Olvastam itt egy
cikket, és elindította bennem a gondolatáradatot. :) Először is
számomra a világon a legszebb dolog a sok gyermek, egy család ahol
mindig van kicsi. Itt hangsúlyoznám, hogy nekem ez az ami
mindig is a leghőbb vágyam volt. Ahhoz azonban, hogy egy család jól
működjön, nagyon sok mindennek klappolnia kell. Mi Apjukkal 2010-ben
házasodunk össze, 2012-ben lettünk Apa-Anya-Gyerekes család, majd
2016-ban "Nagycsalád". Ezalatt az idő alatt nagyon sok mindent
tapasztaltam és tanultam a gyerekeimtől, a tágabb családtól, a
társadalomtól, a barátaimtól. Hogy mitől jó a nagycsalád? Hogyan jó a
nagycsalád?
Akarni a gyerekeket
Az
alap, hogy anya és apa egyformán vágyjon a nagycsaládra, a sok
gyerekre. Ha valaki úgy érzi, hogy az egy is sok, hogy a kettő pont
elég, hogy a harmadik/negyedik/tizedik gyermek várasson magára - akkor
érdemes bevárni egymást, míg a másikban is megérik a vágy egy újabb
kisbabára, hogy mindenkinek jó legyen.
A testünk, egészségünk állapota
Nagyban
befolyásolhatja a vállalt gyermekek számát az anya fizikai állapota
várandósan és a szülés után. Én pl. nagyon hányós vagyok az első 3-5
hónapban. Ilyenkor gyengébb és türelmetlenebb vagyok a nagyokkal, és nem
bírom olyan intenzitással ellátni az itthoni teendőket mint máskor.
Szülés után szerencsére egész jól regenerálódóm, de a "szigorúan fekvős
gyermekágyat" csak az első gyereknél sikerült betartani. És
természetesen az apának sem mindegy, hogy jól van-e ahhoz, hogy "elvigye
a hátán" a sok gyereket.
Élettér, hely
A
nagycsaládnak hely kell. Ideális lenne egy szép nagy kertes ház, ahol a
gyerekek kint rohangálhatnak (és nem a szülőknek kell őket játszótérre
vinni napi 2x). Én úgy látom, oda érdemes költözni ahol jók az ovik és
az általános iskolák. Nyilván Budapesten az olyan kertvárosi
kerületekben ahol jók a sulik, drágábbak a házak. Kábé sakk-matt, ha nem
oda születtél. :)
Logisztika, intézményekbe eljutás
A
nagycsaládban nem árt, ha a szülők tudnak autót vezetni. Én sajnos nem
tudok, és egyelőre rettegek a gondolattól is, pedig tudom, hogy
előbb-utóbb elengedhetetlen lesz hogy megtanuljak. Ahány gyerek annyi
felé kell majd vinni oviba, suliba, edzésre, időre!
Segítség
Egy
sokgyerekes család szerencsés ha együtt lakik a nagyszülőkkel vagy
rokonokkal akik be tudnak segíteni pár órát. Ez a társadalom nagyon
elidegeníti egymástól a generációkat, kevesen vannak akik jól együtt
tudnak élni.
Anyagiak
Nem
utolsó sorban pedig, ha egy családban anya szüli a gyerekeket, apa
pedig dolgozik, akkor ő vagy látástól Mikulásig melózik, hogy tudja
etetni a sok éhes szájat, vagy pedig olyan menő állása van, hogy napi 8
óra munkával megkeres annyit amiből egy minimum 5fős családnak marad
pénze még a hónap végén is...
Elvárások
És ami nekem a legnehezebben elviselhető: jönnek a társadalmi elvárások:
- szülj minél több gyereket! - Oké, de addig te elviszed a többieket oviba/suliba/edzésre?
-
ne add bölcsibe! - Oké, nekem szerencsém van, nincs lakástörletsztésem,
de akinek a komplett fizetése arra vagy az albira megy el, annak miért
kell az amúgy is vérző szívébe döfni egyet?
- add/ne add
oviba!/altasd bent/hozd el ebéd után! - Hadd tegye mindenki azt ami
leginkább passzol a családi életébe, lehetőleg lelkifurdalás-keltés
nélkül!
- tölts a gyerekeddel minőségi időt! - Természetesen, mindenki megteszi tőle telhetően.
- menj/ne menj vissza dolgozni! - Az dobja az első követ... - ugyebár.
- szoptasd/ne szoptasd/aludj vele/ne aludj vele! - kinek mi válik be.
Az
biztos, hogy amit a fent említett cikkből mélységesen átérzek, az az,
hogy ha megszakadunk sem tudunk minden elvárásnak megfelelni, még a
sajátjainknak sem. Tökéletes anyának/apának kell lennünk úgy, hogy ehhez
csak nagyon kevés családnak van meg minden eszköze. Segítség nélkül
pedig nagyon nehéz.
Jó lenne megtanulnunk a másik
embert értékelni és nem ítélkezni! Nem beszólogatni úton-útfélen, hanem
dicsérni, elismerni és mosolyogni!
Család születik. Tudnivalók, információk, olvasnivalók, érdekességek babavárással, szüléssel, születéssel és gyermekneveléssel kapcsolatban szigorúan szubjektíven. Nem tanácsok, csak fészekrakó tippek.
Nekem az elvárásokkal nincs bajom, mert egyszerűen levegőnek nézem a beszólót. Most sokan kérdezgetik, hogy mikor lesz már második gyerek. Erre én: Ha lesz, lesz. Ha nem, akkor is van már egy.
VálaszTörlésMindig érzik, hogy be is fejeztük a beszélgetést. :)
Nagyon frappáns!!! Sajnos nekem az adott szituban sosem jutnak eszembe ilyen jó válaszok. Mindig csak már otthon, vagy órákkal később! És minden elismerésem hogy lepergeted magadról a beszólást. Nekem fél napig még rossz érzéssel tölt ha eszembe jut... Hogy lehet szintet lépni? ;) :)
VálaszTörlés