2017. június 21., szerda

Egy átlag reggel kisgyerekeséknél

Az utóbbi időben kezdem érezni, hogy nem könnyű a három kicsivel. Elmesélem, milyenek (csak) a reggeleink. Szerintem nagyon sokan hasonlókat éltek át nap mint nap. Őszinte együttérzésem! :) Ó, és mielőtt még... Igen, nagyon szeretem a gyerekeinket és nagyon akartam őket, és mindezzel együtt mindent újra csinálnék, de azért bevallom, néha nehéz.






Valamelyik gyerek felébred. Dominóelv: ébreszti a többit. Felkelünk, kimennek a szobába játszani. Én közben szellőztetek, összepakolok, felteszem a kávémat főni, előkészítek valami reggelifélét. Persze, egyikük sem azt akarja enni. Jönnek az igények: dínós mesét - jó, mindjárt; almát - az elfogyott; májas kenyeret - mindjárt kenem; sötétszürke LEGO láncot most azonnal - persze. Aláfestőzenének a 9 hónapos ordít a járókából. Elkészül a májas, megtalálom a LEGO láncot, kiszabadítom a kicsit a ketrecből. Megiszom a kávémat, megnézem az emaileket. Megcsapja az orromat a kakiszag: pelenkázás, I. felvonás. Megkísérelek elmenni zuhanyozni. Megígértetem velük, hogy mire kijövök a kádból még életben lesznek. Odahúzom a járókában a legkisebbet a fürdőszobaajtóba és 3 perc alatt megmosakszom, hajat mosok. Ha szerencsém van, a két nagy ezalatt nem nyiffantja ki egymást. Ha nem, akkor távnevelek a kádból. Fürdés közben kitalálom mit vegyek fel: hova is megyünk? jaa, a játszótérre - oké, szép ruha kilőve. Fujj, megint leggings és top. Hátha van egy könnyen tisztuló nyári ruhám. Kijövök a kádból, előveszem a nagynak a celluxot, az ollót, a papírt, megragasztom az eltört repülőt; elindítom a középsőnek a dínós mesét, kiszedem a kicsit a járókából. Ja, hogy még csak bugyiban vagyok. Megyek tovább: a ruhásszekrényem két LEGOkeresésnyire, egy újabb pelenkázásnyira és egy fél szoptatásnyira van. Nagy nehezen megtalálom a nyári ruhámat a "szoptatós ruhák" zacskóban, amit tavaly összepakoltam. A csapat egy része megreggelizik. Gyorsan összeszedem a gondolataimat: mi legyen az ebéd, melyik boltba kell bemenni, mennyi dolgot leszek képes útközben 3 gyerekkel elintézni. Elromlott a fürdőben a csap pöcke amit felhúzva a zuhanyrózsába irányul a víz. Á, az a bolt nem akadálymentes, kilőve. Melyik játszótérre menjünk: ahol kevés lesz az ember és így a konfliktus, ellenben sok lesz a tér és az árnyék. "Anyaaaa, enyém lehet a gép?" - Nem. Cetli elő, muszáj mindent felírni, mert mindent elfelejtek amint valamelyik megnyikkan. Összepakolok negyedjére kábé. Öltözés, babakocsiba bepakolás: naptej, kaja, víz, váltóruha, játék. Indulás. Rettegés, hogy milyen balhé vár a játszótéren (erről majd később bővebben). Csak a potenciális délutáni alvásban bízom...
Csillognak az ősz hajszálak a hajamban.
Kitartást, Anyukák! :)