A terhességi cukorbetegséről (GDM - gestatios diabetes mellitus)

Ma Magyarországon minden 24-26. hetes várandós kismamának kötelezően elvégzendő vizsgálata a cukorterhelés. Magáról a terhességi cukorbetegségről nem szeretnék bővebben írni, inkább megosztom Veletek azt a pár oldalt amit a Szent Imre Kórház diabetológiáján kaptam - hasznos, és könnyen érthető olvasmány, megéri rászánni azt a pár percet, amit az elolvasása igényel. :)

A teljes eljárás így néz ki:
- a nőgyógyász ír egy beutalót a háziorvosnak, hogy kérje a kismama cukorterhelését
- a háziorvos megírja a beutalót a laborba, beikszelve a kért elemeket
(ezzel egy időben szoktak kérni egy teljes vér- és vizeletvizsgálatot is, ezért lehet több X a beutalón)
- abban az esetben, ha a kismamának nincsen (úgy emlékszem) 2 hétnél nem régebbi cukoreredménye, a laborban első alkalommal vesznek egy éhgyomri vért, hogy megnézzék, terhelhető-e a kismama cukra (itt nagyon fontos, hogy ekkor nem történik meg a terhelés, csak egy sima vérvétel!!!)
Saját tapasztalat: első babámat várva még dolgoztam ennyi idős várandósan, és mivel a cukorterhelés min. 120 percet vesz igénybe, szabadságot vettem ki az adott napon, potyára - ugyanis a konkrét terhelést csak azután végezték el, hogy megvolt a friss éhgyomri cukoreredményem!
- ha a kismama éhgyomri cukra 5,5-6 mmol/l felett van, nem terhelhető (intézményfüggő, hogy mit tartanak határnak)
- ha az érték a normál tartományba esik, tehát 3,5-5,5 mmol/l között van, akkor elvégezhető a terhelés

így néz ki a 75g-os glükóz egy 200 Ft-os érme mellett

A konkrét cukorterhelés menete a következő: - a kismama elmegy a laborba jó korán (általában 07.30-ra, hogy legyen idő!)
Fontos! Kismamákat, cukorterheléseseket (egészségügyi dolgozókat, cukorbetegeket, kisgyermekkel érkezőket soron kívül fogadják!!! Ezt ki is kell használni, nem szabad udvariaskodni! A laborban minden nővér tisztában van ezzel, így ha egy kismama előre kéri magát, abból soha nem lehet probléma!!! A többi várakozóval ilyenkor nem szabad foglalkozni! Jobb helyeken lehet elsőbbségi sorszámot kérni (XI. kerület, Szent Kristóf  Rendelőintézet), vagy a nővér eleve úgy szólítja be előre a kismamákat, terheléseseket, cukorbetegeket (anno Mester utcai SZTK - most már szerencsére van rendes sorszámhúzás ott is).
- vénásan vesznek tőle egy éhgyomri vért (megelőzően 10 óráig nem szabad enni, csak vizet lehet inni)
- a laborban/rendelőben/otthon megissza az anyuka a 75g orvosi cukrot 2-3dl vízben feloldva (egyes helyeken engedik, hogy friss citromnak a levét belefacsarják - így ihatóbb a lötty)
(a cukrot elvileg a laborban kapja a kismama ingyen, máshol a háziorvos írja fel receptre és a kismamának magának kell vinnie (receptre ~ 65Ft, nem receptre ~350Ft)
Saját vélemény: ha tejet itatnak+zsömlét etetnek cukorterhelés címén, az nem ad mérvadó eredményt!!! Egyes kerületekben pár éve még hatalmas eltérés volt, hogyan végeztették a háziorvosok/nőgyógyászok a cukorterhelést. Sajnos a 75g-os cukoroldat förtelmes, de ezzel lehet csak kiszűrni a GDM-et, ami a várandósság során nagy jelentőséggel bír, ha jelentkezik (erről később)!
- az utolsó kortytól számított 120. percben ismét vénásan vért vesznek (addig enni nem szabad, vizet, vagy ízesítetlen teát szabad fogyasztani)
- az eredmény 0,5-3 napon belül megérkezik a laborba, majd a háziorvoshoz
- ha a 120 perces eredmény eléri vagy meghaladja 7,2 mmol/l értéket, akkor beszélünk terhességi cukorbetegségről

További teendők GDM esetén:
- a nőgyógyász beutalja a kismamát a diabetológiára (általában abba a kórházba, ahol a kismama szülni fog, vagy ahova az orvos tartozik)
- a diabetológián megállapítják, milyen gyakori kontrollra van szükség
Saját tapasztalat: első két gyermekemmel (8,5 mmol/l és 8,3 mmol/l-es 120 perces értékkel) 2 hetente kellett járnom a diabetológiára friss eredményekkel. Sajnos nem volt jó tapasztalatom a Szent Imre Kórház diabetológiájáról. Nagyon szeretnek a kismamákra ráijeszteni - ennek oka valószínűleg az lehet, hogy vannak, akik teljesen figyelmen kívül hagyják a rossz cukoreredményüket, pedig ezt nem szabad félvállról venni!
- általában az a protokoll, hogy 150-160 g-os szénhidrát-diétára "ítélik" a kismamát
(ld. a fenti fénymásolat első oldalát!)
- ezt követően a megbeszélt gyakorisággal kérnek új eredményt, melynek menete a következő:
- a kismama elmegy reggel éhgyomri vénás vérvételre, megreggelizik, az utolsó falat lenyelését követő 60. percben újra vesznek tőle vénás vért
- a 60 perces terhelés eredménye akkor jó, ha 6,1 mmol/l alatti
Tudnivalók a szénhidrát-diétáról:
A szénhidrát-diéta nem csupán abból áll, hogy nem szabad édességet enni - ez a legnagyobb téveszme ebben a témában. Az a lényege, hogy minden élelmiszernek megvan a maga CH-értéke. Ezt egy táblázatban foglalták össze, íme:

Értelemszerűen kinek milyen mértékű diétát írnak elő, aszerint kell betartania a pl. 150g-os vagy 160g-os, esetleg 200g-os CH-diétát. (Általában testsúlyhoz kötött, hogy mennyit írnak elő. Én pl. 56kg-mal lettem várandós, és 150g-ra ítéltek. :) ) Ez azt jelenti, hogy 1 nap 150g-nak megfelelő szénhidrátbevitel engedélyezett. Ez lehet bármi, pl. egy TúróRudi is uzsonnára akár, de akkor a napi mennyiségből 11,7g már meg is volt (adat innen: http://www.kalóriaguru.hu/kaloriatablazat/turo-rudi-kaloria.php). Tulajdonképpen ki kell sakkozni, hogy miből mennyit érdemes enni, hogy ne érezzünk borzasztó éhséget.

Saját tapasztalataim és tippjeim:
Csodák csodájára most, a 3. várandósságom során nem lettem cukros, aminek persze nagyon-nagyon örültem! (120 perces értékem 6,0 mmol/l lett!) Sokat gondolkodtam, mi lehet az oka a változásnak. A következőre jutottam: az előző két terheléskor lefeküdtem pihenni, és általában a várandósságaim során sokkal nyugisabb életet éltem, míg a harmadik alkalommal sokat sétáltam és futottam a két fiam után - a testmozgás kifejezetten jót tesz a vércukorszint megfelelő mederben tartásában!!!
Ha már az ember cukros lesz (mint ahogy én is végigcsináltam 2x10 hetet diétával), valóban érdemes egy jó digitális konyhai mérleget beszerezni (ha még nincs otthon), hiszen ezzel sokkal könnyebben mérhető a napi betevők CH-tartalma!! (Én spórolni akartam, és nem volt jó döntés - azóta már van digitális mérlegem! :) )
Érdemes a diétát betartani, mert sok más következménnyel is járhat a nem-betartás!

Extra info: országonként is hatalmas az eltérés abban, hogyan végzik a cukorterhelést. Angliai és németországi infóim vannak, érdeklődésre szívesen megosztom ismerőseim tapasztalatait, illetve Ti is bátran írjátok meg, ha külföldön ilyenen keresztülmentetek!

Könyvből vagy ösztönből? - A nevelésről.

Megszületik egy édes kisbaba, sír, szopizik, kakil-pisil, alszik vagy nem alszik. Mikor olyan 2-3-4 éves lesz, a szülők visszagondolnak, hogy mennyire könnyebb is volt az az időszak, és mennyire lecserélnék a dackorszakot egy-egy álmatlan éjszakáért. Egy dolog biztos, minden kornak megvan a maga nehezebb és könnyebb oldala. A gyereknevelés szerintem egy picit azért később kezdődik, mint újszülött kor. Egy kicsi babának elsősorban az anyukája testközelségére, anyatejre, biztonságos, stresszmentes, szeretetteljes légkörre van szüksége. Aztán mikor a gyerkőc elindul, megtanul beszélni, egyre erősebben érvényesítené az akaratát, akkor jön szóba a "hogyan neveljem?" kérdés. Én most erről szeretnék pár gondolatot írni.

Könyvből vagy ösztönből
Egy születés heti programban olvastam a címet: Könyvből vagy ösztönből? - és rájöttem, mennyire aktuális kérdés is ez most nálunk. Azt szinte kapásból tudom válaszolni, hogy erre a kérdésre nincs "jó" válasz, és egészen biztos, hogy ami nekem bejön, az nem mindenkinek jön be, sőt, ami az én gyerekemhez recept, az nem biztos, hogy más gyerekéhez is recept. Azt kell hogy mondjam, én az ösztönből nevelés mellett állok, mivel nekem ez megy könnyen. Nincs idegzetem, időm és energiám könyveket olvasni (pláne, ha belegondolok, hogy esetleg "feleslegesen" olvasok el valamit :) ) és sajnos a két fiam mellett számos rövidke cikk is volt amit nem bírtam végigolvasni, mert valamelyik folyton ordított, hogy "Anyaaaa". Természetesen vannak nagyon jó könyvek, amik nagy segítséget jelenthetnek a szülőknek! (Jöhetnek a tippek kommentben! ;) ) Én összesen 3 könyvet olvastam el Marci 1-5 hónapos kora között; ezek: Ranschburg Jenő Szülők könyve; Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol; Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás. Na, ezeket szívből ajánlom mindenkinek! :) (Egy könyv volt, ami nagyon különbözött az én nézeteimtől: Dr. Gál Éva - Dr. Kemény János: Aludj velem!) Azóta pedig főleg más anyukák tapasztalataira és tanácsaira támaszkodom, mivel legfőképpen a játszótéri szocializálódásunkon (nem csak a gyerekeké, hanem az enyém is!!!) keresztül tanulom a nevelés-leckét. Én amolyan empirikus módon szeretem megélni a dolgokat. :)

Saját példák
Most pár példát szeretnék ismertetni, hogy én hogyan csinálom (és persze egy percig sem állítom, hogy jól csinálom), egyszerűen csak így könnyebb nekem/nekünk. Szerencsére a férjemmel nagyon hasonló nézeteket vallunk nevelés-témában, és ez rettentően fontos a gyerekek szempontjából (is)!

5-6 hónapos kortól
- átrendeztük a lakást úgy, hogy a gyerek ne tegyen kárt magában, sem azokban a tárgyainkban amiket féltünk, pl. az alsó polcokon műanyag edények, gyerektányérok és poharak vannak
- eltettünk minden kábelt a lehető legelérhetetlenebb helyre
- felszereltük a tvt a falra - így nem kellett örökké rájuk szólni, hogy "Nem szabad!"
- én a játszótéren engedtem kúszni-mászni-lépegetni a féléveseimet is
- először csak pléden, aztán a homokban is
- kivettem őket a kocsiból akkor is, ha nem tudtak járni, hadd ismerkedjenek a természettel
(persze, amikor a nagyra is figyelni kellett, akkor vagy az apjuk vagy egy másik anyuka segített nekem kétfelé figyelni!)
6-12 hónapos kortól
- otthon volt járóka amibe betettem őket, ha olyasmit csináltam, ami közben nem tudtam rájuk figyelni
- engedtem felfedezni őket, persze csak olyasmit, ami nem volt rájuk veszélyes
- engedtem őket trutymákolni, pacsálni, összekoszolni magukat, majd megfürdettem őket
- engedtem őket egyedül enni
12-18 hónapos kortól
- itt kezdődtek az igazi "harcok", főleg, hogy a kisebbik fiam harapott
- sajnos ott kellett mellette állni és lesni, nehogy "támadjon", így is volt eset, hogy már késő volt
- tapasztalt anyuka barátnőim tanácsában bíztam, hogy majd leszokik erről a rossz szokásról, és valóban.
- kezelni pedig úgy kezeltem, hogy rászóltam, volt hogy rákiabáltam
- hajhúzásnál megmutattuk neki, hogy milyen érzés (megharapni nem haraptam meg :D )
- engedtem őket a játszótéren felmászni, leesni, a nagyobbaknak való dolgokat kipróbálni, nagyon ügyesek lettek
- engedtem nekik firkálni, kiborítani, kipróbálni

1,5-2 éves kortól
- hisztik: nagyobbik fiam rendszeresen csinálta azt 2 éves kora körül télen, hogy lefeküdt az utcán a földre, és egyszerűen nem kelt fel akár 10 percig sem
- erre a megoldás csak az volt, ha hagytam ott feküdni overálban arra a 10 percre, amíg magától fel nem kelt
- ha nem akartak jönni az utcán, és sietni kellett, elindultam, és úgy tettem, mint aki otthagyja őket - használt, pár méter után jöttek utánunk
- "büntetésnek" még a 4 évesnél is hatásos a másik szobába zárás, v. csak simán kiküldés (bocsánatot kér, és visszajöhet)
-  határozottan kijelentettük, ha valamit nem volt szabad (pl. villanyt kapcsolgatni vagy kábelt rágni), és nem is engedtük akkor sem, ha üvöltöttek - előbb-utóbb abbahagyták
- engedtem, hogy a szájába vegyen olyan dolgokat, amik nem fulladásveszélyesek
- ha elvettek valakitől valamit, rávettem őket, hogy cseréljünk (=adjuk vissza a másiknak ami az övé) - ez általában nagyon bevált, türelem kell hozzá és szép, nyugodt hangvétel
- ha nem akarta odaadni a saját dolgát, én nem erőltettem, elvégre az az övé, mi sem adjuk oda idegeneknek a cuccainkat csak úgy :)
- ebben soha nem erőszakoskodtam, és nem mondtam, hogy irígy
- ha nem akartam, hogy valamivel játsszon, valami mással eltereltem a figyelmét
- csak akkor vettem el valamit erővel, ha veszélyes volt (pl. túl messzire mentek a fakarddal "harcolásban")
2-3 éves korban
- jó időben engedtem őket vizezni a játszótéren, nyilván olyan ruhában mentünk ilyen helyre, amit nem sajnáltam
- engedtem őket próbálkozni, tapasztalni, esni, megütni magukat - úgy érzem, ezáltal sokkal ügyesebbek és talpraesettebbek lesznek
3-4 éves korban
 - általában úgy találtam, hogy nem érdemes beleszólni a 3-4 évesek vitájába, meg tudják oldani ők maguk, sokkal értelmesebben mint a felnőttek
- ha pl. nem kínált meg mást a saját nasijából, akkor megmagyaráztam, hogy akkor ő sem fogadhatja el a más kekszét pl., mert illik megkínálni másokat
- engedem neki kifesteni, szétszerelni (még ha fájt is a szívem a szétszerelt dolgokért) pl. LEGOt

Örök-érvényű szabályok (amiket felállítottam magamnak):
- Ne ítélkezzek mások fölött! (ez az egész - főleg játszótéri - ítélkezést most borzasztóan húsba-vágóan valósnak élem meg)
- Ha nem tetszik mások nevelési stílusa, nem kell feltétlenül barátkozni, így elkerüljük a konfliktust!

Pelenkát, de milyet?

Első babavárás alkalmával az ember szépen lassan elkezd tájékozódni a babaruha méretekről, a babakelengye tartalmáról, a szükséges és felesleges dolgok listájáról. Ilyenkor szinte azonnal felmerül a kérdés: Milyen pelenkát válasszak? Mi is kipróbáltunk több márkát, mosható és eldobható típusból is. Következzenek hát a mi tapasztalataink:

PAMPERS
1) active baby:
- nekünk ez vált be a legjobban
- puha, rugalmas
- nem ereszt, nagy a nedvszívóképessége: nem kell nagyon gyakran cserélni
- szagtalan
- vékony, így nincs az az érzése az embernek, hogy egy nagy pelenkát fog a gyereke helyett a kezében (legalábbis újszülött korban)
- sajnos ez a márka a legdrágább általában, én a papírdobozos economy szerelést szeretem venni
2) premium care:
- nekem nagyon nem jött be a hálós rétege miatt
- kipirosodott tőle a fiaim popsija
- de lányos anyukák általában dicsérik
3) sleep and play (narancssárga):
- alapvetően nem volt rossz tapasztalatom
- de mivel illatosított, én nem bírtam a szagát (pláne várandósan)
- talán kissé kevésbé nedvszívó mint az active baby
4) bugyipelenka:
- egyszer véletlenül ezt vettem az active baby helyett, és kicsit meg is bántam
- könnyen szakad az oldalsó ragasztásnál
- valamint nagyon becsúszik a farpofák közé ahogy szaladgál benne a gyerek
- azoknak a nagyobb babáknak praktikus, akik nem engedik fekve pelenkázni magukat
- egyes bölcsikben nem engedik a használatát
- jobb, mint a premium care és mint a sleep&play

LIBERO
- nekem sajnos nem jött be, mert nagyon merev és kemény
- valamint mert újszülött fiaim rendszerint kipisiltek belőle
- nekem a comboknál rugalmatlannak tűnt
- viszont abból a szempontból jó választás, hogy van a Libero Klub kedvezmény: minden pakk pelenka csomagolásán belül található egy kód, amit regisztráció után ide feltöltve pontokat érnek, amiket értékes holmikra lehet beváltani.
- árban talán a második legdrágább

dm BABYLOVE
- az újszülött méretet próbáltam 2 éve, és sajnos nagyon nem tetszett
- noha árban sokkal olcsóbb, mint a Pampers vagy a Libero
- a pelenka hátsó része nem elég hosszú, viszont a lábak között nagyon széles
- kemény és merev ez is

Rossmann BABYDREAM
- még nem próbáltam
- de nagyon sokan dicsérik
- puhábbnak tűnik a dm saját márkás pelusnál
- árban szintén kedvezőbb, mint a többi

Müller Beauty Baby- egy kedves barátnőm nagyon kedveli
- olcsó (amikor akciós) és jó minőségű
- én még nem próbáltam

Mosható pelusokMikor Marci fiam 2012-ben megszületett, Apjuk nagy elánnal belevetette magát az öko-bio-apu szerepbe, és gondosan utánaolvasott a mosható pelusoknak. Ekkor be is szereztünk pár darabot számos típusból. Azóta eltelt 4 év, és a mosható pelus piac jobban virágzik, mint valaha. Nagyon valószínű, hogy most már olyan márkák is befutottak, amiknek akkor mi hírét sem hallottuk, úgyhogy kérlek Titeket, akinek tuti tippjei vannak e témában, ne habozzatok, írjátok meg itt, kommentben!

Személyes tapasztalat: mikor bevásároltunk mosható pelusból és nagyon öko-bio szülőknek éreztük magunkat, nyakunkba vettük a várost és elmentünk romkocsmázni. Ott Marci olyan mértékben kakilt ki/be/össze mindent és bennünket is, hogy egy szál textilpelenkába csavarva hoztuk haza a 4-es 6-oson, és én akkor megfogadtam, hogy moshatót csak otthon használok. Én úgy döntöttem, hogy amíg anyatejes a gyerekem, addig nem próbálkozom moshatóval. Nagyjából 1-1,5 éves kora körül csináltuk azt, hogy napközben mosható volt rajta itthon, aztán mikor tudtam, hogy kakilni fog (nagyjából ki tudtam számítani), kapott egy eldobhatót, majd délutáni alváshoz, éjszakára és ha elutaztunk itthonról, szintén eldobhatót adtunk rá. Aztán mikor Marci 16 hónapos volt, én várandós lettem Bercivel, és nem bírtam a szagokat, és visszatértünk az eldobhatóra.

Következzenek most a márkák, amiket mi próbáltunk:

MONAPEL
Marci pár hetes volt, mikor Apjuk hazaállított egy nagy pakk Monapellel. Ráadtam a gyerekemre, és az volt az érzésem, hogy egy merő pelenkát fogok, és sehol nem érzem az én kicsi babám puha babatestét. Ez a márka akkor még csak a nagy, állítható méretű fehér pelusokat gyártotta. Azóta van több típusú, több színű és méretű pelusuk is. Előnye, hogy magyar termék.
http://monapel.com/monapel-moshato-pelenka/


POP-IN
Az akkori kedvencem volt, a frottír anyagból készült all-in-one típus. Szerettem, hogy belülről patentolható, hogy viszonylag kicsi csomagot képez a baba popsiján, hogy gumírozott a comboknál. A mostaniak már teljesen mások, mint ami nekem volt, biztosan sokat fejlesztettek rajta.
http://www.popin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=16&Itemid=11&lang=hu

KUSHIESPróbáltuk még ezt is, tetszett, mert gyorsabban száradt mint a Pop-in, viszont nagyobb is volt sokkal, még a legkisebb méret is. Puhább volt a belső része, kevésbé áteresztő a külső része. Mivel amerikai márka, mi Vaterán szereztük be, külön márkaboltja úgy tudom, nincsen, de bababoltokban fellelhető.
http://www.kushiesonline.com/Kushies-Diapering-s/8.htm

Aki szeretne még több infót mosható pelus-témában, itt talál bőven: http://moshatopelus.blogspot.hu/
Valamint tapasztalatokat, tippeket, peluskritikákat én is nagyon szívesen olvasok tőletek! Írjatok itt! :)