

Megszületik egy édes kisbaba, sír, szopizik, kakil-pisil, alszik vagy nem alszik. Mikor olyan 2-3-4 éves lesz, a szülők visszagondolnak, hogy mennyire könnyebb is volt az az időszak, és mennyire lecserélnék a dackorszakot egy-egy álmatlan éjszakáért. Egy dolog biztos, minden kornak megvan a maga nehezebb és könnyebb oldala. A gyereknevelés szerintem egy picit azért később kezdődik, mint újszülött kor. Egy kicsi babának elsősorban az anyukája testközelségére, anyatejre, biztonságos, stresszmentes, szeretetteljes légkörre van szüksége. Aztán mikor a gyerkőc elindul, megtanul beszélni, egyre erősebben érvényesítené az akaratát, akkor jön szóba a "hogyan neveljem?" kérdés. Én most erről szeretnék pár gondolatot írni.

Könyvből vagy ösztönből

Egy születés heti programban olvastam a címet: Könyvből vagy ösztönből? - és rájöttem, mennyire aktuális kérdés is ez most nálunk. Azt szinte kapásból tudom válaszolni, hogy erre a kérdésre nincs "jó" válasz, és egészen biztos, hogy ami nekem bejön, az nem mindenkinek jön be, sőt, ami az én gyerekemhez recept, az nem biztos, hogy más gyerekéhez is recept. Azt kell hogy mondjam, én az ösztönből nevelés mellett állok, mivel nekem ez megy könnyen. Nincs idegzetem, időm és energiám könyveket olvasni (pláne, ha belegondolok, hogy esetleg "feleslegesen" olvasok el valamit :) ) és sajnos a két fiam mellett számos rövidke cikk is volt amit nem bírtam végigolvasni, mert valamelyik folyton ordított, hogy "Anyaaaa". Természetesen vannak nagyon jó könyvek, amik nagy segítséget jelenthetnek a szülőknek! (Jöhetnek a tippek kommentben! ;) ) Én összesen 3 könyvet olvastam el Marci 1-5 hónapos kora között; ezek: Ranschburg Jenő Szülők könyve; Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol; Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás. Na, ezeket szívből ajánlom mindenkinek! :) (Egy könyv volt, ami nagyon különbözött az én nézeteimtől: Dr. Gál Éva - Dr. Kemény János: Aludj velem!) Azóta pedig főleg más anyukák tapasztalataira és tanácsaira támaszkodom, mivel legfőképpen a játszótéri szocializálódásunkon (nem csak a gyerekeké, hanem az enyém is!!!) keresztül tanulom a nevelés-leckét. Én amolyan empirikus módon szeretem megélni a dolgokat. :)

Saját példák

Most pár példát szeretnék ismertetni, hogy én hogyan csinálom (és persze egy percig sem állítom, hogy jól csinálom), egyszerűen csak így könnyebb nekem/nekünk. Szerencsére a férjemmel nagyon hasonló nézeteket vallunk nevelés-témában, és ez rettentően fontos a gyerekek szempontjából (is)!

5-6 hónapos kortól

- átrendeztük a lakást úgy, hogy a gyerek ne tegyen kárt magában, sem azokban a tárgyainkban amiket féltünk, pl. az alsó polcokon műanyag edények, gyerektányérok és poharak vannak

- eltettünk minden kábelt a lehető legelérhetetlenebb helyre

- felszereltük a tvt a falra - így nem kellett örökké rájuk szólni, hogy "Nem szabad!"

- én a játszótéren engedtem kúszni-mászni-lépegetni a féléveseimet is

- először csak pléden, aztán a homokban is

- kivettem őket a kocsiból akkor is, ha nem tudtak járni, hadd ismerkedjenek a természettel

(persze, amikor a nagyra is figyelni kellett, akkor vagy az apjuk vagy egy másik anyuka segített nekem kétfelé figyelni!)

6-12 hónapos kortól

- otthon volt járóka amibe betettem őket, ha olyasmit csináltam, ami közben nem tudtam rájuk figyelni

- engedtem felfedezni őket, persze csak olyasmit, ami nem volt rájuk veszélyes

- engedtem őket trutymákolni, pacsálni, összekoszolni magukat, majd megfürdettem őket

- engedtem őket egyedül enni

12-18 hónapos kortól

- itt kezdődtek az igazi "harcok", főleg, hogy a kisebbik fiam harapott

- sajnos ott kellett mellette állni és lesni, nehogy "támadjon", így is volt eset, hogy már késő volt

- tapasztalt anyuka barátnőim tanácsában bíztam, hogy majd leszokik erről a rossz szokásról, és valóban.

- kezelni pedig úgy kezeltem, hogy rászóltam, volt hogy rákiabáltam

- hajhúzásnál megmutattuk neki, hogy milyen érzés (megharapni nem haraptam meg :D )

- engedtem őket a játszótéren felmászni, leesni, a nagyobbaknak való dolgokat kipróbálni, nagyon ügyesek lettek

- engedtem nekik firkálni, kiborítani, kipróbálni

1,5-2 éves kortól

- hisztik: nagyobbik fiam rendszeresen csinálta azt 2 éves kora körül télen, hogy lefeküdt az utcán a földre, és egyszerűen nem kelt fel akár 10 percig sem

- erre a megoldás csak az volt, ha hagytam ott feküdni overálban arra a 10 percre, amíg magától fel nem kelt

- ha nem akartak jönni az utcán, és sietni kellett, elindultam, és úgy tettem, mint aki otthagyja őket - használt, pár méter után jöttek utánunk

- "büntetésnek" még a 4 évesnél is hatásos a másik szobába zárás, v. csak simán kiküldés (bocsánatot kér, és visszajöhet)

-  határozottan kijelentettük, ha valamit nem volt szabad (pl. villanyt kapcsolgatni vagy kábelt rágni), és nem is engedtük akkor sem, ha üvöltöttek - előbb-utóbb abbahagyták

- engedtem, hogy a szájába vegyen olyan dolgokat, amik nem fulladásveszélyesek

- ha elvettek valakitől valamit, rávettem őket, hogy cseréljünk (=adjuk vissza a másiknak ami az övé) - ez általában nagyon bevált, türelem kell hozzá és szép, nyugodt hangvétel

- ha nem akarta odaadni a saját dolgát, én nem erőltettem, elvégre az az övé, mi sem adjuk oda idegeneknek a cuccainkat csak úgy :)

- ebben soha nem erőszakoskodtam, és nem mondtam, hogy irígy

- ha nem akartam, hogy valamivel játsszon, valami mással eltereltem a figyelmét

- csak akkor vettem el valamit erővel, ha veszélyes volt (pl. túl messzire mentek a fakarddal "harcolásban")

2-3 éves korban

- jó időben engedtem őket vizezni a játszótéren, nyilván olyan ruhában mentünk ilyen helyre, amit nem sajnáltam

- engedtem őket próbálkozni, tapasztalni, esni, megütni magukat - úgy érzem, ezáltal sokkal ügyesebbek és talpraesettebbek lesznek

3-4 éves korban

 - általában úgy találtam, hogy nem érdemes beleszólni a 3-4 évesek vitájába, meg tudják oldani ők maguk, sokkal értelmesebben mint a felnőttek

- ha pl. nem kínált meg mást a saját nasijából, akkor megmagyaráztam, hogy akkor ő sem fogadhatja el a más kekszét pl., mert illik megkínálni másokat

- engedem neki kifesteni, szétszerelni (még ha fájt is a szívem a szétszerelt dolgokért) pl. LEGOt

Örök-érvényű szabályok (amiket felállítottam magamnak):

- Ne ítélkezzek mások fölött! (ez az egész - főleg játszótéri - ítélkezést most borzasztóan húsba-vágóan valósnak élem meg)

- Ha nem tetszik mások nevelési stílusa, nem kell feltétlenül barátkozni, így elkerüljük a konfliktust!

Kistestvér születik

Hamarosan megérkezik a családunkba a 3. gyermek, így megint aktuális témánk a közelgő testvér-féltékenység, az alkalmazkodás, és egyéb "csoport/család"dinamikai kérdések. :) Megint szeretném jelezni, hogy én csak a saját tapasztalatainkat írom le, semmi ami velünk történt, nem törvényszerű. Azért írom, hátha valakinek pont ez mutat utat, vagy jelent segítséget!

A nagy tesó alkalmazkodásának fázisai, és érzelmi megnyilvánulásai

I. A kezdetek: a fogantatástól, (a szoptatáson keresztül,) a várandósság végéig

Úgy tapasztaltam, hogy a kistestvér születésének kérdése és az ezzel járó konfliktusok, problémák, érzelmi megnyilvánulások rögtön a kistesó megfoganásával kezdődnek. Én még szoptattam a nagyobbik fiamat, mikor várandós lettem az öccsével. Titokban reméltem, hogy megvalósul nálunk is az, amit sokan mesélnek, hogy a tej íze megváltozik a hormonok hatására és a nagyobb már magától nem kér anyatejet. (Érdekes, ilyen történeteket többségében lányos anyukáktól hallottam!) Nálunk ez mindkét esetben úgy nyilvánult meg, hogy a fiúk még jobban ragaszkodtak hozzám (pontosabban a mellemhez) és minden apróság miatt szopizni kérezkedtek az ölembe: ha megütötték magukat, ha unatkoztak, ha csak arra jártak a szobában, ahol ültem, ha csak úgy simán eszükbe jutott. Nálunk a hormonok éppen az ellenkezőjét váltották ki a srácokból. Marci 4 hónapos várandós koromban, Berci 5 hónapos várandós koromban hagyta abba magától a szopizást (erről bővebben itt).

várakozás

A nagyobbaknak szépen lassan hozzá kell szokniuk anyukájuk testi változásához és az ezzel járó, rájuk nézve kellemetlen "mellékhatásokhoz": nem férnek már el olyan kényelmesen az anya ölében; az anyukájuk nem tudja őket egyáltalán, vagy olyan gyakran felemelni; nem lehet vele már úgy birkózni mint régen; gyakran szólnak rájuk, hogy "finomabban/óvatosan/vigyázz a hasamra" stb.; nem tud anya mindenért lehajolni/mindent egyedül elpakolni. Érzelmileg ezt is fel kell valahogy dolgozniuk. Marcinál a szopizásról való leszokással egy időben alakult ki az, hogy a hajamat fogta (ezt adtam a kezébe altatáskor - és még most is néha kéri), viszont teljes megnyugvást nyújt neki (sőt, óvónénijeinek a haját is simogatja, mikor beadom őt reggel és elmegyek). Berci a melleimet szorongatta, de most már olyan erővel, hogy általában inkább megfogom a kezét és úgy alszunk el, de ő ilyen mértékben nem igényli a testi kontaktust. Tehát én azt éreztem, hogy kell nekik egy biztos pont (a megszokott helyett - szopizás, ölbebújás stb.) ahogyan az anyukájukhoz csatlakozhatnak fizikálisan. Berci például azelőtt jobban szeretett a saját kiságyában aludni, de amióta kistesót várok, éjszaka 1-2x ő is bekérezkedik a franciaágyba.

így fért hozzám

A várandósság során (én valamiért úgy érzem, hogy a pocak növekedésével egyenes arányban) jelentkeznek szeparációs szorongáshoz hasonló tünetek is. Berci 2 éves múlt, és én most vagyok 7 hónapos várandós (óriási pocakkal). Pár hete Berci nem hajlandó az Apjával több időt a játszótéren tölteni, ha én nem megyek velük. A férjem elmondása alapján Marcival ugyanez volt annak idején. A kisebbik csak lődörög/ténfereg a játszón, nem találja a helyét itthon sem. Ha bemegyek a hálószobába beágyazni, és ő pl. addig az étkező/konyhában játszott, azonnal jön utánam. Mondanom sem kell, hogy ismét a gyermekem társaságában ülök a wc-re minden alkalommal. Továbbá soha, semmilyen ajtót nem enged becsukni. :D Én ezt a jelenséget "valami van a levegőben"-nek nevezem (lehet, hogy a pszichológiában van erre megfelelő szakszó, én nem tájékozódtam külön a szakirodalomban ezért). Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket a dolgokat engedjük a gyereknek (hogy jöjjön utánunk - akár a wc-re is, legyünk velük minél többet), nehogy a tesóhoz társítsa később. Nekem nagyon furcsa volt az, hogy tulajdonképpen egy kisgyerek nem tudja pontosan, milyen az, ha kistestvére születik, mégis valami kép/elképzelés kialakul benne azok alapján amiket mi mondunk neki (pl. hogy Lóci van a pocakban, ott van a baba stb.) és pl. a játékbabát többször odahozza Berci a kezünkbe. És számomra megdöbbentő, hogy ez a kép/elképzelés mennyire hasonlít a majdani valósághoz!

látogatóban a kórházban

II. A szülés körüli időszak

Marci 2 éves és 3 hetes volt, mikor Berci megszületett. A szülés előtti héten 1 éjszakát a szüleimnél töltött próbaképpen. Mivel mi nagyon keveset altattuk a gyerekeket tőlünk távol, így elalvásnál sírt, de azért elaludt és csak egyszer kelt fel éjjel. Anyukám feküdt mellé, és az  haját simogatva visszaaludt. Berci még nem aludt egyszer sem tőlünk távol, de tervezzük, hogy az Apjukkal elmegy a 2 fiú nagyszülőkhöz egy éjszakára szintén próbaképpen. Mi ezt azért tartottuk fontosnak, hogy legyen (minimum) egy ilyen próba, hogy ne hideg zuhanyként érje a nagyobbat, hogy nem elég, hogy Anya nem volt vele éjszaka, de még egy másik babát is hozott magával. Marcival hatalmas szerencse volt, hogy a második próbaéjszaka utáni délelőtt megindult a szülés, így délutánig a nagyszülőknél maradt, és este már otthon aludt az Apjával a saját otthonunkban. Természetesen ahol a gyerekek sokat alszanak a nagyszülőknél/szülőktől távol, ott mindez szerintem sokkal zökkenőmentesebben történik!

Én rettegtem attól, hogy mi lesz Marcival, amíg én Bercivel bent leszek a kórházban. Sokat gondoltam rá, és picit sírtam is, annyira hiányzott. Mindenképpen ragaszkodtam hozzá, hogy jöjjenek be hozzám látogatóba, és akartam azt is, hogy megnézze a tesóját (ahol én szültem, látogató nem mehet be a kórtermekbe, így a babát nem foghatta meg sajnos). A család elbeszéléséből úgy tudom, hogy közvetlenül azután hogy elmentek a kórházból, Marci nem sírt, csak már a buszon, mikor eszébe jutottam. Érdekes volt, hogy a kórházban sem rohant hozzám úgy, mint máskor, nem is nagyon bújt hozzám, nem is ölelt annyira mint szokott... És ez egy teljesen természetes dolog, nem is esett rosszul, inkább tehetetlennek éreztem magam, és minél előbb otthon akartam lenni velük.

hazamenetel: első érint(ke)zés

III. Otthon, édes (felborított) otthon

A hazaérkezés, az első éjszaka, az első napok nagyon törékeny időszak. Én nagyon nagy figyelmet szenteltem arra, hogy annyit legyek a nagyobb gyerekemmel amennyit csak tudok. Így történt, hogy így szoptattam a kisebbet minden alkalommal:

egy gyerek a mellemen, egy a hátamon :)

Mikor Berci elaludt, Marcival mindig kettesben töltött programot csináltunk, akár olyat is, hogy elmentünk valahova egy kis időre. Különben pedig nappal Berci mindig ott aludt velünk egy helyiségben, ahol játszottunk: egyrészt, hogy a kicsi a közelünkben legyen és érezze, hogy zajlik körülötte az élet, másrészt, hogy Marci szokja a testvére jelenlétét, és hogy ez már ezen túl mindig így lesz. :) Én úgy éreztem, hogy nagyon durva hatással nem volt Marcira a testvér érkezése. Nagyon anyás lett (még sokkal jobban, mint előtte), de mindig "megkapott" engem, amikor kellettem neki, és szerintem ez megoldás volt erre. Berci irányába voltak indulatai, nem szépítek. De mindig csak összeszorított szájjal vagy ököllel állt mellette, soha nem bántotta. Egyetlen egy alkalommal fordult elő, hogy Berci autósülésből kilógó pici ujjába beleharapott, de összesen egy volt ilyen alkalom. Szintén nagyon fontosnak tartottam, hogy sokat legyenek együtt a testvérek már a kezdetektől: fürödjenek együtt (az elején Marci vegyen részt a babafürdetésben), aludjanak együtt, és mindig legyenek egy légtérben ha otthon vagyunk, és nem "kettesben idő" van. Minél kevésbé óvjuk a kicsit a nagytól, szerintem annál jobban szűkítjük a köztük lévő távolságot!

fürdetés - együtt

Marci arca mindent elárul: így volt ez az első hónapokban

édes hármas

mikor már kezdte megszokni az új helyzetet

Érdekes kérdés volt nálunk az alvási elrendezés. Marci maradt köztünk a franciaágyban, Berci pedig mellettünk aludt a kiságyában. (Ez a mai napig így van, és hamarosan ki kell találnunk valamit, mert több gyerek nem fér már be az ágyunkba sem, és a szobába sem nagyon.) Fontosnak tartom, hogy a nagy tesó ne érezze úgy, hogy a kicsi kitúrja őt a helyéről/az ágyából. Úgy gondolom, ha a testvérek egy szobában alszanak (akár a gyerekszobában, akár a szülőkkel együtt), simítja a feszültséget, mivel egyenrangúságot sugároz már az is, hogy ki hol alszik. Míg ha a kicsi a szülőkkel alszik, a nagy pedig külön, ettől a nagy kitaszítottnak, kirekesztettnek érezheti magát. Természetesen ez akkor igaz, ha kicsi a korkülönbség. Valószínűleg egy iskolásnak már nem okoz ilyen törést az életében, ha a kis tesó a szülőkkel alszik, ő pedig saját szobában.

együtt játszottak

 itt már Marci kérte, hadd fogja meg Bercit

a hintában is elfértek ketten

együtt fürdés

IV. Jéé, ez mozog; igazi élő baba!!!

Ahogy én tapasztaltam, a szülés utáni felborult családi rend akkor borul fel még egyszer, mikor a síró-szopizó-kalimpáló kicsiből egyszer csak mozgó-játékot elvevő-belemagyarázó valaki lesz, aki igenis aktívan részt vesz már a család életében. Mikorra a nagyobb már elfogadta, hogy nem egészen olyan ez a kistesó-biznisz ahogy ő elképzelte: nem lehet vele focizni, sem játszani, sem beszélgetni; mire belenyugodott, hogy van mellette valaki, aki ugyanúgy igényt tart az Anyára (az Ő anyukájára), akihez sietni kell szoptatni, megnyugtatni, elaltatni; azért szerencsére LEGOzni, beszélgetni, dínókkal játszani, kisautózni Anya csak Vele szokott - bumm - a kicsi babából mozgó, kúszó-mászó-álló kisember lesz, aki hamarosan szemet vet a dínókra, a kisautókra, sőt, még a LEGOkra is, ha nem vigyázunk.

Nálunk ekkor következett be a második indulathullám. Mivel a nagyobb pontosan tudja, hogy akkor dicsérik meg, ha megszeretgeti a kisebbet, jó köntösbe el lehet rejteni ezt az indulatot: egy kis pusziból lett harapás, vagy egy simogatásból lett hajtépés, egy kis cirógatásból lett ütögetésből lett odacsapás nálunk is előfordult párszor. Nem volt gyakori, de előfordult. Az én megoldásom az volt erre a viselkedésre, hogy határozottan közöltük a nagyobbal, hogy nem szabad a kicsit bántani, mert az fáj neki; csak finoman szabad hozzányúlni, és őt azért még mindig nagyon szeretjük, szeresse ő is így a kicsit. Ez működött. Mivel Marci szeretetnyelve amúgy is a szeretgetés/simogatás/puszilgatás, ezzel nagyon szépen el tudunk simítani sok konfliktust a mai napig is.

Marci: kicsit szívatja, kicsit barátkozik vele; Berci egyszerűen isteníti a tesóját

megszorongatná, de nem teszi; a kicsi meg boldog, hogy vele van a nagyobb

egy kicsit megszeretgetem, egy kicsit megpiszkálom

ez egy viszonylag finom puszi :)

Nem titkolom, nem tagadom: nem könnyű ez az időszak, bár nálunk elég gördülékenyen és problémamentesen zajlott. Talán azért volt könnyű számomra, mert Marcihoz nagyon könnyen megtaláltam a kulcsot, és tudtam hogyan kezelni minden mozzanatát. A fenti képeken is látszó és kiérezhető feszültséget nagy türelemmel és annál nagyobb szeretettel érdemes kezelni.

A kisebb testvér szemszögéből mindez

Nekem két húgom van, és anyukám sokat mesélt róla, hogy a nagyobbik (aki 3 évvel fiatalabb nálam) mindig milyen csodálattal nézett rám, és hogy én milyen kegyetlenül bántam vele. Valami ehhez hasonlót én a saját gyerekeimnél is megtapasztalhattam. Nekem különösen az fájt, ahogyan/amilyen áhítattal az öcs ránéz a bátyjára. Így:

"Hogy te milyen ügyes és okos és erős vagy!"

És hogy szegény kis másodikom milyen elutasítást kap sokszor. Ilyenkor nálunk az vált be, hogy Marcit dicsértük, hogy ő milyen nagy, mennyi mindent tud már, és mi is milyen büszkék vagyunk rá, és Berci is nagyon büszke az ő nagy testvérére! A második baba beleszületik egy helyzetbe, ahol a testvér az alapjárat. Magzatkorában hallja a nagyobb hangját, érzi a simogatását, puszilgatását már a pocakon keresztül. Számára a nagyobb testvér az egyik legfontosabb lény a világon. Mikor a kicsi már valamennyire játszik, teljesen elbűvöli, hogy a nagy már miket tud. Nálunk az utánozós téma még nincs napirenden, de előbb-utóbb elérkezik az is. Abban reménykedem, hogy mivel Marci-Berci között csak 2 év a korkülönbség, nagyon hamar egyforma dolgok fogják őket érdekelni, és Marciban elnyomja majd azt az érzést, hogy utánozza őt Berci, az, hogy inkább a társat látja meg benne.

Az együtt játszás jelei, amikor tényleg szinte partnerek, most év elején jelentkeztek náluk (M: 4 éves, B: 2éves korában). Amit én előnynek érzek: ha a kisebb hamar és érthetően beszél, talán korábban is társra lelnek egymásban a testvérek. Mivel Berci nem nagyon beszél, és azt sem nagyon érthetően, szerepjátékokat még nem tudnak együtt játszani (2 évestől nem is várom!). Egyébként Marci kiválóan megérti a tesóját, és ez mindenre vonatkozik: hogy mit szeretne, miért sír, mit mond, mire gondol! És a játszótéren úgy vettem észre, hogy azok a gyerekek, akiknek van kis testvérük, nagyon érzékenyek arra, ha egy kicsi elesik, gyakran segítenek a kicsiknek, fogékonyak arra, ahogyan ők játszanak: nem csúfolódnak; elfogadóak, megértőek és toleránsak. (Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy az egykék nem, hanem hogy a nagy testvérek mindenképpen ilyenek!)

játék amit mindketten élveznek

"Jól vagy, Berci?"

büszkék egymásra

séta

szeretet

Ahogy telik-múlik az idő

Minden egyre szebb lesz és jobb! Marci 3,5 évesen ovis lett. Minden reggel Bercivel együtt viszem őt oviba, elbúcsúzunk. Marci szerencsére sosem volt féltékeny arra, hogy ovi-idő alatt én Bercivel itthon vagyok. Nem tudom miért, de szerencsére ez így nagyon jól sült el. Mivel itthon vagyok a kicsivel, ebéd után megyünk Marciért - ismét Bercivel! Ilyenkor Berci általában alszik a babakocsiban (nem sok vizet zavar) és már meg is van a Marcival "kettesben töltött idő", ugyanis télen-nyáron sétálunk hazafelé az oviból, és mivel viszonylag messze járunk, így ez az idő is elég ahhoz, hogy Marci úgy érezze: én az övé, Ő az enyém. :) Berci néha már a liftben, néha csak a lakásban ébred fel, és ilyenkor a két testvér egymásba borulva öleli a másikat: na, ezek életem egyik legszebb pillanatai! Ha Berci oviba menet sem alszik el, akkor van ez:

kéz a kézben

anyai szívem csak úgy repes ilyenkor

Természetesen fiúk lévén megvannak a napi harcok, bunyók, rivalizálások; de úgy érzem, hogy ezeken mindenki átesik bármilyen közösségbe kerül, és a testvérrel lemeccselt csatákon keresztül is rengeteget tanulnak a másik emberről és a saját megküzdési és problémamegoldási stratégiáikról.

Szóval, mindent összevetve úgy érzem, hogy nagyon klassz dolog, ha valakinek megadatik, hogy testvére legyen, és nem szabad aggódni, hogy a nagyobb sérül-e, mert még ha a legelején kicsit ki is billen a megszokott világából, én nem sérülésnek nevezném, inkább átalakulásnak, formálódásnak ezt a folyamatot - és hosszú távon nagyon sokat épül akár a nagyobb, akár a kisebb gyermek személyisége azáltal, hogy vannak ők egymásnak! Egy dolgot kiemelnék viszont: hogy a szülőknek nagy felelősség és hatalom van a kezében, hogy két gyereket hogyan viszonyít egymáshoz; és nagyon sok múlik azon, hogy a szülő nem versenyezteti, nem helyezi egymás alá/fölé, nem részesíti előnyben/hátrányban, nem szereti jobban/kevésbé a testvéreket!

 

Hitvallásom a gyermeknevelésről

A gyermekvállalás után a második legkényesebb téma szerintem a gyermeknevelés. Minden anya és apa másmilyen családból jön, mást visz magával a párkapcsolatába és így a gyermekének is mindenki mást ad át. Mások az értékrendek, mások a családjaink. Szerintem nincs egyetlen minta amit minden családra rá lehetne húzni, hogy így és így kellene csinálni.

Amit én a legfontosabbnak tartok: senkinek nincs joga ítélkezni a másik ember gyereknevelését illetően. Szépen, otthon a férjének/párjának/partnerének elmondhatja bárki a véleményét, de igazságosztáshoz senkinek nincs joga, én úgy gondolom. Lehet, hogy valami nem tetszik, valamivel nem értünk egyet, mi másképpen csinálnánk, de hogy minősítsünk másokat - az véleményem szerint nem fair.

Létezik millió gyermeknevelési szakkönyv. Ahogyan azt már leírtam itt, én nem nagyon olvastam direkt a gyermeknevelésről. (Azon kívül amit ebben a témában gyógypedagógiai és pedagógiai tanulmányaim során megtanultam.) Abban azonban biztos vagyok, hogy nagy hasznunkra válik, ha több tudás birtokába jutunk.

Úgy érzem magamon, hogy gyermeknevelés kérdésében én nagyon sokat tanulok más anyukáktól, akiknek pl. nagyobb gyermekei vannak, de bárki mástól is - csomó trükköt, tippet, ötletet tudok ellesni és sokszor kérdezem meg őket és kérek tőlük tanácsot. A rengeteg információból kiszűröm, hogy mi az amit én használni és alkalmazni tudok, és máris annyival több lettem.

A legérdekesebb pedig, amire mostanában jöttem rá, hogy gyermeket nevelni a saját gyermekeim tanítanak meg!!! A nagyobbik fiam nagyon hasonlít rám, és neki pontosan tudom a pillantásából, hogy mire vágyik, és hogy hogyan kezeljem. Mivel ennyire hasonlít rám, nála nem okoz nagy fejtörést, hogy melyik problémáját hogyan oldjam meg, mert vagy eszembe jut rögtön egy hasonló szituáció az én gyermekkoromból, vagy csak simán elképzelem, hogy én mire vágynék ugyanabban a helyzetben. A kisebbik fiam egy teljesen más személyiség, aki teljesen másképpen reagál minden addigi "bevált módszeremre" - ami nem is igazán egy kifejezett módszer, csupán az én reflexszerű hozzáállásom a bátyjához, amit rá is rá akarok húzni - és jéé, nem működik. Őt tehát nekem kell megtanulnom, hozzá nekem kell igazodnom. És az ilyesmire szerintem nincsenek könyvek, hanem maguk a gyermekeink tanítanak meg minket jól kezelni őket. Minden gyerekben van egy "gomb" (pl. egy kedves mondat, egy határozott NEM, egy elterelő játék, egy mese amivel megnyugtatni akarunk), amit ha "megnyomunk" (a kellő időben a kellő módon ellőve), a gyerkőc "(együtt)működik". Ezeket a "gombokat" kell nekünk megtalálnunk a gyerekeinkben és akkor könnyebb lesz minden. Ráadásul egy családon belül is ami az egyik gyereknek jó és hasznos "nevelési eszköz", az a másiknál lehet, hogy teljességgel haszontalan! (És én pontosan emiatt gondolom úgy, hogy nem szabad ítélkezni más szülők fölött, mert mi nem ők vagyunk, az ő gyerekük pedig nem a miénk - miért is lenne rájuk érvényes mindaz, ami nekünk/velünk működik.)

Éppen ezért nem lehet szerintem "módszereket" úgy eladni, hogy az majd megoldás lesz minden helyzetre és minden gyerekre, nem beszélve az olyan hozzáállásról, hogy "így és így kell gyereket nevelni". Ahogyan rám pl. nagy a 38-as ruha, vagy kényelmetlenül érzem magam piros miniszoknyában és azonnal hasra esnék tűsarkúban, így a gyerekekre sem lehet ráhúzni egy-egy ilyen módszert.

Van sok olyan mondat, reakció, hozzáállás, amivel egészen biztosan jót teszünk a gyermekeinkkel, és ezek a lényeg. Szerintem a következők ilyenek:

- Ha sokszor elmondjuk nekik, mennyire szeretjük őket.
- Ha sokszor elmondjuk, hogy milyen büszkék vagyunk rájuk.- Ha felemeljük és megpusziljuk őket, amikor arra van szükségük.- Ha nem sürgetjük őket, és megvárjuk a tempójukat (pl. beszédfejlődéssel, szobatisztasággal stb.)
- Ha figyelembe vesszük a személyiségüket, vérmérsékletüket.
- Ha nagyon sokszor megdicsérjük őket.
- Ha mindig figyelünk rájuk és meghallgatjuk őket.
- Ha komolyan vesszük őket és hiszünk nekik.
- Ha beismerjük amikor mi hibázunk, és tudunk mi is bocsánatot kérni.
- Ha őszinték vagyunk velük.
- Ha sokat beszélgetünk velük.
- Ha sok minőségi időt töltünk velük.
- Ha engedjük őket tanulni a saját hibájukból.
- Ha határozott és következetes korlátokat szabunk nekik.
- Ha reális és teljesíthető elvárásokat támasztunk velük szemben.
- Ha bátorítjuk és biztatjuk őket, ha olyan dolgot csinálnak, amiben bizonytalanok.- Ha nem csak kiszolgáljuk őket, hanem értelmes feladatokat is adunk nekik.
- Ha próbáljuk őket minden helyzetben megérteni és elfogadni.
- Ha arra tanítjuk, hogy ha rosszat csinálnak, annak következményei vannak és azokat vállalják.
Ezekhez nem kell pszichológusnak, pedagógusnak, semmilyen szakembernek lenni, csupán anyának/apának. Ha ennyit megteszünk, elrontani nem tudunk semmit, és egészen biztosan jól csináljuk!!!

Megosztó téma: a nyilvános szoptatásról

Mi, nők, nem vagyunk egyformák. Valaki szőke, valaki barna, valaki szeret tűsarkúban járni, valaki a lapos szandált kedveli. Valaki felvesz mélyen dekoltált felsőt, valaki úgy érzi, megfullad benne. Valaki nyáron sem vesz rövid szoknyát, valaki télen sem hord sapkát. Hogy jön ez a szoptatáshoz? Hát, úgy, hogy az, hogy ki mit vesz magára, az mindenkinek a magánügye. Az, hogy ki hogyan szoptatja a babáját, az is ugyanígy a magánügye.

Ebben a témában nem árt, ha tisztázunk néhány tényt, aminek hiánya/félreértelmezése a konfliktus forrását képezi:

1. A legelső érv mindig az a nyilvános szoptatás ellen, hogy a szoptatásnak egy intim együttlétnek kell lennie. Ezzel a világon minden anya egyetért szerintem. Itt pont azzal van a baj, hogy az intim együttlétnek nincsenek megfelelő feltételei pl. egy játszótéren, egy étteremben, a vonaton, stb. Illetve nincsen annyi idő, hogy megtalálja a család a szoptatásra legalkalmasabb helyet (pl. egy nyaralás alkalmával).

2. A nyilvános szoptatás nem arról szól, hogy az anyukák szeretik lengetni a cicijüket nyilvánosan, mert az a hobbijuk, vagy a szülés utáni hormongőztől azt hiszik, nekik mindent szabad. Itt megint csak arról van szó, hogy jobb hely híján kénytelen egy anyuka mások szeme láttára szoptatni a babáját.

3. A "mások szeme látta" pedig szinte ugyanakkora diszkréciót jelent, mint ha egy strandon megjelenik valaki bikiniben és látszik a melle formája, ugyanis a babák feje tökéletesen eltakarja a mellnek nagy részét, szinte egészét (adottságoktól függően).

4. A nyilvános szoptatás szorosan összefügg az igény szerinti táplálással. Ha valaki hallgat az ösztöneire és vállalja, hogy újszülött babáját, csecsemőjét és gyermekét igény szerint szoptatja, előbb-utóbb adódik olyan szituáció, ami a komfortzónán kívül esik. Ekkor lép életbe az 1. pont megint. (Az igény szerinti szoptatás melletti érvekről később.)

5. Ahogyan az öltözködésnek is megvannak mindenkinél az egyéni stílusjegyek, szoptatni is mindenki másképp szoptat - nyilvánosan is. Valaki eltakarja a baba fejét, valaki a mellkasát, de van, akit ez zavar, és húz magukra semmilyen textíliát. Mindenkinek szíve joga választani.

6. Valakinek belefér a nyilvános szoptatás, valakinek nem. Ezt is teljesen el kell fogadnunk.

7. Ahogyan azt is, hogy mindenkinek megvan a véleménye a nyilvános szoptatásról. Azonban a másik embert/nőt/anyát minősíteni, megbélyegezni, meggyőzni akarni semmi értelme. Fogadjuk el, hogy én így csinálom, ő úgy csinálja, és ezzel nem is kell erről többet vitatkoznia senkinek. :)

Saját tapasztalat: első gyermekem pár hetes volt, mikor kimozdultunk a Kopaszi-gátra. Akkor én még csak fekve bírtam szoptatni, mert úgy volt kényelmes (úgy nem fájt). Hatalmas szerencsétlenkedés árán Marcit sikerült megetetni. :) Viszont nagyon kényelmetlenül éreztem magam, így maradt az otthonlét, illetve az, hogy 2db (!!!) olyan baba-mama közeget találtam a környezetünkben, ahol természetes volt, hogy lehet szoptatni, és mi 5-6 hónapig kizárólag ide jártunk. A későbbiekben kezdtem megszokni az új helyzetemet (ti. hogy anya lettem, és éjjel-nappal szoptatok) és eldöntöttem, hogy engem nem fog visszatartani mások negatív véleménye, hozzáállása attól, hogy jól érezzem magam, így egyre több helyre merészkedtünk el családilag, és ha a baba éppen szopizni akart, hát megetettem. Hozzáteszem, hogy a férjem teljes támogatása nagyon sokat segített, hogy lelkileg teljesen felszabadultan tudjam érezni magam!!!

Mikor a második gyerekünk megszületett, nem volt kérdés a nyilvános szoptatás. Márciusi gyerek lévén, mi a nagyobbal pont a kicsi születésnapja körül kezdtünk megint egész délelőttöket a játszótéren tölteni. Én úgy döntöttem, hogy nem fosztom meg a nagyot a délelőtti programjától csak azért, mert az öccsét meg kell etetnem. Mi nem rohantunk haza szoptatni, hanem én szépen a padon megszoptattam a kicsit, majd játszottam tovább a naggyal. Nekünk ez jött be. Én ettől voltam felszabadult és boldog, és a gyerekeimnek is így jutott mindenből a legtöbb: odafigyelésből, szeretgetésből, türelemből. Hozzáteszem, kaptam olyan beszólást ebben a témában, hogy milyen önző vagyok, és hogy ez az egész rólam szól. Azt tudom erre mondani, hogy ha én frusztrált vagyok, még a tejem is megcsappanhat és annak a baba látja a kárát. Így hát persze, hogy valamilyen szinten rólam szól, hiszen én táplálom a saját gyerekemet, tehát fontos szempont, hogy az anya is jól érezze magát. A babának pedig a legfontosabb és sokáig egyetlen igénye, hogy akkor kapjon anyatejet, amikor ő akarja. Még egy érdekes tapasztalat: egy ordító kisbabára sokkal többen bámulnak és tesznek megjegyzést pl. egy tömegközlekedési eszközön, mint egy csendben és viszonylag láthatatlanul szopizó babára.

Az igény szerinti szoptatásról: azért írtam, hogy valaki vállalja, hogy igény szerint szoptat, mert valakinek ez nyűg/teher/frusztráló tényező lehet. Az igény szerinti szoptatás sok váratlan és kellemetlen helyzetet idézhet elő és nagy rugalmasságot kíván. Akinek mégis ez az útja, azt el kell fogadnunk. Egy dolog biztos: a babának teljes bizonyossággal állítom, hogy jó az igény szerinti szoptatás. És mindez: az igény szerinti szoptatás, a közösségben szoptatás volt a természetes és az alap nem is annyira régen, mint hinnénk.

Egy másik kérdés, ami felmerülhet: meddig van létjogosultsága a nyilvános szoptatásnak? Természetesen a kizárólag anyatejjel táplálkozó kisbabának a nyilvános szoptatását kevesebben kérdőjelezik meg, mint egy 2 éves gyermek szoptatását. Azt már szerintem mindenki tudja, hogy a szoptatásnak nem csupán táplálás szerepe van, hanem vigasztal, szomjat olt, megerősít (hogy igen, Anya itt van), biztonságot nyújt, fájdalmat csillapít. Minden anya ő maga ismeri a gyermekét a legjobban, és ő tudja, mikor mire van a gyermekének szüksége.

Saját tapasztalat: 6-7 hónapos korukig csak anyatejjel tápláltam a gyerekeimet és 1,5 éves korukban éreztem úgy, hogy nem feltétlenül a mellemre van szükségük, és a figyelmüket sikeresen el tudtam terelni mással, így innentől kezdve helyzetfüggő volt, hogy szoptattam-e őket vagy nem pl. a játszótéren. Lehet, hogy ha megütötték magukat, elég volt egy puszi is. Azonban én úgy éreztem, hogy azzal teszek jót, ha hozzájuk és az igényeikhez igazodom.

Nő vagyok, anya vagyok. Barna a hajam, nem bírok tűsarkúban járni, nem érzem jól magam zárt nyakú pólóban, imádom a túraszandálomat és a rövid szoknyáimat, utálom a sapkát, de télen felveszem. És igény szerint bárhol, bármikor fesztelenül megszoptatom nyilvánosan (is) a gyermekeimet. És elfogadom, hogy más nem így érez vagy nem ezt vallja.

Alvás, altatás, alvásigény

Ahogy egy kisbaba megszületik, az alvás központi témává válik, és ez elképzelhető, hogy még 2-3-4 évig így is marad. Mennyit kéne aludnia? Eleget alszik-e? Mindig (csak) ennyit fog aludni? Mikor fog éjszaka aludni? Mi mikor fogunk éjszaka aludni? Hogyan altassam? Hol aludjon? Ezek a kérdések mind felmerülnek. Íme, a mi tapasztalataink.

1. Éjszaka és nappal felcserélése

Azzal kezdeném, hogy a két nagyobb fiúnk, hála az égnek, nem cserélte fel a nappalt és az éjszakát, így mi nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat (még). Noha nekem személyes tapasztalatom nincs ilyen téren (egyelőre), azt tudom, hogy sokaknak ez okozza a legnagyobb problémát alvás-ügyben. Nekik ezt a cikket találtam: http://www.lll.hu/node/90

Saját info: ismerőseink mesélték, hogy nagyjából ez az állapot a baba 1 éves koráig húzódik el maximum, szóval kitartást!!! Nem lehet könnyű, de van fény az alagút végén!!! Semmi sem tart örökké!!! :)

2. a) Alvásigény: eleget alszik?

Minden kisbabának más az alvásigénye, és más a ritmusa. Az alvásigénnyel kapcsolatban leginkább ezzel a táblázattal értek egyet, amit itt találtam:

Éjszakai alvásigény

	Nappali alvásigény
		Hányszor alszik?	Milyen hosszan alszik?	Mennyit tud ébren lenni?
Újszülött	12-14 óra	4-5	1-3 óra	30-60 perc
1 hónapos	12-14 óra	4-5	1-3 óra	30-60 perc
2 hónapos	12-13 óra	4	1-2 óra	1-1,5 óra
3-5 hónapos	11-12 óra	3	30-90 perc	1,5-2 óra
5-7 hónapos	11-12 óra	2	30-90 perc	2,5-3 óra
7-10 hónapos	10-12 óra	2	1-1,5 óra	3-4 óra
10-12 hónapos	9-12 óra	1-2	1-2 óra	4-5 óra
12-18 hónapos	9-12 óra	1-2	1-2 óra	5-6 óra
18-24 hónapos	9-11 óra	1	1,5-3 óra	5-7 óra
24-36 hónapos	9-11 óra	1	1-2 óra	6-9 óra

Minden babának egyéni és élethelyzetenként is változó az alvásigénye! Nagyon fontos, hogy nem szabad a babáktól elvárni olyat, amit más babák produkálnak! Mindenkinek a saját gyerekére érdemes koncentrálnia, és arra törekednie, hogy anyának-babának-apának a családon belül a legjobb legyen, a többiekkel pedig nem szabad foglalkozni, mert az is stresszforrás lehet!

2. b) A délutáni alvásról külön is

Saját tapasztalat: Marci kb. 0,5 éves korától 1 éves koráig 3x30 perceket aludt napközben. Éjszaka szépen aludt (természetesen szopizni felkelt többször), de megvolt a napi 10-12 óra alvása. A nappalok voltak nehezek. Olyan érzésem volt, mintha nappal nem akart volna semmiről lemaradni, vagy alvással pazarolni az időt. Ő a mai napig ilyen, 4 éves kora előtt óta nem alszik délután. Bercinek mindegy volt, hogy mi zajlik körülötte, pontosan tartotta a nagykönyvben megírt ritmust. Kisebbik fiam kb. 8-10 hónapos koráig 2x aludt nappal, és most 2,5 évesen is van igénye 1x1,5-2,5 óra délutáni alvásra. Ő így született, neki így jó. Nagy kincs, ha a testvérek tudnak egyszerre aludni nappal. Nálunk ez addig működött, míg Marci aludt délután és Berci délutáni alvása is kitolódott 11.00 óráról későbbre. Ekkor a mi délutáni altatási időnk kb. 14.00-16.00 vagy 15.00-17.00-ig tartott, úgy, hogy reggel kb. 09.00-kor keltünk és kb. 22.00-kor feküdtünk le aludni. (Ekkor még nem volt ovis a családban.)

3. Számít a gyerek személyisége!

Saját tapasztalat: nálunk a férjem koránfekvő-koránkelő típus, én vagyok a későn fekvő-későn kelő típus. Szerintem ezek olyan veleszületett tulajdonságok, amik változtathatók egy napirendre "kényszerítéssel", de alapból megmaradnak. Az első gyermekünk rám hasonlít, ami az alvást illeti. Marci sokáig fent volt velünk 23.00-ig, és nagyon jókat heverésztünk az ágyban kettesben 10.30-ig. Imádtam ezt az állapotot, mert teljesen passzolt az akkori életritmusunkba. A férjem akkor még 3 műszakban dolgozott, és amikor délutános műszakból hazajött kb. 21.00-kor, még bőven volt ideje a fiával játszani. Berci velünk szemben azonban teljesen más volt. Már a születésétől fogva volt saját ritmusa. Reggel semmiképpen nem tudott 08.00-nál tovább aludni, és este legeslegkésőbb 20.30-kor kidőlt. Az ő ritmusa kapóra jött, mikor Marci oviba ment. Akkor sikerült őket összehangolni, de éreztem Marcin, hogy a ráhangolódós pár nap azért nem volt neki könnyű. Így, a nyári szünetben a két fiú külön alszik el, és külön kel. Berci ritmusa tökéletesen belesimul a "dolgozó emberek" ritmusába. Reggel 07.00 előtt fent van, 21.00-kor már édesdeden alszik.

4. Hogyan altassam?

Mindegyik baba másképpen szeret aludni. Altatás-ügyben azonban az is nagyon fontos, hogy a szülőnek is kényelmes altatási módot találjunk, mivel nem mindegy, hogy éjszaka háromszor is kilométereket fogunk-e ringatva sétálni.

Saját tapasztalat: Marcinál az vált be, hogy a mellemen elaludt és a franciaágyban hagytuk éjszaka is, és csak ha nagyon mélyen aludt, akkor emeltük be a kiságyába. Nappal gyakran aludt ránk kötve, hordozókendőben, vagy Adamo hintában. Bercinek elég volt, ha hasra fektettem és elaludt magától. Én előtte el sem tudtam képzelni, hogy ilyen létezik. A mai napig könnyen és egyedül szeret aludni, nem bírja, ha altatás közben simogatom, elhúzódik tőlem. Gyorsan és magától elalszik.

5. Mikor fogja átaludni az éjszakát?

Ez egy olyan kényes kérdés, amivel kapcsolatban én azt érzem, hogy nem szabad túlságosan erre vágyni, mert sajnos a kisgyermekes lét nem erről szól. Természetesen rengeteg tényező befolyásolja az átaludt éjszakát. Ilyenek pl.:

- a baba személyisége

- a baba élethelyzete: fogzás, hasfájás, fejlődési ugrások

- szoptatás v. tápszeres táplálás

- érzelmi hullámvölgyek, pl. szeparációs szorongás

- a baba kora és érettsége arra, hogy át tudja aludni az éjszakát

Egy baba nem egyformán alszik, vannak jobb és nehezebb hónapok. Fogzós és szeparációs szorongós időszakban borzalmasan nehéz lehet az éjszakai alvás. A szoptatott babák nagy százalékban sokkal többször kelnek, mint a tápszeres babák.

Saját tapasztalat: én alapból úgy mentem neki a kisbabás létnek, hogy számítottam rá, hogy nem fogok annyit és úgy aludni, mint a gyermekeim előtt. A tapasztalataim azt mutatják, hogy 2,5-3 éves korában a gyerekek már át tudják aludni az éjszakát. (Nyári napokon 1-2 alkalommal felkelnek vizet inni.) Szerencsére engem az éjjeli kelések nem készítettek ki, mert a babáim mellettem aludtak, szinte fel sem ébredtem, mikor magamhoz vettem szoptatni őket. A délutáni nem-alvás azonban sokkal jobban megviselt engem, mint az éjszakai 5-6x-i szoptatás. Az hiányzott nagyon, hogy nincs a napban egy teljes óra, amikor csak egyedül vagyok és a magam dolgával foglalkozom, csendben! :)

6. Hol aludjon?

Erre a legegyszerűbb válasz az, hogy ahol a babának és a szülőknek a legjobb és ahol a legpihentetőbb az alvás. Vannak babák, akiknek elengedhetetlen az anyai közelség, de vannak olyan babák is, akik nem igénylik feltétlenül a folytonos testi közelséget. Nyilván sokaknál beleszólnak az alvási elrendezésbe a lakás/ház adottságai, sajnos ez nem mindig összeegyeztethető azzal az altatási móddal, amit a szülők szívük szerint alkalmaznának. (Én pl. annak örülnék a legjobban, ha lenne egy hatalmas alvószoba, ahol mindenki együtt aludna egy tatamiszerű matracon, ahonnan nem lehet leesni. :) )

Saját tapasztalat: nekünk abszolút az jött be, hogy egy szobában, sőt, néha hogy egy ágyban. Szívből tudom javasolni a franciaágy mellé tolható féloldalt nyitott rácsos ágyat (ld. előző képen). Ez azonban maximum 2 gyerekkel működik (legalábbis nálunk csak eddig működött). Most, hogy van egy 2,5 éves és egy 4,5 éves nagyfiúnk, már nem olyan életbevágó, hogy együtt aludjunk. Főleg, hogy nem sokára egy újszülött fogja felborítani a megszokott alvási "rendet". Hogy ne közvetlenül a születés után boruljon a rend, felborítottuk már most: Marci kapott egy szép nagy emeletes ágyat (200cmx90cm) amibe mi is beférünk altatni, Berci is kikerült a gyerekszobába egy rácsos ágyból ifjúsági ággyá alakítható fekhelyre (140cmx70cm). Ezekben az ágyakban remélhetőleg sokáig elférnek majd.

A helyzet a következőképpen alakult: Marcit elaltatja valamelyikünk ebben az új kuckóban, mellé fekve. Ő elalszik, és 02.00-03.30 között már átjön a franciaágyba. Berci lefekszik magától a kiságyába, elalszik úgy, hogy valamelyikünk fekszik mellette a földön, míg elalszik. Egyszer szokott inni felkelni, majd utána visszafekszik a saját ágyába és alszik tovább. Ő egy olyan gyerek, akinek - be kell látnom - könnyebb az alvás, ha mi nem vagyunk a közelében.

Néhány plusz dolog, amit fontosnak tartok megemlíteni:

(Természetesen nem állítom, hogy egyik vagy másik módszer jó vagy rossz, csupán annyit szeretnék érzékeltetni, hogy ezek mellett a paraméterek mellett nekem így sikerült az altatás!)

- én nem adtam a gyerekeimnek cumit sem altatáshoz, sem megnyugtatáshoz (emiatt macerásabb volt az altatás, mert folyton szoptattam, de én így láttam jobbnak)

- a mi gyerekeink érdekes módon nem ragaszkodtak plüssállathoz, rongyikhoz; 2,5 éves koruk körül kezdtek el játékokkal aludni (és minden esetben valami kemény műanyaggal sajnos: Tűzoltó Sam figurával, műanyag vízilóval, LEGO figurákkal)

- egyikük sem szopta az ujját (ami pedig sok gyereknek segít az elalvásban)

- én nem hiszek a szigorú napirendben, sokkal inkább abban, hogy a baba személyiségéhez és igényeihez alkalmazkodjunk

- hiszem, hogy a rugalmasság sok akadályon átsegít minket: ne ragaszkodjunk a szakkönyvek által meghatározott "egy gyereknek ezt és ezt kell csinálnia ennyi és ennyi idősen c. szabályokhoz"

- nem szabad egymáshoz mérnünk magunkat: pl. a szomszéd gyereke már átalussza az éjszakát, mert minket is és a gyereket is frusztrálja az ilyesfajta elvárás

Remélem, a mi példáinkon keresztül Ti is találtok megoldást az altatási problémákra! Sok sikert!!! :)

 Kistestvér született

Egy nappal ezután a bejegyzés után megszületett Lóránt fiúnk, aki a harmadik a sorban: Márton (4,5) és Bertalan (2,5) után. Korábban már írtam a testvér-féltékenységről itt. Nagyon kíváncsi voltam, vajon a második gyermek is lesz-e féltékeny és milyen mértékben, valamint hogy az első, aki már túlesett a testvér-születés tűzkeresztségén, lesz-e féltékeny és milyen mértékben. Különösen kíváncsi voltam, melyikükből mit hoz majd ki Lóci születése: mik lesznek a pozitív és negatív következmények, hatások. :)

Baski photography

 A helyzet, amibe Lóci beleszületett:
- 2 egymással folyton rivalizáló báty
- 2 teljesen különböző karakter, ahol már viszonylag le vannak osztva a szerepek
- Berci, aki éppen a nagyon vad korszakát élte: dobálta a játékait, sokat verekedett és nem nagyon volt hajlandó beszélni
- Marci, aki óhatatlanul megkapta a nagyfiú szerepét, akitől szinte mindig "felnőtt" viselkedést várt a környezete
- Berci, aki 4 hónappal azelőtt hagyta abba a szopizást
- Marci, aki 1 éve kezdte az ovit
- a tesók, akiket nyáron kitettünk a franciaágyból a gyerekszobába, saját ágyba

A kérdések, amik bennem felmerültek:
- vajon Berci fogja-e bántani a kisbabát?
- vajon fog-e továbbra is dobálózni, verekedni?
- vajon Marci oviba-járáshoz való kedve változik-e?
- vajon visszakérezkednek-e a mi ágyunkba a nagyok?
- vajon Berci még kevésbé lesz-e hajlandó beszélni?
- vajon Marci féltékenységét észrevesszük-e időben?

Azt kell hogy mondjam, hogy minden sokkal felülmúlta a várakozásainkat és a lehető legpozitívabb irányban. Nekem a védőnőm mondta, hogy a hormonok, a nagy pocakom, a türelmetlenségem a várandósság alatt nagyon nagy hatással volt Bercire és amint ez az állapot megváltozik, sokkal jobb lesz a helyzet - és valóban! Marcit szerencsére  nem viselte meg olyan nagyon ez az egész, mint az öccsét.

Szülés előtti nap
A történet úgy kezdődött, hogy a szülés előtti éjszaka valamiért mindkét gyerek átjött a nagyágyba, így összebújva, nyugodtan aludtak/aludtunk mindannyian. Hajnali 04:23-kor ahogy megfordultam egyik oldalamról a másikra, éreztem, hogy elfolyt a magzatvíz. Szerencsére a gyerekek semmit nem vettek észre a történtekből, nem ébredtek fel a készülődésre, motoszkálásra. Marcit (Bercivel együtt) a szüleim vitték el az oviba a megszokottnál korábban, mert kirándulni mentek az ovis csoporttal, így még odafelé menet megtudták, hogy 07:03-kor megszületett a kistestvérük. Marci ujjongva, ugrálva újságolta az óvónéniknek a nagy hírt. Szerintem ennél simábban semmi nem mehetett volna: a szülés előtti történések a legkevésbé borították fel a nagyok lelki nyugalmát.

A kórházban
Én kifejezetten ragaszkodtam ahhoz, hogy a család behozza a gyerekeket a kórházba látogatni! Délután be is jöttek mindannyian. Azért szerettem volna ezt mindenképpen, hogy lássák hogy megvagyok, hol vagyok; hogy az hogy Lóci megszületett azt jelenti, hogy már nincs többé a pocakomban; hogy lássák, hogy ki is lett abból a nagy pocakból; érezzék, hogy meg tudom őket újra ölelni úgy hogy hozzám tudnak bújni teljesen...

A reakciók érdekesek voltak. Berci amint meglátott, annyit kérdezett, hogy "Baba?" és felhúzta a hálóingemet és benézett alá. Mutattam neki, hogy a baba már nincs ott, kint van és megnézte az ablakon keresztül a kis kocsiban fekvő öccsét. Azt hiszem, ekkor megnyugodott. Marci nem mondott semmit. Mikor kicsi volt, a hajammal aludt, most is a hajam nyújtott neki biztonságot. :) Berci ezek után pont úgy viselkedett, mint anno Marci: nem foglalkozott velem többet, csak rohangált körbe-körbe a kórház folyosóján, úgyhogy hamarosan haza is indultak. Ezután már csak egyszer jöttek be látogatóba a férjem szüleivel együtt. Marci csak mosolygott, és azt mondta örül Lócinak.

Otthon
Hazaérkezéskor a férjem kérdezte, ki menjen be előbb az ajtón: ő a babával, vagy én. Mondtam, hogy én, hadd örüljenek hogy visszakapják az anyjukat. Erre amint beléptem, Berci morogva hozzám vágott minden keze ügyébe kerülő tárgyat, de a babát nagy érdeklődéssel fogadta és "Baba puszi" csatakiáltással rontott oda hozzá. :) Ez azóta is így van, egy kis gyengédséggel fűszerezve. Szerencsére úgy tűnt, a kezükbe adhatjuk Lócit, nagyon vigyáztak rá. Természetesen mindig ott kell lenni mellettük amikor megközelítik a babát, de azóta is szépen bánnak vele. Ezt is nagyon fontosnak tartom (csakúgy mint a kórházi látogatást), hogy legyen köztük testi kontaktus, legyenek mindig egy légtérben - ezzel is erősítve az összetartozást.

Marci
Marci felvette a még komolyabb és felelősségteljesebb nagy tesó szerepét, már néha túlzottan puha puszikat nyom Lóci fejére. Felénk irányul inkább a féltékenysége. Mi kapjuk az arcba lyukat fúró puszikat, a fojtó öleléseket. Az a feszültség ami a Lócit gyengéden megölelést szüli, ott ereszt ki, hogy minket már bátrabban, vadabbul szerethet. Marci megérti, hogy amikor szoptatok, altatok, babát nyugtatok, hozzá nem tudok azonnal szaladni. Ezért az Apja az, aki felé nyit: mindent az Apja kell hogy csináljon: legózzon vele, altassa, bunyózzanak. Az ovit még jobban szereti, hétvégén is menni akar - ennek valószínűleg az az oka, hogy érzi, ott több figyelem jut rá most, mint itthon. Igyekszünk nagyon odafigyelni arra, hogy megkapja a maximális figyelmet, hogy amennyire lehet, tudjunk vele kettesben eltöltött időt kiszorítani, hogy észre vegyük mikor kell őt nagyon óvatosan kezelni és nem leszidni. Mikor szól nekünk a dühe, mikor a helyzetnek, mikor mi vált ki belőle feszültséget.

Berci
Bercivel mintha csoda történt volna. Lóci most 7 hetes, és azóta Berci mondatokban beszél, sokat finomodott, már nem kell rettegnem, hogy a játszótéren megint megver valakit. A babákért rajong, akár élő babát lát a játszótéren, akár babát ábrázoló képet lát könyvben, mesében. Úgy látszik, megnyílt a szelep, és a feszültség kijött belőle. Ő sokkal anyásabb lett, nekem kell altatnom, csak én vigasztalhatom meg, törölhetem meg a szemét, orrát. Az Apjáért verseng, ha ő éppen Marcival játszik, de egyébként az ő kapcsolatuk nem borult meg. Lócihoz való viszonyában, persze, nála is tapasztaljuk az összeszorított fogakkal puszilást, a levegőbe markolt simogatást, az egyre erősebben ölelést. De ezeket mind természetes reakcióknak fogjuk fel, és örülünk neki, hogy látható jelek és nem kell attól félnünk, hogy befelé frusztrálódik a gyerekünk.

Lóci
Lóci, a nevető és boldog harmadik egyelőre csak bezsebeli az sok szeretetet, ölelést és puszihegyeket, amivel a nagyok elhalmozzák. Imádattal néz fel a bátyjaira és már mosolyog is rájuk!:)

Azt tapasztaljuk, hogy mindkét nagynak óriási szüksége van arra, hogy csak ők legyenek külön-külön a figyelem középpontjában, csak velük foglalkozzunk. Az sem mindegy ilyenkor, hogy melyikünktől vár figyelmet, szeretetet. Úgy látjuk, hogy kellő minőségi idővel, odafigyeléssel, megértéssel és szeretgetéssel minden szép egyensúlyba hozható. Természetesen ezt nagyon nehéz nap mint nap, percről percre megvalósítani, de nagyon igyekszünk.

 Kisgyermekes mumusok: a közlekedés

Minden anyukának megvan a maga mumusa mikor kisgyermekei vannak. Nekem a közlekedés az első számú mumusom. Azért ez, mert közlekedni önmagában is veszélyes tud lenni, és főleg azért, mert akármekkora gyerekkel indulunk el, minden korosztálynak megvannak a maguk nehézségei. Én úgy érzem, hogy a gyerekkel való problémamentes közlekedés csak olyan 4-5 éves korra érkezik el. Mivel vezetni nem tudok, kénytelenek vagyunk mindenhova tömegközlekedni vagy gyalogolni, ha Apjuk nem jön velünk. Ez önmagában is nehéz, hiszen itt, Budapesten a 4-es 6-oson kívül és az alacsonypadlós buszokon kívül számunkra kb. meg is szűnt a lehetőségek tára. Megjegyzem, nagyon sok anyuka-barátnőm szuper-profi ami a közlekedést illeti, elképesztően jól veszik ezt az akadályt (szó szerint) és ezt majd látni is fogjátok! ;) Én is igyekszem tanulni Tőlük!

1. kép Apjuk, Marci, Berci - 2. kép én, Marci, Berci

1) Egy újszülöttel
Mikor még csak Marci volt, az volt a legegyszerűbb, ha valamilyen hordozóeszközben magamra kötöttem. Ennek voltak előnyei: könnyen fel tudtam szállni bármilyen villamosra, buszra, trolira. Így tudtunk még metrózni is (babakocsival én nem merek)! :D De sajnos hátrányai is voltak: nekem a hordozás egy idő után nagyon megterhelő volt (aranyér azonnal), de mivel Marci szerencsére nem volt olyan nehéz, 1 éves koráig rendszeresen hordoztam, főleg ha a közelbe mentünk valahova.
A másik opció a mózeskosaras babakocsizás volt, de sajnos Marci utálta, így csak rövidtávú sétákra használtuk, illetve akkor, ha garantáltan alvásidőben indultunk útnak. Berci szerette a babakocsit, vele ez rendben volt. Lóci valahol kettejük közötti helyzet. :) Viszont én úgy tapasztaltam, hogy hordozva sokkal több ideig aludtak a babák nyugodtan, míg a babakocsiban ez az idő maximum 30-40 percig tartott. Nem is beszélve arról, hogy én hason szeretem őket altatni, de télen nem mertem kapucnis overálban hasra tenni őket, ergo háton aludtak, és emiatt is sokkal hamarabb ébredtek. Ráadásul a szoptatott babák gyakrabban ébrednek és komoly előregondolkodást jelentett, hogy hol lesz olyan hely az útvonalon ahol esetleg szoptatni tudok. Késő ősszel és télen maradt a "ritkán megyünk", és "csak közelbe megyünk".

Zsófi barátnőm és Huba*

2) 1,5-2 éves kisgyermekkel
Talán ez a legnehezebb korszak szerintem. Ilyenkor már minden egészséges gyerek önállóan jár, sőt, rohan, és nem hajlandó beülni a babakocsiba, hordozva pedig sokkal nehezebbek. Sokan választják a kismotort, futóbiciklit. Én ezeket még nagyobb veszélyforrásnak éreztem, csak az Apjukkal motoroztak. Az történt legtöbbször, hogy a könnyű babakocsi mellett jöttek és amikor elfáradtak, beültettem őket. Sok anyukát látok így sétálni, plusz még a babakocsin kismotor/bicikli, a csomagtartóban hordozó.  Praktikus ilyen korban a csípőn hordozás: könnyen felültethető a gyerek, és könnyen letehető. Hátránya, hogy a hordozó személynek féloldalas terhelést jelent. Érdemes felváltva a bal és jobb csípőre kötni a gyerkőcöt.

Berci motorral

Berci megint, az Apjuk fotója

Sári és a fiúk, Ábel és Samu*

Istvánka, Fruzsina, Sári *

3) 1,5-2 éves kisgyermekkel várandósan
Én azonban azért sem közlekedtem a srácokkal kismotorral/biciklivel, mert pont ilyenkor már vártam a kisebb tesójukat, és nem szívesen rohantam (illetve nem is bírtam rohanni) várandósan a járműveik után. A babakocsi jött be leginkább vagy a "gyorsan-közelre-gyalog". Attól kezdve, hogy kifelé fordítható korba értek és majszoltak valamit útközben, jelentősen könnyebb lett a babakocsizás. Egyetlen buktatója, hogy várandósan az ember nem emeli meg szívesen a kocsit ha nem muszáj. Én lépcsőkön felfelé háttal menve felhúztam lépcsőről lépcsőre a babakocsit; lefelé pedig ledöcögtettem ugyancsak lépcsőről lépcsőre haladva. Így emelnem nem kellett. Szerencsére azonban nagyon sokszor találkoztam segítőkész emberekkel, akiknek ismeretlenül is örök hálám! ;) A másik tippem azoknak, akik így közlekednének: merjetek segítséget kérni, komolyan! És nem csak a járműveknél, plázában... Én volt, hogy a házba is behívtam egy-egy erősnek és megbízhatónak tűnő srácot/csajszit, hogy segítsen nekem a liftig felvinni a kocsit (13+3lépcső!), pláne ha vásárlásból értünk haza.

a Római-partra kizárólag az Apjukkal együtt merészkedtem el így

babakocsis hajókázás (megsúgom, itt Szilvi barátnőm is velünk volt!)

4) 2-2,5 évessel + újszülöttel
Nekünk nagyon bejött az első két gyereknél a mózeses babakocsi+testvérfellépő kombó. Azt hiszem, ez azért volt ilyen könnyű, mert a kicsi bírta a babakocsit, a nagy pedig szívesen állt fel a testvérfellépőre. És ami még könnyítette a dolgunkat, hogy a kisebb tavasszal született, így őt nem kellett overálba öltöztetni. Most, hogy őszi baba van, őt szívesebben hordozom, a nagyobb pedig jön gyalog - és nem vágunk neki nagy utaknak. Ha pedig dél körül kell menni pl. a legnagyobbért oviba, a középsőt is babakocsiba ültetem, mert tudom, hogy el fog aludni.

Marci 2 éves, Berci 1 hetes - a kendő Zsófitól kölcsön ;)

5) Közlekedés 2 gyerekkel
Ez a korszak már könnyebb, ha a gyerekek nagyobbak. Ha délelőtti program van, mindketten kibírják a gyaloglást, babakocsi nélkül is tudunk közlekedni. Viszont hosszabb útra nem vállalkoztam soha a két nagyobbal, mert ha az egyik esetleg elalszik, őt már nem bírtam volna hazacipelni. Mondjuk egy 4,5 éves már megjárja a Margitszigetet gyalog, így vele már öröm menni bárhova. Azért is sajnálom Marcit, mert a tesói miatt nem csinálunk olyan programot, ami komolyabb logisztikát igényel. Azok a barátnőim, akiknek csak egy ilyen nagyobb korú gyerkőce van, jobbnál jobb helyekre jutnak el. Viszont a többgyerekes barátnőim ügyesebbnél ügyesebb megoldásokat találnak ki.

Kriszta barátnőm Bendegúzzal és Ninával*

6) Közlekedés 3 gyerekkel
Csak akkor, ha feltétlenül muszáj, és csak akkor ha van kedvem és nem vagyok ideges alapból. :) Ha ilyen útra kell vállalkoznunk, én már előző este trenírozom az agyamat, hogy mit hogyan kell majd, mire figyeljek és hogy próbáljak nagyon türelmes lenni. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ezen múlik. Ha tudatosan próbálok nem stresszelni, akkor a gyerekek is sokkal rendesebben közlekednek.

Marci gyalog, Berci babakocsiban, Lóci kendőben

 Mindenkinek, akinek a közlekedés a mumusa úgy mint nekem, kitartást! Egyre könnyebb lesz!!!

*A képek nem az én tulajdonomat képezik, engedéllyel kerültek fel a blogomba, kérlek, tartsátok őket tiszteletben!

 

Mit csinálj egy hullámvölgyben?

Anyának lenni nem mindig fenékig tejfel, még csak nem is mindig fenékig babaillat...

Amikor dél van, és Te nem tudtál még zuhanyozni...
Amikor két óra van, de Te még nem tudtál leülni és rendesen megebédelni...
Amikor egész nap sír, és nem tudod, miért...
Amikor a nagyok veszekednek vagy verekednek...
Amikor a nagy pocakodtól a felét vagy képes elvégezni annak, amit szeretnél...
Amikor ötödjére csinálod végig a kakimosást, babafürdetést, pelenkázást, teregetést...
Amikor semmit nem aludtál az éjjel, mégis végig kell csinálni a napot...
Amikor ötvenedjére szeded össze a játékokat, nem beszélve a LEGOkról...
Amikor századszor mondod el, mégsem azt csinálja... 
Amikor semmi nem sikerül...

Akkor gondolj vissza arra az időre mikor nagyon vágytál rá, hogy Ő legyen!
Akkor vedd elő a születésekor készült képeket, videókat!
Akkor adj hálát, mert szép, okos, egészséges!
Akkor öleld meg szorosan, és sírj egy jót nyugodtan!

Mert minden pillanatban megfordítható, hogy a hullámvölgyből hullámhegy legyen! 
 

Nappali alvásigény

Hányszor alszik?

Milyen hosszan alszik?

Mennyit tud ébren lenni?

Újszülött

12-14 óra

4-5

1-3 óra

30-60 perc

1 hónapos

12-14 óra

4-5

1-3 óra

30-60 perc

2 hónapos

12-13 óra

4

1-2 óra

1-1,5 óra

3-5 hónapos

11-12 óra

3

30-90 perc

1,5-2 óra

5-7 hónapos

11-12 óra

2

30-90 perc

2,5-3 óra

7-10 hónapos

10-12 óra

2

1-1,5 óra

3-4 óra

10-12 hónapos

9-12 óra

1-2

1-2 óra

4-5 óra

12-18 hónapos

9-12 óra

1-2

1-2 óra

5-6 óra

18-24 hónapos

9-11 óra

1

1,5-3 óra

5-7 óra

24-36 hónapos

9-11 óra

1

1-2 óra

6-9 óra