Menni vagy nem menni?

Mikor még az első gyermekemet vártam és még a nemét sem tudtam, elképzeltem, hogy majd beülök kávézni vele egy gyerekbarát kávézóba ahol ő majd játszik és pedig nyugodtan megiszom a kávémat; hogy majd elmegyek vele Gryllus Vilmos koncertre, vagy Gyereknapra a Ligetbe - aztán lett 3 gyerekem, és beláttam, Velük ezt nem tudom megélni úgy, hogy ne kapjak idegbajt. Sőt, a sima szabadidőnk lakáson kívül eltöltött részével is igen nagy dilemmában állok magammal. Nagyon sokszor felmerül a mindennapjainkban, hogy menjünk-e valahova, vagy maradjunk otthon. Azt tapasztaltam, hogy az erre adott válasz életszakasztól függ. Lássuk, mit is értek ez alatt:

- 1 gyerekes anyaként
Mikor még csak egy gyerekem volt, nagyon tisztán emlékszem, a 15 órás szülés eléggé kimerített és mi betartottuk a 6 hetes pihenőt. Hozzáteszem, hogy Marci februárban született, szóval a természet sem nagyon hívogatott hogy kidugjuk az orrunkat a jó meleg lakásból. Az első utunk szerintem a nőgyógyászhoz vezetett, aztán meglátogattuk a nagyszülőket vidéken. Addig csak vendégeket fogadtunk, de nekik nagyon örültünk. Aztán elkezdődtek a szürkébb hétköznapok, és elkezdtem Marcival lehetőségek után kutatni, ahol társaságban vagyunk. Így találtunk rá a védőnő által tartott baba-mama klubra; egy barátunk gyerektornájára; a Hordozóházra (akik akkor tartottak heti beszélgetős klubot - azóta már nem ott van a hely) és ahogy Marci elkezdett mászni, elkezdtük a játszótereket járni. Akkor én nagyon élveztem, mindenkinek nagyon örültem, sok ismeretséget kötöttem. Hétvégén pedig alig vártam hogy valami nagyobb szabású programot csináljunk hármasban.

romkocsmáztunk

- Várandósan
Mikor azonban Bercit vártam, a vége felé főleg nagyon lelassultam, és csak a heti egy torna maradt meg ahova kitartóan jártunk. A hasamban lévő kisbaba növekedésével párhuzamosan pedig Marci is kezdte a társas helyzeteket nehezen viselni. Így ezt az időszakot nagyrészt otthon töltöttük és mivel Marci is nagyon jól elvolt otthon, nagyon élveztem. Általában délelőtt játszottunk, délután pedig Apjuk kivitte kismotorozni vagy játszótérre, télen szánkózni.

Állatkertben jártunk

- 2 gyerekesként
Berci márciusban született és annyira jól voltam a születése után, hogy alig bírtam a fenekemen maradni. Ráadásul annyira jó idő volt, meleg tavaszi ragyogó napsütés, hogy 1 hetes kisbabával kimentünk a játszótérre, a védőnéninknek ígért 30 perc helyett 2 órára, mert annyira jól esett. Arra a napra ma is emlékszem, csodálatos volt. Innentől már sokkal bátrabban mozogtunk, sokat jöttünk-mentünk. Nagyon szerettem azt, hogy otthon voltam velük és én döntöttem el, hogy mikor menjünk, hova menjünk. Igazítottam a programokat a gyerekekhez... Később, mikor Marcinak elkezdődött az ovi, rendszer került az életünkbe azáltal, hogy időben le kellett feküdni este és fel kellett kelni reggel, és mindenképpen menni kellett akár fújt, akár esett. Én ezt elég nehezen viseltem. Továbbá be kellett látnom, hogy Bercinek minden nap kell a levegőn való futkosás (néha napi 2x is), így ezt is be kellett iktatni a mindennapokba.

életem egyik legszebb napja volt

Margit-szigeti séta

- 2 gyerekkel plusz várandósan
Ez volt a legeslegnehezebb időszak nekem. A nagyobbik gyerek nagyon igényelte volna a társaságot, a kicsi nagyon nem, nekem pedig 10 percenként pisilnem kellett. Azt a nyarat amit különböző játszótereken töltöttünk, nagyon megszenvedtem. A kicsit távol kellett tartanom a necces szituációktól, a nagynak biztosítanom kellett a tartalmas időtöltést, miközben végig arra vágytam, hogy ledőlhessek majd otthon a kanapéra. Szívem szerint meg sem mozdultam volna, de mindig muszáj volt, mert a nagyoknak otthon nem volt maradása. :D

Olympia park - itt voltak velünk barátaink is

- 3 gyerekesként
Most, hogy egy gyerek iskolás, egy gyerek ovis, egy pedig itthon van, nagyon-nagyon megbecsülöm az itthon töltött időmet és nagyon nehezen teszem ki a lábam hétvégén is. Mivel elég nagy a távolság az ovi és a suli között, én bőven megvagyok a napi sétámmal mire begyűjtöm őket. A legkisebbünknek nehéz picit, mert neki több járna, de néha már nincs energiám kint lenni a játszótéren: beteltek a társas kapacitásaim, szeretem ha csend van végre körülöttem és kiélvezem azt a 2-4 órát amíg rend van itthon. 3 gyerekkel sokkal több az itthoni tennivaló, és sokkal fáradtabb vagyok én is mire vége a hétnek. Sokszor a szombatunk olyan, hogy arra kell, hogy a nagyok kipihenjék az ovit-sulit, mi a hetet, összerántsuk valami vállalható formájúra a lakást és vasárnap leszünk készek arra hogy programot csináljunk.

Tarzan Park - a kedvencemmé vált

Amit általánosságban én gondolok a baba-mama programokról:
- nagyon sokszor az Anyukáról (is) szól: hogy Ők is értelmesen/társaságban töltsék az idejüket
- sokszor csak egy típusú gyerekre szabják őket (az én meglátásom szerint: szépen ülve rajzoló kislányoknak :) )
- hiányolom a mozogni vágyó gyerekeknek való lehetőségeket, a tereket, a nagymozgásos játékokat
- sokszor annyira nagy a tömeg az ilyen programokon, hogy élvezhetetlenné válnak
Természetesen vannak családok akinek az ilyen programok nem okoznak semmilyen gondot, emlékszem, a szüleim engem és a húgaimat sokszor vittek ilyen helyekre, de tudom, hogy nekünk nem valók (sajnos).

Amit én megoldásnak látok a hozzánk hasonló helyzetben lévő családoknak:
- szabadtéri piknikezések
- barátoknál bandázni felváltva, majd viszont vendégül látni a barátokat (kinek hogy kényelmes)
- "holtidőben" játszótérre járni