Anyatej kontra tápszer

A Facebook oldalamon történt egy kis eszmecsere a tápszerről és a szoptatásról, ezt szeretném most tiszta vízként pohárba önteni, és megfogalmazni a "hivatalos állásfoglalásomat" róla. :) 

Bevezetés
Tehát: az, hogy az anyatej a kisbaba számára legjobb és legtermészetesebb táplálék 0-6 hónapos koráig, köztudott, és szerencsére sokan, sokszor elmondják (ami nem mellékesen szerintem nagyon jó, mert legalább ott van a tudatunkban, mert vannak társadalmak, ahonnan ez már sajnos teljesen kikopott). Amit én a probléma gyökerének látok, az a következő lépcső. Amikor már ott van az anyuka a szülés után, elméletben tudja, hogy mit hogyan kéne, de nem kap meg hozzá semmilyen gyakorlati segítséget, csak az elméletet lebegtetik előtte és ami egyfajta kemény társadalmi elvárásként csapódik le mindenkiben. Márpedig a szoptatás nem (minden esetben) olyan egyszerű és boldog dolog sok anyának, ami például ebből a képből átjöhet és amilyen képet minden szoptatással kapcsolatos füzetben látunk. Azonban azt továbbra is vitathatatlannak tartom, hogy a kisbabának az édesanya tejével való táplálása a legjobb és az ideális!

Pedig itt Berci még csak 2 hetes volt, éppen túl voltam egy 2 napos 40,5°C-os tejlázon és még fájtak a mellbimbók bőven.

Kezdetek, felkészülés: Legyen cél a szoptatás!
Jó lenne, ha a kisbaba érkezésével az édesanya eljutna egy elhatározásra, hogy szoptatni akarja a kisbabáját és hogy előre célnak tűzze ki azt, hogy ezt mindenáron szeretné megvalósítani. Ez egy jó biztos alap lesz ahhoz, (ami tulajdonképpen a kiinduló pontja volt annak, hogy erről írok), hogy ne engedje magát eltántorítani. Van itt egy kis füzet, amit most várandós anyukáknak ajánlok a szoptatásról:
http://www.lll.hu/wp-content/uploads/2018/06/Szoptatos_Fuzet_uj_kiadas.pdf

A kisbaba megszületésével ott a kőkemény rideg valóság
A szülés után 1-3 nappal megtörténik a tej belövellése ami egy iszonyatos változás a női mellben. Többszörösére nőhet, tégla-keménnyé csomósodhat, nagyon érzékeny és fájdalmas lehet. Itt nagyon fontos lehet a finom de erőteljes masszírozás, ami a csomókat kilazítja, a meleg vizes borogatás és a kisbaba sűrű mellre-tétele: hogy mihamarabb szabadítsa meg a mellet a benne lévő tejtől és csomóktól. Legeslegjobban a saját kisbabánk tudja a saját mellünket meggyógyítani! (Erről és a tejlázról bővebben itt.) A gyakori mellre-tétel mellékhatása lehet a kisebesedett mellbimbó. Ez is rendkívül fájdalmas, éles, apró szúró fájdalom. Nekem is volt, fogamat összeszorítva csináltam végig a második, harmadik gyermekemmel az első 1-3 hetet. Nekem a Lansinoh krém sokat segített. Ezt azonban aki szült (bármilyen módon!), kibírja. Fájdalmas, de megéri, és meg kell tennünk a kisbabáért, én úgy gondolom!

És mi van, ha nem megy?
Vannak esetek és helyzetek, amikor a szoptatás sajnos nem tud megvalósulni. De ez az édesanyák igencsak kicsi %-át érintik. Ilyenek lehetnek:
- primer tejtermelési képtelenség (bővebben itt)
- édesanya vagy a kisbaba betegségére alkalmazott gyógyszeres kezelés
- kisbaba szájának anatómiai elváltozása (részletes cikk itt)
- édesanya mellének anatómiai eltérése: pl. tejmirigyelégtelenség
- a kisbaba örökbefogadott kisbaba
Fontos tudni ezekről, de azt is fontos tudni, hogy ezek tényleg ritka jelenségek!

Elvárások
Sajnos amikor egy édesanya a szülés után amúgy is elképesztő lelki-érzelmi-hormonális hullámvasúton bukdácsol, bevillanhatnak neki nagyon káros elvárások:
- szoptasson
- a gyereke aludja át az éjszakát
- a gyereke legyen "jó baba"
- az anyuka legyen boldog hogy van egy kisbabája
És még sorolhatnám... Ezeket tudatosan, kemény munkával el kell kezdeni kitörölni. Nagyon nehéz, főleg az első kisbabával nagyon nehéz, de túl kell lépni, mert óriási károkat okoznak. Ami az én tippem: HALLGASS AZ ÖSZTÖNEIDRE!!!!
- Hogy szerinted mi a jó a kisbabádnak?
- Mitől aludna jól/enne jól?
- És Te hogyan aludnál nyugodtabban?
Ha ezeket követjük, nagyot nem hibázhatunk!!!!

Amikor a szakemberek óriásit hibáznak
Sajnos vannak orvosok, csecsemős-nővérek, védőnők, akik nemhogy nem nyújtanak segítséget, de még óriási kárt is tesznek. Amikor:
- az anyukát szoptatásra képtelennek titulálják
- a kisbabát lustának nevezik
- amikor automatikusan felírják a tápszert, hogy azért legyen otthon
- amikor nem tanítják meg a frissen szült anyukát szoptatni, de elvárják, hogy tudjon
- amikor bírálnak, ítélkeznek
OK NÉLKÜL! -> Nem akkor, amikor a fent említett esetekről van szó!
Nagyon fontosnak tartom, hogy tudatosan keressünk szoptatás-párti közeget magunknak már előre: anyukánkat, férjünket, egy jó barátot, egy rutinos szoptató anyukát, egy védőnő/orvos/szakember ismerőst - mert sajnos nagyon sok falba tud ütközni egy anyuka a pici babájával - és a nem szoptatás-párti szakemberek hatalmas dologtól foszthatják meg a családot! 

Fontos cikk itt: http://www.lll.hu/gyakran-felmerulo-kerdesek/egeszsegugyi-szakemberek-es-a-szoptatas/

Mindeközben ne feledjük a kitűzött célt: hogy akarjunk szoptatni!

Ha mégsem sikerül
Előfordulhat, hogy minden erőfeszítés ellenére, valamilyen oknál fogva nem tud megvalósulni a szoptatás. Én azt gondolom, hogy aki mindent megtesz a szoptatásért, annak nem kell lelkifurdalást éreznie, és nem szabad támadásként megélni a szoptatással kapcsolatos pozitív megerősítéseket. Ez megint egy tudatos munka, nagyon nehéz. Remélem, mindenkinek aki ezzel találkozik, sikerül annyit mondania egy kétségesnek hangzó kijelentés kapcsán, hogy "Én mindent megtettem, nem úgy sikerült ahogy akartam, de nagyon küzdöttünk, és mi így vagyunk boldogok, mert így működik nekünk! Ettől vagyok JÓ ANYUKÁJA A GYERMEKEMNEK!"

Végezetül: a tápszerről
A tápszer ANYATEJ HIÁNYÁBAN a kisbaba életét megmenteni hivatott mesterségesen előállított pótló-tápanyag. Ami nagyon jó hogy van, és sok kicsi baba túlélése köszönhető neki. Azonban olyan esetekben mikor egy jól szopó kisbaba, tökéletesen szoptatni tudó édesanya bármilyen megfontolásból az ANYATEJ HELYETT (és nem csak pótlásként adandó) inkább tápszert alkalmaz, az számomra nem a követendő út. És minden olyan külső körülmény (szakember, családtag, ismerős, média, tápszergyártó cég) aki erre buzdít, sugall, ösztönöz véleményem szerint saját (főleg anyagi) érdekeit tartja szem előtt!

Köszönöm szépen a figyelmet! Remélem, sok emberben tisztáztam a felmerülő kétségeket!

Testvérek és a "szeretetsorrend"

Apjuk a minap azt "vágta a fejemhez", hogy a legkisebb gyerekünkkel kivételezek. Ez elindított bennem egy jó nagy adag bűntudatot, önreflexiót, mentegetőzést, kifogásokat, érveket és ellenérveket. Emlékszem, mikor a második gyermekünket vártam, nagyon kétségbe voltam esve, hogy vajon fogom-e tudni őt is úgy szeretni mint a bátyját, hiszen őt szeretem a világon a legjobban, és vajon lehetséges-e még egy gyereket ennyire szeretni. Mikor Berci megszületett, akkor azt vettem észre, hogy valahogy helyet csinált magának a nagy Marci-szeretetben, és a nagy Marci-szeretet átalakult Marci-Berci szeretetté. Majd mikor Lóci is megszületett, úgy tágult Marci-Berci-Lóci szeretetté. És ahogy minél többen vannak, a szeretet csak egyre növekszik és több lesz. Mégis a gyerekek teljesen jogosan érezhetik, hogy valaki valamikor egy kicsit többet kap ebből.

A nyár nagyon nehéz volt nekem abból a szempontból, hogy a nap majdnem összes percében itthon volt mind a három gyerek és mindenkinek egyszerre kellett minden: ennivaló, popsitörlés, figyelem, dicséret, játék, együtt-töltött idő, kizárólagos ráfigyelés. Oviidőben kicsit jobban eloszlanak ezek az elvárások, nincsenek egymás nyakán, nem egymással kell versengeniük a figyelemért, elismerésért stb. Ebben a három hónapban folyton látták, hogy ki miben ügyesedett, pl. Marci (6,5 éves) még jobban megkomolyodott, és kicsit eltávolodott a tesóitól: komolyabb könyvek, magányos tevékenységek érdeklik, szívesebben tölt időt a kortársaival; Berci (4,5 éves) nagyon empatikus, felelősségteljes és figyelmes lett minden létező nála kisebb gyerekkel akár vendégségben, akár játszótéren, akár itthon; Lóci (majdnem 2 éves) pedig rengeteget fejlődött, gyönyörűen, érthetően mondatokban beszél, szól ha pisilnie kell, abszolút adekvát módon válaszol és vesz részt minden közös játékban; igazi partnere lett a testvéreinek 23 hónapos kora dacára. Nyilván a leglátványosabb fejlődési ugrást Lóci produkálja, így a többieknek feltűnhet hogy őt talán többször dicsérjük. Szerintem innen is jöhetett Apjuktól a figyelmeztetés, hogy billen a mérleg.

Mi nagyon tudatosan próbálunk Apjukkal megvalósítani pár dolgot, hogy a mérleg csak kicsit, vagy alig érezhetően billenjen:
- igyekszünk olyan időt szakítani amikor minden gyerekkel csak kettesben csinálunk valamit
- igyekszünk azzal a gyerekkel többet lenni aki jobban igényel minket
- odafigyelünk, hogy kinek van anya-hiánya vagy apa-hiánya
- ha egyiküket megdicsérjük, vagy megdicsérjük a másik kettőt is valamiért, vagy együtt dicsérjük meg a többivel azt aki jót csinált
- én tudatosan úgy szoktam őket simogatni és megpuszilni, hogy mindenki ugyanannyit kapjon
- soha nem állítjuk őket szembe a másikkal (pl. "Bezzeg X vagy Y")
- ha véletlenül úgy szidjuk le valamelyiküket hogy nem ő volt a hibás, akkor mi szoktunk bocsánatot kérni, és korrigálni
- próbálunk igazságosak lenni: ha valaki rosszat csinált, ugyanarra számíthat, nem vagyunk elnézőbbek a kisebbekkel *(ebben én lehet hogy kicsit gyenge vagyok, mert hajlamos vagyok a legkisebbel engedékenyebbnek lenni)
- ha azt tapasztaljuk hogy valamelyik gyerekünk féltékeny a testvérére, megpróbáljuk azon a területen erősíteni ahonnan a féltékenység fakad (pl. Berci testileg erősebb mint Marci, és ebből vannak különbségek és feszültség - Marcinak ilyenkor a gyorsaságát és kitartását szoktuk dicsérni - hogy ne mindig ő legyen a "legyőzött" vagy "lebirkózott")
- igyekszünk dicsérni azokat a tulajdonságaikat amiket szeretnénk bennük erősíteni (egymásra odafigyelést, bocsánatkérést és megbocsátást, osztozást, igazságosságot)
- én gyakran csinálom azt, hogy ha pl. Lóci nem teljesíti a kérésemet, megkérem valamelyik nagyobb testvérét hogy ők kérjék meg (pl. hogy menjen velük fürdeni) és Lóci szó nélkül megteszi amit kérnek. Ezáltal a nagyok büszkék lesznek magukra, hogy megkapták a "felnőtt szerepet", és a kicsi még szót is fogad nekik. :)

Nem könnyű feladat, de sok odafigyeléssel csodákat lehet tenni!