Először is, vannak dolgok amiket már nyáron, nagyon leárazva vásárolunk meg. Aztán mivel elsőszülöttünk névnapja novemberben van, a születésnapja februárban, és közbe jön még a Mikulás és a Karácsony, mi az első agyonajándékozott év és a testvérek születése után úgy döntöttünk, hogy minimálisra vesszük a költekezést.
Nálunk nincs adventi naptár: mert nem akarjuk hogy a gyerekek hozzászokjanak hogy minden nap kapnak valami ajándékot (pedig nincs is akkora ünnep). Sajnos édességet így is kapnak, ezért én nagyon feleslegesnek tartom hogy reggel kapásból csokival induljon a nap. Felvetődne az is, hogy minden nap más nyissa-e ki az ablakokat sorban, és akkor háromnaponta kerülne a sor egy gyerekre: amit valljuk be, a kétéves nem nagyon tolerálna. Vagy pedig mindhárman kapnának külön naptárat... Így aztán nincs egy sem. :) Szerencsére a gyerekek nem élik meg hiánynak. Nekünk viszont ennyivel több marad egy szép ajándékra, és ennyivel kevesebb stressz jut az adventi időszakra.
Nagyon tetszik az ovis adventezés, ahol minden gyerek egyszer kap egy mesét: ennek van értelme is, és értéke is. Mivel nálunk minden nap mesélünk, így mi ezt a rendszert nem vezettük be. Nagyon tetszenek az olyan ötletek is, amik minden napra valami "kalandos küldetést" ajándékoznak. De úgy gondoltam, hogy eleve sokat játszunk itthon (mivel ebéd után hazajönnek a gyerekek az oviból-suliból), és itt megint csak a versengés lenne, hogy miért nem az éppen nem soros gyerek választ küldetést, így inkább advent nélkül csináljuk meg ugyanezeket a játékokat.
Nálunk nincs adventi koszorú. Ennek két oka van: az egyik, hogy eddig minden évben volt olyan korú gyerek itthon, aki garantáltan darabjaira szedte volna az első adandó alkalommal. A másik, hogy nincs a lakásban praktikus hely, ahol szépen díszelegne és biztonságban is lenne. (Én ugyan szívesen elbíbelődnék a készítéssel, de sajnos a fiúknak max. egy LEGO adventi koszorú lenne izgalmas.)
Nálunk nincs karácsonyfa. Apjuk az elején (az első gyerekünk első karácsonyakor) kijelentette, hogy miattunk ne vágjanak ki még egy fát. Én nehezen, de beleegyeztem. Aztán a koszorúval hasonló okok miatt praktikusabb is lett, hogy így döntöttünk. Voltak különböző próbálkozásaink: mini tuja, apró műanyag fenyő amit a szomszéd bácsitól kaptunk... Mindnek az lett a vége, hogy felborult, a fiúk leszedték a díszeket vagy ilyesmi. A nagyszülőknél úgyis látnak a fiúk karácsonyfát, mi viszont így tök jó fejek vagyunk, mert egyet megspórolunk a természetnek. :)
Nálunk a Mikulás egy vagy két ajándékot hoz: apró állatfigurát vagy LEGOt. Mivel minden Mikulás-ünnepségen több kiló csokit kapnak, így mi inkább valami maradandót adunk. Azt tapasztaltuk, hogy egyáltalán nincs értelme nagy ajándékot adni: egyrészt mert a kicsinek is nagyon tudnak örülni, másrészt mert ezzel a karácsonyi ajándékozást torpedózzuk meg. Harmadrész pedig mert három gyereknél komoly anyagi vonzata lenne.
Így aztán marad a nagy ajándék Karácsonyra. Lassan 7 év gyerekes ünneplés óta megtanultuk, hogy érdemes tartós, jó minőségű, inkább kevesebb de értékesebb ajándékot adni. A túl sok ajándék nem jó, mert a gyerekek egynek-kettőnek is ugyanannyira örülnek, másrészt csak a vágyat növeli bennük, hogy még-még-még kapjanak...
Arról, hogy miket szeretünk ajándékozni, itt írtam: http://feszekrakotippek.blogspot.com/2016/12/mit-es-hogyan-vegyunk-gyerekeknek.html Ezek továbbra is nagy kedvenceink, dínókkal és WOW játékokkal kiegészítve.
Szép, stresszmentes készülődése kívánok mindenkinek! :) ;)
