Nagycsalád, házimunka, napi rutinok

Nagyon sokféleképpen alakulhat egy nap nálunk. Talán valaki már olvasta egy sokkal korábbi bejegyzésemet a "fránya napirendről". Mivel azóta már ovis és iskolás gyerekeim is vannak, ez picit azért változott, de alapvetően a hozzáállásom ugyanaz. Nekem a legfontosabb, hogy felismerjem azt, hogy ki milyen érzéssel kelt, milyen kedve van, milyen az időjárás, milyen feladatok, programok várnak ránk aznap - ettől függően fogom tudni úgy alakítani a napot, hogy mindenki boldog legyen. Tehát próbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem támasztok magunkkal szemben irreális elvárásokat. Ez előfordul, hogy csökkenti azt a feladatmennyiséget amit el kéne végezni, de van hogy olyat is bevállalok aznapra, ami egyáltalán nem volt tervben.

Hétköznapok

Reggel 06.30-kor szól az ébresztőm. Van, hogy picit tovább alszom, de 07.00-kor már mindenki ébren szokott lenni. (A nagyok sokszor nálam sokkal korábban is felébrednek, de szép csendben vannak.) Gyors öltözés - előző este általában kikészítem, kikészítik a gyerekek a ruháikat. Aki éhes, eszik valamit, de minden gyerek az oviban vagy a suliban (is) reggelizik. 07.15-30 között indulunk az intézményekbe, és szerencsére a mostani lakóhelyünktől 5-7 percen belül ott is vagyunk sétálva, babakocsival (ezért minden nap hálát adok!).
A délelőttöm majdnem mindig ugyanolyan: hazaérve a legkisebbel megreggelizünk, közben ebédet főzök, majd kimosok jó pár adag ruhát. Ez az edzős cuccok és a kertben összesarazott ruhák miatt van, hogy a 4 adagot is eléri. Teregetés-hajtogatás Gryllus Vilmos dalokra :D , közben játszom Vencivel, vagy ő is segít nekem pl. a (jó esetben) száraz ruhákat leszedni a ruhaszárítóról . Ha ezzel készen vagyunk, ki szoktunk menni a kertbe 40-70 percre, attól függően, hogy kinek hogy van hozzá kedve és milyen az idő. Utána ebédelünk. A hétköznapok legnagyobb kihívása az, hogy melyik gyereket mikor kell összeszedni, és kit hány edzésre kell vinni. Az oviból minden nap ebéd után hozom haza Lócit, 12.45-re megyek érte. Ha szerencsés nap van, Berci a suliban 13.00-kor végez, és ilyenkor egy körben megvan 2 gyerek, de van olyan nap, amikor 12.45-ös, 14.00-es és 15.00-ös köröm is van, és ez csak a suliból hazahozás. (Igazából ez sokkal jobb és kényelmesebb, mint a Budapesten 12.00-i indulás és 14.30-as érkezés! Nem beszélve arról, hogy itt viszonylag kevés emberrel találkozom az utcán és ők is mosolyogva köszönnek! Imádok itt élni!) Utána viszem a 3 nagyot edzésre, mikor kit. Sőt, a fociedzések idejére már Apjuk is hazaér, így oda ő viszi a középsőket. Azt nagyon szeretem, ha a suli után és az edzés előtt itthon vannak: esznek, pihennek, házit írnak, játszanak. Nincs bajom a napközivel, de úgy gondolom, itthon sokkal jobban ki tudják ereszteni a suliban begyűjtött gőzt, nem kell "jógyereknek lenni" vagy "viselkedni", és csak a saját testvéreikhez kell alkalmazkodni, nem másokhoz. Meg itthon otthon érezhetik magukat. :D Utána pedig újult erővel, feltöltődve tudnak menni az edzésre.

 

 

Ami a legkisebbet illeti: nagyon fontosnak tartom, hogy Venci akkor aludjon, amikor elfárad. Nem szeretem az órához igazítani az alvását, megérzem amikor elfáradt és akkor altatom el. Azt hiszem, olyan 15 percet lehet húzni maximum (annak érdekében, hogy jól jöjjön ki a lépés: hogy útközben vagy éppen ne pont indulás előtt aludjon el), de ha ezt túllépném, sokkal fáradtabb lenne és nagyon kiborulna. Így aztán ő irányítja az alvásidejét, de ez így van rendjén. :)

 

A délután és este az edzésektől függően alakul. A házikat szeretem, ha edzés előtt megírják és a táska bepakolva, kikészítve van a helyén, mire edzésidő van. Ha nincs edzés, és úgy látom, hogy nagyon jót tenne a lelküknek, ha nem rögtön a házit kéne írniuk, akkor hagyom őket játszani, de az a tapasztalatom, hogy a 19.00 utánra maradt háziból nagy nyűglődés szokott lenni. 20.00 körül fürdünk, utána játék, esti meseolvasás és 21.00-kor fekvés. Marci (10 éves) néha fenn maradhat 21.30-45-ig, ha nem fáradt.

 

A legnehezebb az iskolásokkal való tanulás. Apjuk általában hetente két nap nincs itthon este, ez olyankor még nehezebb. Venci nem nagyon szokta szeretni, ha mással foglalkozom és ennek nem kicsi hangot is ad; nekem ezt a legnehezebb nyugodtan kivitelezni. Nagyon ritkán sikerül Vencit olyan korán letenni aludni, hogy még alvás előtt jut időm németezni vagy mást tanulni a nagyokkal. Tegnap például pont ilyen volt és nagyon jó érzés volt! :) Ha Apjuk itthon van, gyakran ő tanul velük egy külön szobában, én pedig a legkisebbel foglalkozom.

 

Hétvégék
Kb. a 3.gyerekem babakorában elengedtem a hétvégi programokat. Különösen a szombatiakat. Megtanultam, hogy a szombat reggel arra való, hogy szusszanjunk, összeszedjük magunkat a hét fáradalmai után és talán vasárnapra leszünk olyan állapotban, hogy programot lehet csinálni, de a covid óta a lehetőségek is kevesebbek, illetve bevallom, amióta kertes házban lakunk, nagyon boldog vagyok az itthon levéssel. :D Hétvégente mindenki azt csinál, ami jól esik neki. Általában Apjuk megy bevásárolni és van hogy valamelyik gyerek megy vele és segít neki. Addig én itthon főzök, takarítok. Együtt ebédelünk. Nagyon szeretem amikor Venci azidő alatt kint van Apjukkal a kertben amíg én bent elvégzem a dolgomat, mert egyúttal levegőztetve is van, meg mozog is és utána lényegesen jobban/többet alszik. Szoktunk arra is figyelni, hogy a hétvége során valamelyikünk azzal a gyerekkel csináljon valamit kettesben, akiről azt érezzük, hogy akkor éppen több figyelmet igényel. Ez lehet egy Lóci-Apjuk kutyasétáltatás vagy túra; egy Berci-Apjuk foci a pályán; egy Marci-Apjuk múzeumlátogatás, vagy kirándulás; egy Marci/Berci futás velem, vagy akár egy UNO vagy memóriajáték velem, vagy rajzolás/festés/varrás/sütés-főzés velem - igen, én jobban szeretem a benti foglalkozásokat. :D

 

Házimunka
Egy pár éve tudatosult bennem, hogy Apjukkal olyan összhangban működünk már, így lassan 15 év együtt élés, 12 év házasság, 4 gyerek után, hogy szinte egymás keze alá dolgozunk: azonnal látjuk, hogy kinek mikor van szüksége pihenésre, vagy melyik házimunkát vegyük át a másiktól. Nem nagyon van nálunk férfi vagy női munka: mindenki csinálja amit el kell végezni. Persze, vannak preferenciák, hogy ki mit szeret jobban csinálni, de ezek szerencsére úgy oszlanak el, hogy mindenkinek jó. :) Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiúkat is bevonjuk a munkába, és nem kötelező házimunka néven fusson, hanem kitüntetett figyelemmel párosuljon, jókedvvel történjen, természetes legyen és egy idő után már maguktól is megcsinálják. Nyilván, vannak napok amikor mindenért szólnom kell, de amikor segítenek, akkor nagyon megdicsérjük őket. Fontosnak tartom, hogy nagy szabadságot kapjanak a gyerekek (engedem őket olyan dolgokat is egyedül csinálni, amit azért felügyelni kell: zöldséget vágni, sajtot reszelni, tésztát gyúrni stb.), de azt is, hogy alapvető dolgokat már most megtanuljanak: mosógépet bepakolni, elindítani; söpörni, porszívózni, felmosni stb. Ez hosszútávon nagyon jól fog majd jönni nekik amikor már egyedül laknak, vagy nekik is gyerekeik lesznek. A trükköm mindehhez, hogy a gyerekek jutalomnak fogják fel, vagy minőségi időnek.

Amik nekem a legjobban segítettek, hogy gördülékeny stresszmentes legyenek a napi rutinok: a rugalmasság, elengedni tudás, kis elvárások.