 |
| ideálisan gyönyörű és igényes német ovi |
Érdemes eldönteni, mik a legfőbb és fő szempontok, amik alapján óvodát választunk.
- óvónők, dadusok szimpátia alapján
- távolság az otthon és óvoda között
- megközelíthetőség, akadálymentesség
- tárgyi felszereltség
- környék, légszennyezettség
- extrák: szakkörök, különórák, fejlesztőpedagógus, uszoda, alternatív pedagógia (pl. Waldorf) stb.
- óvoda típusa: állami óvoda, alapítványi óvoda, családi napközi
- csoport típusa: vegyes csoport vagy tiszta kiscsoport
Szubjektív: számomra az első és legfontosabb szempont az volt, hogy az óvónők nekem szimpatikusak legyenek, azaz olyanok, akik az én gyerekem személyiségéhez leginkább passzolnak. Fontos volt nagyon, hogy ölbe vegyék, szeretgessék a gyerekemet, ha arra van szüksége, ugyanakkor határozottan, mégis szeretetteljesen lépjenek fel, ha olyat csinál, amit nem szabad. Fontos volt, hogy kedvesen, és főleg halkan beszéljenek a gyerekekkel. A második szempontom az volt, hogy amennyire lehet, akadálymentes legyen az épület, mivel minden nap babakocsival megyek a két gyerekkel és nem mindegy, hogy már attól kikészülünk-e korán reggel, hogy cipekedni és lépcsőzni kell például. Mi maradtunk a hagyományos, állami óvodánál, azonban nem a körzetes ovit jelöltük meg a jelentkezésnél. (De erről még később lesz szó.)
II. Nyílt napok
Április környékén minden állami óvodában van pár nap, amikor a szülőknek lehetősége van megtekinteni az óvodát, a csoportokat és az óvónőket működés közben. Az itt szerzett tapasztalatok megkönnyíthetik a döntést.
Szubjektív: én mind a négy, kerületünkben lévő potenciális ovit megnéztem a nyílt napon. A tapasztalataim a következők voltak:
a) Ovi #1: érkezés után az igazgatóhelyettes a tornateremben elmondta a tudnivalókat. Nem nézték jó szemmel, hogy gyerekkel (sőt, gyerekekkel!) érkeztem. Másoktól kifejezetten kérték, hogy ne vigyen gyereket a nyílt napra. Azonban a nyílt nap idejére (ha már ott volt), a leendő ovisomnak megengedték, hogy az egyik csoportban töltse azt az időt, amíg én tájékozódom, ugyanis a fiam szó nélkül csatlakozott az egyik csoporthoz és nem akart kijönni. A tájékoztatás után csak üres szobákat mutattak, az óvónők és a gyerekek az udvaron voltak. Azt mondták, hogy az óvónőkkel való személyes találkozás csak akkor lehetséges, ha a gyereket biztosan felvették az óvodába, és csak azzal az óvónővel tud a szülő beszélni, akinek a csoportjába a gyerek felvételt nyert. Az udvaron az óvónők egy csoportban beszélgettek, nem figyeltek a gyerekekre. (Teljesen megértem, hogy vágynak egy kis felnőtt társaságra, de az udvar több veszélyt rejt magában, mint egy szoba, ezért itt különös figyelmet igényelnek a gyerekek, szerintem.) A kerület egyik "elitovija". Extrák: uszoda, rengeteg óvodán kívüli program, integráló óvoda, modern és igényes játékok.
b) Ovi #2: kétemeletes ovi, csak a kaputól bejutni a bejárati ajtóig egy hatalmas lépcsősor, a babakocsit a lépcsőhöz befordítani sem lehetséges. Az igazgatónő kedves, barátságos. A szobák elég jól felszereltek, a játékok szépek. A csoportokat megnézhettük, szeretettel fogadtak bennünket. Itt voltak a legnagyobb létszámú csoportok (26-27 fő), csak vegyes csoportok vannak. Noha összességében pozitív képet kaptunk az óvodáról, nem volt egyetlen óvónőpáros, akire az első benyomások alapján rábíztam volna a gyerekemet. "Gyermekmegőrző" hírében áll.
c) Ovi #3: parkban van az óvoda épülete, azonban sóderút vezet odáig, amin a babakocsikerék nehezen forog. Az épület rideg-hideg, iszonytató érzést keltett bennem. A vezetés teljes káosz, azt sem tudták, milyen papírokat kell a leendő ovisok szüleinek odaadni. A csoportokat katonás rendben, vezényszavakkal, hangos szóval irányították. Nem lehetett előre tudni, kik lesznek a leendő kiscsoportok óvónői. Egy-két csoport apró ajándékkal készült a leendő ovisoknak. A játékokat illetően nekem pozitív volt, hogy volt LEGO. :) Az udvaron rózsabokor (?!). Számomra rémisztő volt az összhatás, de tudom, vannak, akik kedvelik ezt az óvodát. Nekünk ez a körzetesünk.
d) Ovi #4: a lakásunktól kisgyerekes tempóban 30-40 perc sétányira van. Tömegközlekedés: óránként 1 akadálymentes autóbusz, egyébként villamos plusz séta. Nem vészesen forgalmas útról nyílik, viszonylag (körülményekhez képest) jó levegőjű, nagyon nagy kerttel. A kerület legnagyobb óvodája 16 csoporttal (tiszta és vegyes csoportok egyaránt). Érkezéskor vártak minket, papírokat összekészítve mindenkinek odaadták, elmagyarázták. Minden csoportba be lehetett menni, körbevezették a szülőket az egész óvodában, minden óvónővel és dadussal lehetett beszélgetni, láttuk az összes szobát gyerekekkel, foglalkozás közben; láttuk a tornatermet, az uszodát, a kézműves műhelyt, a zenetermet. A vezetés felkészült és következetes. A játékok nagyon gyérek, a szobák tiszták. Egyedül itt volt egy óvónőpáros, akikkel kapcsolatban úgy éreztem, nyugodt szívvel adnám a kezükbe a gyerekem.
III. A döntés
A döntés nehéz, de az ember mérlegel. Amelyik ovi mellett több érv szól, az lehet a nyerő. Én egy dolgot tudok biztosan, hogy ha az elsődleges szempont stimmel (ld. fent, nekem az óvónők személye), akkor nagyot nem lehet tévedni.
IV. A jelentkezés menete
Minden óvoda ad egy papírt (fejlécen az óvoda nevével, címével, egyéb adataival), amelyen a szülő kéri, hogy gyermekét ott helyezzék el. Van lehetőség megjelölni több óvodát is, sorrendben. Az adott óvodának a papírjára rá "kell" írni, hogy a 2., 3., stb. helyeken még hova adják be a jelentkezést. A körzetes óvodát be "kell" írni a jelentkezéskor. Ilyen volt a nyomtatvány amit én kaptam:
Szubjektív: én a következőképpen jelentkeztem. Első helyen Ovi #4, második helyen Ovi #2, a körzetest nem írtam be, mindkét jelentkezésnél az adott ovit írtam első helyre. A területi igazgatónő kérdezte, hogy melyikbe szeretném, megjelöltem az egyiket. Ovi #4 igazgatónője kérdezte, hogy van-e csoport, ahova kifejezetten szeretném íratni a gyerekemet, ezt is megjelölhettem. És oda is kerültünk, ahova szerettünk volna, és 3 hónap elteltével (is) úgy érzem, jól döntöttünk.
V. Év eleje, beszoktatás
Azaz, minden kiderül. Itt fog eldőlni, hogy mi volt az, amit a nyílt napon sikerült jól megérezni, vagy ami nem egészen úgy van, ahogy akkor és ott úgy látszott. Az év elején szoktak ismerkedős napot tartani, ahol a szülők-gyerekek-óvónők-dadusok találkoznak és pár órát együtt tölthetnek. Alternatív óvodákban sokkal családközpontúbbak, gyakoribbak az ilyen találkozások és szorosabb a kapcsolat a szülők és az óvoda között.
A beszoktatás 1-2naptól 1-2hétig változó lehet.
Szubjektív: nekem 2 nap adatott, amit nagyon kevésnek találok, és amit nagyon megszenvedtük. Első nap bent lehetett minden szülő, másnap kintről a csukott ajtó mögül lehetett figyelni, mi történik, a 3. napon minden ment élesben. Igazából nem tudom, változtatott-e volna a tényen, hogy "otthagyom" a gyerekemet, ha több napig tart ez az időszak.
Amit én ideálisnak tartanék: személyes kapcsolat kialakítása az óvónőkkel, családlátogatás formájában, több és intimebb találkozás melynek során a gyermekben kialakul és megalapozódik a bizalom az óvónői iránt. Pl. a saját otthonában játékkal együtt töltött 1-2 óra. Természetesen megértem, hogy erre nincs idő és pénz, de ez talán mindenkinek megkönnyítené az új helyzet elfogadását és annak adaptálását.
VI. Érzelmi oldal
Amit az elmúlt hónapban megtanultam, hogy 80%-ban az anyán múlik, hogy a gyermeke hogyan veszi az akadályt. A gyermek az anya legapróbb rezdülését, minden kimondott és kimondatlan gondolatát érzi és magáévá teszi. Az elengedés folyamatára mindkettejüknek meg kell érni. Én úgy tapasztaltam, hogy ezt siettetni nem lehet. A másik 20% a gyermek személyisége. Ahogy mi, felnőttek sem vagyunk egyformák, úgy gyermekeink is különbözőek. Nem várható el mindenkitől ugyanaz. Valaki jobban szeret társaságban lenni, valaki kevésbé. Valaki könnyebben szokja meg az új helyzeteket, valaki kevésbé. Én úgy gondolom, hogy a türelem jobb gyógyír, mint a "jó tanácsok" és a társadalmi elvárásokkal való szembesítés.
VII. Pár hivatalos dolog
- az óvodába járási kötelezettségről: http://www.mszoe.hu/index.php?oldal=alap.php&id=132
- óvodai felmentésről: http://www.otthonoktatas.info/hivatalos-dolgok/ovodai_felmentes
+ Megjegyzés: Noha nem töltöttem időt külföldi óvodákban (azonban két húgom igen), él bennem egy idealizált kép és egy titkos vágyódás a nyugati kultúrák eszményi óvodája iránt. Azt tapasztalom, hogy itthon sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem felelnek meg ennek. Értem ezalatt, hogy sokkal kevesebb óvodai gondozó jut ugyanannyi gyermekre, sőt, képzettségüket tekintve sem olyan széles a paletta. Például, hiába integráló egy óvoda, ha nincs az integrált csoportokban + 1 fő gyógypedagógus aki az integrált kisgyermekkel külön foglalkozna. Van egyfajta hiányérzetem az egész óvodai rendszert illetően. Megoldás lehet az alternatív óvoda, azonban én nem minden irányzattal tudok őszinte lelkesedéssel azonosulni. A kérdés tehát nyitva és részben megoldatlan marad. Bízom benne, hogy gyermekeink sikeresen képesek lesznek majd helytállni egy nem kipárnázott, nem vattával körülbélelt, hanem egy hideg-rideg és kegyetlen társadalomban helytállni azáltal, hogy ennek a helytállásnak az első lépcsőjét, az óvodát ilyen kicsi korukban megugorják, főleg, ha otthonról megfelelő időt, szeretet, odafigyelést, ölelést és simogatást kapnak.
