"Ars poeticám"
Ennek a posztnak a megihletője egy tegnapi beszélgetés és egy reklám, amibe kb. egy évvel ezelőtt futottam bele Gyerünk, anyukám! Nóri jóvoltából. Biztosan minden már játszótérre járó anyuka megtapasztalja a végigmérő pillantásokat a többi anyukától, majd besorolja magát a játszótéri hierarchiába. Erről szintén Nóri írt egy nagyon jót, sokszor eszembe jut, olvassátok itt. Sajnos, mi, anyukák (szerintem) gyakran féltékenyek/irigyek vagyunk - legalábbis én ennek érzékelem a jelenséget.
Ki ne tapasztalta volna a versengést:- természetesen vagy császárral szült anyukák (1)
- szoptató és tápszeres anyukák (2)
- dolgozó és otthon maradó anyukák (3)
- játszótéren üldögélő és gyerekkel együtt játszó anyukák (4)
- gyereknek mindent megengedő és túlságosan aggódó anyukák között? (5)
 |
1) A szülés mikéntje nem tesz minket többé vagy kevesebbé a másiknál. Én mindig úgy fogalmazok, hogy hálás vagyok, hogy természetesen szülhettem a gyerekeimet (remélem, a harmadikat is sikerül), és hozzáteszem, hogy köszönet ezért a gyerekeimnek (a jó erős szívhangjuk miatt) és a doktornőmnek, mert nélkülük nem biztos, hogy így alakult volna. Másnak viszont lehet, hogy pont a császármetszés mentette meg a babája vagy a saját életét!
2) Nyilván a szoptatás a legjobb a babának, és úgy érzem, itt nálunk nagyon szépen támogatják a szoptatást és sok édesanya szoptat. Viszont hogy kinek milyen szerkezetű a melle, mennyi tejet termel (termel-e egyáltalán), az teljesen egyéni. Tápszeres mellétáplálással és kizárólagosan tápszeres táplálással is felnőnek gyerekek és okos, egészséges felnőttek lettek.
3) Melyik otthon lévő anyuka ne pillantana a csinosan, sminkelten, rendezett frizurával és tiszta (!) ruhában játszótérre érkező dolgozó anyukára egy sóhajjal a szívében, hogy "De széép!", és melyik dolgozó anyuka ne pillantana egy picit szúró érzéssel a lelke mélyén, hogy "De jó neki, ő tudja mit csinált a gyereke egész nap!". Mindenkinek a saját élete, a saját családi berendezkedése, a saját döntése/kényszere az oka annak, hogy úgy dönt ahogy. Ebben a témában egy kis léleksimogatás: Levél Dolgozó Anyától Otthon Lévő Anyának és viszont.
4) Talán a legfurább érzés amit én tapasztaltam, az, amikor egy rosszalló pillantást odaszúrva felém a padra, odamegy egy idegen anyuka és látványosan homokvárat kezd építeni a magányosan játszó gyerekemhez. Senki nem ismerheti a másik anyuka gyerekét, sem őt, hogy ítélkező pillantások kísértében megmutassa neki, hogyan is kell egy gyerekkel foglalkozni. Minden gyerek életében vannak időszakok, amikor szoros anyai közellétet igényelnek és vannak időszakok, amikor a saját felfedező útjukra indulnak, és ezt mi csak akadályoznánk. Minden gyermek habitusa teljesen más, nem mindenki szereti (ahogy mi, felnőttek sem), ha beletör valaki idegen az auránkba. És azt sem tudhatjuk, hogy az anyukának éppen az az 5-10 perc a napjában amikor először nem a gyereke mellett játszik, hanem akkor szusszan aznap először. Az megint más, amit soha nem felejtek el, hogy míg én a padon szoptattam a félévesemet, egy másik anyuka a saját kisfiával és az enyémmel tízszer végigment a kötélpályán, vigyázva az én két és félévesemre is! Köszi szépen, Kata! ;) (És bocs a személyességért, engem mostanában ez érint legtöbbször!)5) A másik mostanában tapasztalt élményem a túlaggódó vs. mindent lazán vevő anyukák ellentéte a játszótéren. Fiús anyuka lévén a mindent megengedő "kategóriába" sorolom magam, és sokszor elmosolyodom mikor mások felszisszennek annak láttán, hogy a kétévesem meginog a csúszda tetején vagy hason csúszva jön le onnan. Minden anya tökéletesen tisztában van a gyermeke képességeivel és határaival. Talán az arany középút ilyenkor, ha megkérdezzük a másik anyukát, hogy segítsünk-e a gyerekének vagy tudja egyedül a "nyaktörő" mutatványt. Ezzel tapintatosak is vagyunk, kollektív felelősséget is vállalunk (ami szerintem nagyon szép dolog a játszón!).
És ez csak öt olyan helyzet amiből ellentét alakulhat ki. Még nem említettem a bio-öko mamikat, a hordozós anyukat, a vállalkozó anyukat. Megteszi ezt helyettem a reklám (és kérlek, tekintsetek el attól, hogy egy tápszer-reklám! ;) ):
https://www.youtube.com/watch?v=JUbGHeZCxe4
Szerintem tökéletesen leírja a szituációt! :) Ki melyik csoportot érzi a magáénak? ;) Én személy szerint a reklámban említett cici-police lelkes tagjának érzem magam :D
Egy biztos, minden anyának a saját gyermeke a legfontosabb, és ha egy gyerek bajba kerül, bármelyik anyuka a zsigereiben éli meg a másik aggodalmát és ösztönösen segít! Ez a lényeg, anyukák! <3
